Vezetékes liberalizáció: kihasználatlan lehetőségek?

A vezetékes telefonszolgáltatók a távolsági hívásirányokban jellemzően azon háztartásoknak ajánlják a szolgáltató-váltást, ahol a belföldi távolsági, nemzetközi és mobil hívásforgalom összege meghaladja az 1.500 Ft-ot. A BellResearch most publikált hatáselemző tanulmánya szerint jelenleg is mintegy 1,3 millió lakossági telefon előfizető (a vezetékes telefonnal rendelkezők 45%-a) várja az alternatívok versenyképes ajánlatait, igaz közülük csak minden második rendelkezik a kritikus, 1.500 forintot meghaladó nem helyi irányú havi hívásforgalommal. Ugyanakkor a részleges szolgáltató-váltás iránt érdeklődő háztartások legnagyobb LDV („Long Distance Voice” hívásirányok: belföldi távolsági-, mobil- és nemzetközi irányú) forgalommal jellemezhető 25%-a adja az összes LDV költés mintegy 60%-át; azaz a verseny igen erőteljesen koncentrált piacokért folyik.

Erősödő mobil helyettesítés

Miközben az értékesített mobil SIM kártyák száma a BellResearch becslése szerint az év végére elérheti a 6,5 milliós határt, addig a vezetékes távközlési piacon idén 100 ezer előfizetés visszamondására is sor kerülhet. Bár a háztartások vezetékes telefonnal való ellátottsága csökken, még mindig meghaladja a mobil előfizetésekét (a háztartások csupán 53%-ában van mobiltelefon előfizetéssel rendelkező személy, szemben a háztartások 75%-os behálózottságával.)

Jelentős szándék – koncentrált forgalom

Jelen körülmények között a vezetékes távközlési szolgáltatók már csak egymás rovására juthatnak új előfizetőkhöz. A vezetékes telefonpiac tavaly év végi liberalizációjának hatása egyelőre „részleges”, a verseny csak a távolsági (belföldi távolsági-, mobil- és nemzetközi irányú) hívásirányokban valósulhat meg. A BellResearch kutatói a valós piaci helyzet figyelembe vételével a háztartások részleges szolgáltató-váltási hajlandóságát elemezték, vagyis azt modellezték, hogy a háztartások igénybe vennének-e egy olyan vezetékes telefon előfizetési konstrukciót, amelynél továbbra is a jelenlegi szolgáltatónál maradna a vezetékes telefon előfizetésük, de az ún. LDV (long distance voice) hívásirányokban, azaz a belföldi távolsági-, és/vagy a mobil-irányú- és/vagy nemzetközi hívásoknál más szolgáltatót vennének igénybe a jelenlegi szolgáltatójuknál alacsonyabb árak mellett.

A háztartásfők 45%-a helyezte kilátásba a részleges szolgáltató-váltást (biztosan: 17%; valószínűleg: 28%), amennyiben az számukra az LDV hívásirányokban alacsonyabb díjakat jelentene. 36% a kérdésre negatív választ adott; a háztartások e csoportja elutasítja a részleges szolgáltató-váltás koncepcióját. A háztartásfők 19%-a nem tudott a kérdésnél érdemben nyilatkozni, ami egyfelől jelezheti a liberalizációs ismeretek korlátozott szintjét (a vezetékes telefóniánál a több-szolgáltatós kapcsolatrendszer a háztartásfők egy része számára idegen, nehezen érthető), illetve általában a vezetékes telefónia alacsony relevanciáját a háztartás számára (elsősorban a kis számlaforgalmú szegmensekben, ahol nem érhető el számottevő megtakarítás).

A költségeket viselő háztartásfők nyilatkozatai alapján közel 1,3 millió vezetékes telefon előfizetéssel rendelkező háztartásnál jelenhet meg az LDV irányú forgalom „másik” szolgáltatóhoz való átterelésének elvi lehetősége; közülük mintegy 1 millió háztartás a Matáv primer körzeteiben található. Ezt a számadatot egyfajta maximális piacpotenciálként is felfoghatjuk, amely tökéletesen működő versenypiacon érvényesülne: az érintett háztartások csak akkor váltanának (részben) szolgáltatót, amennyiben az LDV hívásirányokban a háztartás vezetékes telefonhasználati szokásainak megfelelő – a jelenlegi szolgáltatónál kedvezőbb – ajánlatot kapnának. A BellResearch becslései szerint körülbelül 665 ezerre tehető azon háztartások száma, amelyek nyitottak a részleges liberalizáció iránt, és az LDV hívásirányok volumene eléri azt a minimális szintet (legalább havi bruttó 1.500 Ft-ot), hogy érdemes legyen egy új szolgáltatónak is bekapcsolódni.

Ezeknél a háztartásoknál az átlagos LDV forgalom havi bruttó 3.644 forintban nevezhető meg (ahol 1.500 Ft alatt van, ott ez mindössze 718 Ft), amely az összes LDV költés körülbelül 53%-a. Vagyis a részleges liberalizáció iránt érdeklődő háztartások mindössze körülbelül a felét teszik ki az 1.500 Ft feletti LDV számlaforgalommal jellemezhető ügyfelek, azonban az összes részleges liberalizáció iránt érdeklődő háztartás összesített LDV kiadás-volumenének mintegy 85%-át adják.

A részleges szolgáltató-váltás iránt érdeklődő háztartások legnagyobb LDV forgalommal jellemezhető felső kvartilise (felső 25%) adja az összes LDV költés mintegy 60%-át; azaz igen erőteljesen koncentrált piacról beszélhetünk.

Eltérő megtakarítási elvárások

A BellResearch elemzői a részleges szolgáltató-váltás iránt nyitott háztartásokat az egyes hívásirányokban elvárt számlacsökkenés mértéke alapján kategorizálták. Olyan csoportokat határoltak körül, amelyek az egyes hívásirányokban homogén mértékű elvárásokat fogalmaznak meg; illetve amelyek számára esetleg csak egy-egy hívásirány a fontos.

Az LDV hívásirányokban elvárt díjcsökkenés mértékét vizsgáló kérdésekre épülő klaszter-analízis eredményeképp a részleges szolgáltató-váltást (biztosan vagy valószínűleg) tervező háztartások 4 csoportja vált körülhatárolhatóvá. Ebből 3 klaszter tipikusan homogén mértékű elvárásokat fogalmaz meg a távolsági hívásirányokban; míg azonosítható egy olyan csoport is, amelynél a nemzetközi relációban deklarált tarifa-csökkenés mértéke a mobil- és belföld távolsági hívásirányokkal összevetve elhanyagolható.

1. „Belföldi- és mobil hívásirány” klaszter: a csoporthoz tartozó háztartások viszonylag jelentős mértékű árkedvezményt várnának el a belföldi távolsági-, de még inkább a mobil hívásirányban, hogy áttereljék azokat másik szolgáltatóhoz. Ezzel szemben a nemzetközi relációban mindössze átlagosan néhány százalékos elvárást fogalmaztak meg (igen jelentős részük 0 százalékot); azonban ez annak tudható be, hogy ezeknél a háztartásoknál egyáltalán nincs szerepe a nemzetközi hívásiránynak; így az teljes mértékben indifferens.

2. „Ár-érzékeny” klaszter: Ez, az LDV irányokban ár-érzékeny klaszter átlagosan 10-15%-os díjcsökkenési elvárást fogalmazott meg mind a belföldi távolsági-, mind a mobil-, mind a nemzetközi hívásirányokban.

Árérzékenységénél fogva – rövid távon – ez a csoport jelentheti a részleges szolgáltató-váltás fő célcsoportját; hiszen a szándék meg van a távolsági hívásirányok átterelésére, és az elvárt díjcsökkenés mértéke is jellemzően összevág a kínálati oldal szereplőinek ajánlatával.

3. „Közepesen ár-érzékeny” klaszter: Ez az ügyfél-szegmens átlagosan 25 százalék körüli díjcsökkenési elvárást fogalmazott meg mind a belföldi távolsági-, mind a mobil-, mind a nemzetközi hívásirányokban. Az ár-érzékeny szegmens után a részleges szolgáltató-váltás második legígéretesebb rész-piacát képezhetik.

4. „Ár-érzéketlen” klaszter: Ez az ügyfél-szegmens átlagosan 45-50%-os díjcsökkenési elvárást fogalmazott meg mind a belföldi távolsági-, mind a mobil-, mind a nemzetközi hívásirányokban. Az elvárt árkülönbség azonban olyan mértékű, amit egyetlen kínálati oldali szereplő sem tud (hosszú távon) rentábilisan kielégíteni.

A részleges szolgáltató-váltást kilátásba helyező háztartások (N=1 281 324 db) mintegy 32%-a nevezhető „ár-érzékenynek”; azaz a vizsgált LDV hívásirányokban jellemzően 10-15%-os díjcsökkenés mellett áttérnének másik szolgáltatóhoz. A legnagyobb szegmenst a „közepesen ár-érzékeny” csoport alkotja (48%).

A kutatás során összesen 2.000 háztartást keresett fel a BellResearch, és minden esetben az infokommunikációval kapcsolatos kiadásokért felelős háztartásfővel készült személyes interjú.

A kutatás eredményei reprezentatívnak tekinthetőek a magyarországi háztartásokra regionális elhelyezkedés, településtípus, a háztartások létszáma és a háztartásfő életkora szerint. A teljes minta hibahatára legfeljebb ±2,6%. A kutatás adatfelvétele 2002. első negyedévében zajlott.

A BellResearch független és pártatlan elemzőként nincs elkötelezve a gazdaság egyetlen piaci résztvevője iránt sem.