A Serial-ATA szerepe a jövőben

Az IDE/ATA merevlemezek kapacitás-bővülése mellett fejlődésben van a csatolófelület is – 2002-ben széles körben is bemutatkozik a Serial-ATA (SATA), amely a korlátait lassan elérő Parallel-ATA (PATA) utódja lesz. Külsőleg a SATA vékonyabb IDE-kábelt jelent, kevesebb érrel, annak megfelelően, hogy az adatáramlás soros elven működik rajta keresztül. A vezérlő belső világa már jóval bonyolultabb különbségeket mutat (anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk) – 2003-ra várhatóan már a SATA2 is megjelenik majd, amelynek paraméterei mai szemmel még kissé túlméretezettnek tűnhetnek.

Kicsit visszatekintve az időben az ATA fejlődésére: 1997-ben mutatkozott be a (P)ATA/UDMA33, 1999-ben a (P)ATA/UDMA66, 2000-ben a (P)ATA/UDMA100, végül 2001-ben a (P)ATA/UDMA133 (amellett, hogy a számmal jelölt, MB/s-ban értendő adatátviteli sebesség nőtt, más technológiai fejlesztéseket is tartalmaztak e szabványok). A sort innentől kezdve 2002-ben a SATA követi 150 MB/s-mal, 2003-ban a SATA2 300 MB/s-mal, 2007-ben pedig a SATA3 600 MB/s-mal. Különböző okok miatt a PATA/UDMA133 a legmegfelelőbb ugrási pont a SATA bevezetésére – egy ideig egymás mellett fognak élni, ugyanazokat a meghajtókat mindkét csatolófelülettel gyártják majd.

Jelenleg egyébként 1 milliárdnál is több PATA meghajtó működik a világon – az előrejelzések szerint a SATA csak 2007-re ér a 100%-os piaci részesedés közelébe, mire 3. generációja (SATA3) már 600 MB/s-os adatátviteli sebességet biztosít majd. A SATA életciklusa jelenleg 10 évre előre tervezett – ez persze később módosulhat a ma még nem ismert fejlesztési irányvonal(ak) függvényében.