Connect with us

technokrata

Teszt: Netgear router – 8 antenna és diszkófények

4f8c2b3ac28b79685202c1cd-400x400-resize-transparent

egyéb kütyük

Teszt: Netgear router – 8 antenna és diszkófények

Egyedi desing alapján készült a cég hálózati útválasztója.

Tavaly kipróbáltuk a Netgear Rangemax Next routerének gigabites változatát; az akkori benyomásaink szerint kellemes hálózati útválasztó eszköz a gyártó legnagyobb modellje. Időközben azonban eltelt egy év, és ezt nem töltötték tétlenkedéssel a vállalat mérnökei. Ezúttal a 100 megabites, Rangemax Dual Band Wireless-N készüléket (WNDR3300) kaptuk kipróbálásra.

Idén a fekete az uralkodó szín a Netgearnél: mind tesztünk tárgya, mind annak gigabites testvére fekete színben pompázik. Így legalább elmondható, hogy a Netgear elrugaszkodott az Apple-féle stílustól; az biztos, hogy a WNDR3300-as esetén egyedi, routereknél szokatlan designt sikerült alkotni. A két kis saroktalp segítségével álló helyzetbe lehet rakni a routert, de nem is ennek (és az egész terméknek) a lekerekített alakja az, ami szembetűnik. Helyet kapott egy nagy, kerek designelem a fedőlapon, amely az eszköz bekapcsolt állapotában igen látványos, ámbátor hosszútávon zavaró effekttel örvendezteti meg tulajdonosát: számos kék LED villog benne. Sötét szobában szinte diszkó hatást produkál, ám akit a folyamatos villogás bánt, nem fogja értékelni ezt a kiegészítést.

Az előlapon hét, a burkolat mögé rejtett LED látható. Ezek sorban, fentről lefelé: bekapcsoltságot, Internet-csatlakozást, vezetékmentes hálózat működését, illetve a négy LAN-port csatlakozottságát jelző LED-ek. A készülék hátoldalán található a négy LAN és a WAN port (100 Mbps-os adatátviteli sebességgel), az adapter csatlakozója, a gyári beállításokat visszahozni képes reset gomb. Emellett a készüléken található egy-egy matrica, ami a sorozatszámot és a MAC címet tartalmazza. Érdekesség, hogy a LAN-portok gyárilag egy vékony szalaggal le vannak ragasztva, melyen az a figyelmeztetés olvasható, hogy okvetlenül a telepítő CD megnyitásával kezdjük a készülék használatba vételét, az önfeledt dugdosás helyett.

Mit ad még a gyártó a routerhez? A fent már említett két műanyag saroktalpat; egy – ki tudja, milyen megfontolásból, de rikító sárga – Ethernet kábelt, ami a modem és a router közé csatlakoztatandó; az imént megemlített setup CD-t. Ezeken felül még egy 12 voltos, 1,5 amperes adaptert, valamint rengeteg papírt a jótállásról, és többek között arról, hogy a router szoftvere GPL kódot is tartalmaz, vagyis ezen részek hibás működése esetén a Netgear mossa kezeit.

Összesen tehát négy darab PC-t csatlakoztathatunk az útválasztóhoz – legalábbis Ethernet-vezetéken keresztül. A router ugyanis vezetékmentes hálózati kapcsolatot is tud biztosítani, vagyis Wi-Fin át is képes az Internet-hozzáférés megosztására. Támogatja a 802.11b/g szabványokat, illetve az n tervezetet (vagyis nem a végleges, mindmáig meg nem született verziót). Ez utóbbi révén akár 300 Mbps-os wireless adatátviteli sebességre is lehetőség nyílik, ha a hálózati eszközök szintén támogatják a 802.11n-t.

Apropó, wireless: az elmúlt egy év alatt sokat finomodott a gyártók adaptereiben alkalmazott kvázi-standard, így ma már nem lehet probléma két külön cég hálózati eszközeit összehangolni. Annak érdekében pedig, hogy a lefedettséggel, a jelerősséggel se legyen gond, a Netgear jelentősen megnövelte a készüléken belüli antennák számát: szinte hihetetlen, de a viszonylag kis dobozba 8(!) antennát tudott bezsúfolni. Ezzel akár 10-szeres lefedettséget is el lehet érni: Mindamellett az 5 GHz-es, úgynevezett dual-band kialakítás miatt jóval zavarvédettebb kommunikációt ígér a vállalat. A 2,4 GHz-es, elméletileg szabad frekvenciasáv ugyanis eléggé terhelt manapság: itt kommunikálnak például a Bluetooth eszközök, de a mikrohullámú sütők is „belerecsegnek” a vonalba, hogy csak két dolgot említsünk.

Képességek

A router tűzfalfunkciója támogatja a hálózati címfordítást (NAT, Network Address Translation); az SPI-t (Stateful Packet Inspection) a külső, személyes információkra vonatkozó kérések megtagadása végett; a leírás szerint képes megakadályozni a DoS (Denial of Service) támadásokat, ellátták behatolásérzékelő és -megelőző rendszerrel (IDS, Intrusion Detection and Prevent System). Természetesen védi a Wi-Fi kapcsolatot (WPA2- PSK, WPA- PSK, WEP); ismeri a DMZ-t, rendelkezik szülői felügyeleti képességekkel. Ellenőrizhető vele a használat ideje, valamint website logolásra és URL tartalomszűrésre is képes. A Wigwam tűzfaltesztje szerint a portokat megfelelően képes elrejteni a külvilág elől.

Ma már megszokott, hogy webes felületről módosíthatók a hálózati eszközök beállításai. Ahogy elődjénél, itt is csak dicsérni tudjuk: egyrészt azonnal, a 192.168.1.1-es IP-címre való bejelentkezés után rákérdez, hogy akarunk-e firmware frissítést keresni (ez a funkció kikapcsolható). Amennyiben valakinek fogalma se lenne arról, hogy mit is kellene tennie, akkor a weblap jobb oldalán részletes (sajnos csak angol szövegű) segítség áll a rendelkezésére; és ez az összes beállításra igaz. Ez a másik nagy előnye a routernek – minden apró konfigurációs lehetőségről megpróbálja a felhasználók tanácsokkal ellátni a készülék.

Amúgy a beállítási felület három részre oszlik: baloldalt található a menüsor, tetején a Setup Wizarddal, ami lépésről lépésre végigvezeti a felhasználót a főbb teendőkön; középen a megnyitott menü tartalma látható, jobb oldalt pedig a már említett súgó. A Setup menüpont alatt konfigurálható be a WPS kliens, amely újdonság: használatával egyszerűen, mégis biztonságosan lehet PC-ket wireless módon csatlakoztatni. A Wi-Fi Protected Setup alkalmazásával automatikus lesz az SSID, vagyis a hálózat nevének meghatározása, illetve bekapcsolásra kerül egy erős titkosítás (a már fent említett WPA) is. Ezt követően kétféleképpen lehet csatlakozni a routerhez: vagy PIN-számos módszerrel, vagy gombnyomással. A WPS-ről tartalmas összefoglaló olvasható a Netgear oldalán (sajnos csak angolul).

Térjünk vissza a konfigurációs felülethez! A Basic Settings-nél az alapvető beállítások végezhetők el. Itt határozható meg, hogy a Mac Address használata miként történjen: a sajátját, a hozzá csatlakoztatott számítógépét, vagy akár a felhasználó által megadottat (ez például a MAC címhez kötött Internet-szolgáltatásoknál, mint amilyen a UPC-féle Chello, jön jól) is be lehet állítani. Hasonlóan egyszerűen konfigurálható a vezetékmentes beállítás.

A tartalomszűrés értelemszerűen használható: beállítható, hogy mely website-okat (vagy mely szavakat, karaktereket tartalmazó webiste-okat), szolgáltatásokat blokkoljon a router, ezt mikor tegye (mindig, napra, órára lebontva), illetve a történtekről e-mailes értesítést is kérhetünk egy beállítható e-mail címre. A Maintenance (karbantartás) menüpont alatt részletes információkat kaphatunk a hálózati eszközről (firmware verzió, MAC cím, IP-cím, DNS szerver, LAN és wireless állapotok), a hozzá csatlakozó készülékekről (IP-cím, név, MAC cím); valamint itt nyílik lehetőség a készülék beállításairól backupot készíteni, ezt visszaállítani (vagy visszatérni a gyári értékekhez), jelszót változtatni, illetve a korábban már említett router upgrade funkció is innen érhető el.

Az Advanced menüben lehet a vezetékmentes beállításokba kicsit jobban belemélyedni. Kicsit furcsa, de ez a szolgáltatás csak innen kapcsolható ki (az fent ismertetett egyszerű konfigurációs felületről nem) – alapértelmezettként bekapcsolt állapotú, vagyis gyakorlatilag a készülék bedugása után azonnal képes Wi-Fit szolgáltatni. Talán ennél is fontosabb a port forwarding és port triggering beállítás, ahol különböző szolgáltatások számára nyithatjuk meg a portokat – egyesével vagy kötegelve, TCP-t, UDP-t vagy mindkettőt egyszerre.

A WAN Setup alatt tiltható le például az SPI tűzfal, határozható meg az alapértelmezett DMZ szerver; a LAN Setup név is elég beszédes. Érdemes kiemelni, hogy lehetőség van címfoglalásra, vagyis egy adott, a hálózatban levő készülékhez fixen hozzárendelhetünk egy belső IP-címet. Új funkció a QoS kiemelt támogatása, mellyel a fontosabb internetes alkalmazásoknak magasabb prioritást állíthatunk be, ezzel szüntetve meg például a VoIP-kapcsolatok szakadozását. Emellett képes dinamikus DNS-szolgáltatásokkal is együtt működni, tud statikus útvonalakat kezelni, lehetőséget nyújt távoli menedzselésre (szerencsére ez alapbeállításban ki van kapcsolva); illetve ismeri az UPnP-t.

Végül, legalul található a Web Support szekció, ahonnan az online tudásbázis és a dokumentáció érhető el, valamint alatta lehet kijelentkezni a készülékből.

Használat közben

Összehasonlítva gigabites testvérével, azt kell mondanunk, hogy a belső hálózaton való adatmozgás jelentősen lecsökken. Persze el lehet dönteni, hogy hajlandó az ember nagyjából 20 dollárnak megfelelő forinttal többet rááldozni, és akkor megveszi a nagyobb változatot, vagy inkább spórol, és marad ennél a modellnél. A cikkíró véleménye szerint az olyan környezetekben, ahol sok másolnivaló akad, nem érdemes ezen visszafogni a költségeket. A 100 megabites másodpercenkénti (elméleti) maximum ugyanis hálózati szinten korlátozza le az adatforgalmat, míg gigabites alapokon az ennél mára már jóval gyorsabb winchesterek mechanikája szab határt a tempónak. Érthetőbben: méréseink szerint 25-30 MB/s-os sebességre képes egy gigabites router két, gigabit-képes Ethernet vezérlővel felszerelt PC. A most bemutatott modell azonban ennek csupán a felét tudja – maximum!

Vezetékmentes hozzáférése gyors, főleg akkor, ha egy vele kompatibilis, 802.11n típusú készülékkel tud összekapcsolódni. Érezhetően sokat azonban nem változtatott a kommunikáció sebességén a megnövelt antennamennyiség; sőt, néha furcsa módon „leszakadtak” az eszközök a vezetékmentes hálózatról (és ez független volt attól, hogy a tesztkészülékkel egy szobában vagy másik helységben tartózkodtunk a laptoppal). A biztonság kedvéért két noteszgéppel is kipróbáltuk, és furcsa módon mindkettőnél napi szinten jelentkezett ez a jelenség.

Összképünk mégis pozitív a WNDR3300-asról. Külsőre extravagáns, mással össze nem téveszthető készüléket kap a pénzéért a vásárló, és a belbecs is értékelendő. Sajnos nem változott a tavalyi állapothoz képest, hogy egy-egy beállítás megváltoztatása igen lassú – egy port forwarding szabály rögzítése nagyjából 20 másodpercig tartott a routernek, ami még bocsánatos bűn, hiszen ilyen változtatásokat a felhasználók viszonylag ritkán tesznek (ugyanakkor más, hasonló eszközökön ez nagyjából 1-2 másodpercet igényel). Mellette szól könnyű konfigurálhatósága, az, hogy sok segítséggel megtámogatott webes felületen keresztül lehet menedzselni – még azok számára is könnyű a használata, akik alig konyítanak valamit a hálózatok világához.

Ára 26 ezer forint, ami nem kevés – ugyanakkor továbbra is fenntartjuk véleményünket, hogy akkor már inkább a pár ezer forinttal többe kerülő gigabites változatra érdemes beruházni. Annak azonban, aki nélkülözni tudja ezt a tempót, ideális otthoni, kisirodai hálózati eszközt kap a pénzéért.



Szólj hozzá!

További egyéb kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek