Teszt: Epson L386 – Tintabajnok

A technokrata hasábjain már több ízben jelent meg teszt az Epson különleges, tintatartályos nyomtatóiról. Elsőként az L455-öst ismerhettem meg közelebbről, ezt a modellt később az L565-ös követte.  Most egy, kettőjüknél olcsóbb, de legalább annyira izgalmas darab, az Epson L386-os vendégeskedett nálam.

Régi ismerős

Mivel már járt nálam L sorozatú Epson nyomtató, ezért azonnal ismerősként köszöntöttem az L386-ot. Ennek oka az igazán ismerős formatervben és kialakításban rejlett, gyakorlatilag minden olyan, mint a nagyobb testvérek esetén. Az előlap ezúttal is kihajtható, az L386-nál viszont az általam korábban próbált nyomtatókkal ellentétben nincs kijelző, így csak a 6 funkciógombra, illetve a 3 LED-re támaszkodhatunk.

Ahogyan az lenni szokott, a szkenneléshez ezúttal is felül kel behelyezni a lapot, míg nyomtatáskor a hátsó tartóba tett papírral dolgozik a készülék. Van USB-port is a PC-vel való összekapcsoláshoz, ám ez valószínűleg nem lesz sokat használva, hiszen WiFi-n keresztül, vezeték nélkül is rákapcsolódhatunk a készülékre. Ez a funkció már csak azért is nagyon hasznos, mert így okostelefonról és táblagépről is azonnal nyomtathatunk, nem kell e-mailben egy, a nyomtatóval összekötött számítógépre küldeni a számunkra fontos dokumentumot.

Nem viszi a pénzt

Ugyan első látásra soknak tűnhet tesztalanyunk 53 ezer forintos ára, de kétségtelen tény, hogy oka van a viszonylag magas árcédulának. A dobozban ugyanis  egy teljes tintakészlet és két extra fekete tartály foglal helyet. Így összesen 13000 fekete és 6500 színes oldalt nyomtathatunk ki a kezdőcsomag segítségével.

Ez pedig azért nem kevés, gyakorlatilag átlagos, otthoni felhasználás esetén 2 évre elegendő festéket kapunk a nyomtató mellé. Ugyan megvenni drágább, mint egy átlagos, tintasugaras példányt, de a tintatartályoknak köszönhetően pár éves távlatban jelentősen kevesebb fenntartási költséget számolhatunk az L386-os mellé, így 5 évre vetítve már sokkal olcsóbb, mint hagyományos társai.  Az sem akármi, hogy természetesen az egyes tartályok egyenként tölthetőek, így ha sok kéket nyomtatunk, elég csak azt pótolni, nincs szükség egy teljes patron megvételére.

Gyorsan dolgozik

Alapvető elvárás számomra, hogy egy nyomtató gyorsan dolgozzon, hiszen ha már szükségem van rá, szeretek gyorsan túl lenni a dolgon. Ezért volt jó, hogy egy 200 oldalas szórólap-csomagot negyed órán belül belül kinyomtatott az L386, így kicsit több, mint 1 órával az átküldés után már oda is tudtam adni az illetőnek a szükséges mennyiséget, úgy, hogy Budapest másik részén találkoztunk és több piros lámpába is bele futottam útközben.

Az Epson modellje ugyanis hozta a gyártó által ígért, percenkénti 15 színes lap sebességet, azaz óránként akár 300  színes darabot is kinyomtathatunk a segítségével. Fekete-fehér anyag esetén ennek több, mint a duplájával számolhatunk hiszen ebben az esetben  33 lap készülhet el.

Végítélet

Ahogyan az látható, nekem igazán bejött az Epson készüléke. Az L386-os ugyanis ideális azok számára, akik gyorsan és sokat szeretnek nyomtatni, hiszen a tintatartály technológiának köszönhetően verhetetlenül olcsón “tankolhatjuk fel” a szükséges időben a készüléket. Épp ezért azt gondolom, ha valaki hosszú távra keres egy megbízható nyomtatót, feltétlenül vegye számításba az Epson modelljét, hiszen az ember sokat kap a pénzéért.