Teszt: Epson L565 – A festék csodája

Miről van szó?

Első látásra egy hagyományos, multifunkciós nyomtatóval van dolgunk. Felül a szkennelés és a faxolás során használható papírtálca kapott helyet, ahova legfeljebb 30 lapot helyezhetünk el, amit aztán vagy digitalizálni, vagy lemásolni vagy elküldeni tudunk. Ha számítógépről szeretnénk nyomtatni, akkor egyszerűen a hátsó tálcába kell helyeznünk a papírt, amiből legfeljebb 100-zal bírkózik meg egyszerre a készülék. A vezérlés az előlapi gombokkal kezelhető, a funkciókat a kétsoros, monokróm megjelenítőn követhetjük végig. Ez utóbbit kicsit sajnáltam, a legutóbb tesztelésre kapott L455-ösben színes volt a kijelző. Ugyan egy ilyen eszköznél használati értékben nem ad sokat hozzá, de mindenképpen modernebb hatást kelt.

A kezelés egyszerű, a négyirányú navigációs gombok mellett leokézni és visszavonni is tudjuk a műveletet, illetve dedikált gombot kapott még a főmenü is, hogy azonnal visszatérhessünk a kezdőpontra. A számgombok nem túlságosan meglepő módon elsősorban a faxolás okán kerültek fel az L565-re, de szkennelés/másolás során(ezt legfeljebb 1200 dpi részletességgel végzi a készülék) során ezzel választhatjuk ki, hogy hány másolatot szeretnénk készíteni. Szintén ilyenkor jön jól, hogy megadhatjuk, hogy épp színes vagy fekete fehér dokumentumot szeretnénk nyomtatni. Érdekesség, hogy kapunk egy törlő gombot is, ez főleg akkor jött jól, amikor egy dokumentumból a kelleténél tízszer többet akartam másoltatni, így legalább gyorsan sikerült leállítani. Nem maradt le a WiFi is az Ethernet felirat sem, hiszen míg előbbivel vezeték nélkül, addig utóbbival a hagyományos, kábeles úton csatlakozhatunk az internetre. Ez egyébként igen gyorsan megy, WiFi-vel körülbelül 2 perc volt a kapcsolat beállítása.

Szándékosan a végére hagytam a dizájn szempontjából legkülönlegesebb részletet, hiszen több ismerősöm is rácsodálkozott a jobb oldalon található apró “dobozra”. Ez nem véletlen van ott, sőt, épp ez az Epson L565-ös legfontosabb részlete, hiszen ez rejti a tintatartályokat. A fekete, cián, bíbor és sárga színű festéket rejtő tartályok 70 ml-esek, és külön-külön tölthetőek, azaz ha valamiért sok kék színű dokumentumot nyomtatunk, akkor elég csak azt megvásárolni, nem kell feleslegesen a többiekért pénzt adni.

Mit tud?

Akárcsak a festéktartály, úgy a nyomtatás módja is eltér az átlagostól, a mérnökök az úgynevezett piezoelektromos technológiát választották, amelynek lényege, hogy az egyes színeket különálló fúvókákkal viszik fel. A fekete színt 180, a színeseket pedig színenként 59 fúvóka hordja fel a papírra. Ennek fényében talán nem is meglepő az 5760 x 1440 dpi felbontás, azaz minden szükséges részletet ki tud nyomtatni a készülék. Apropó nyomtatás, színes oldalakból a gyári adatok alapján 4,5 készül el percenként, míg a fekete-fehérből 9,2-at gyárt le a készülék. Bár nem mértem stopperrel, de biztos vagyok benne, hogy stimmelnek az adatok, a színes képekből percenként négyet tudtam elvenni a tálcáról.

A sokszorosítást szerencsére hosszú ideig meg is tehetjük, hiszen akár 12 ezer fekete-fehér és 6500 színes oldalt nyomtathatunk a kezdőcsomag segítségével. Jó hír, hogy tintafogyás esetén sem kell mélyen a pénztárcánkba nyúlnunk, egy 70 ml-es tartály 3000 forint körüli áron már hazavihető.  Mint említtettem, WiFi képes eszközről van szó, így az Epson felvértezte az L565-öst Apple AirPrint és Google Cloud Print szolgáltatásokkal is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az okostelefonunkról vagy táblagépünkről is pillanatok kinyomtathatjuk a kívánt dokumentumot/fotót, ezért nem kell bekapcsolni a számítógépet. Persze ha nem akarunk élni a lehetőséggel, akkor sincs gond, hiszen az USB csatlakozónak hála egy régebbi PC-t is bármikor ráköthetünk az újdonságra.

Milyen használni?

Röviden? Nem túlságosan különleges. Ezt jó értelemben mondom, az első bekapcsoláskor végrehajtott rövid konfigurálás után rá sem kellett néznem az L565-re, az bármikor tettre kész volt, hiszen alvó üzemmódból azonnal felébred, ha jelet érzékel. Nyomtatás közben azonban sok minden nem történt, csöndben és gyorsan végezte a feladatát a készülék, többször is előfordult, hogy percek után eszméltem rá, hogy már vége van a nyomtatásnak és el kellene venni a tálcáról a kész lapokat.

A tesztidőszak egy igen különleges feladatot is hozott számára, hiszen egy feladat okán 1000 darab szórólapot kellett kinyomtatnom, így hát munkára is fogtam az Epson újdonságát, hogy lássam mit szól hozzá. Semmi sem történt, folyamatosan, egyenletes minőségben készültek a nyomatok, megállás egyedül a papír újratöltésekor történt.

Végítélet

Ahogyan az látható, elnyerte a tetszésem az Epson újdonsága. A jó minőségű nyomtatás, az olcsó utántöltés és a sokrétű funkciókínálat miatt bátran tudom ajánlani bárkinek, aki nem sajnál egy összegben 90 ezer forintot fizetni egy ilyen készülékért. Az azonban tény, hogy ezt a modellt leginkább megvenni drága, az üzemeltetése messze olcsóbb a konkurenseknél, azaz néhány hónap alatt visszahozhatja az árkülönbözetet. Az biztos, hogy amennyiben nekem a közeljövőben saját nyomtatóra lesz szükségem, akkor szinte biztosan egy ilyet viszek majd haza.