Mit tud az új Intel Core 2 processzor?

A következő negyedévben, nem sokkal az AMD fejlesztette Barcelona processzor debütálása után tervezi piacra dobni az Intel legújabb CPU-ját, a Penryn kódnév alatt futó új Core 2-t. A Penryn tulajdonképpen gyűjtőfogalom: az összes 45 nanométeres gyártási eljárással készülő, Core 2 mikroarchitektúrára alapuló lapkát jelenti. Vagyis ide tartoznak a négymagos Xeon Harpertown, a szintén négymagos Core 2 Yorkfield és a kétmagos Xeon, illetve Core 2 Wolfdale processzorok.

Első ránézésre látható, hogy a magméret csökkent a Conroe architektúrához képest – ezt többek között a vékonyabb vezetőcsík-szélességnek köszönheti. Emellett azonban további fejlesztéseket is végzett az Intel, amik révén ugyanakkora órajelen gyorsabbá váltak az új processzorok, elődjeikhez viszonyítva. Lássuk kicsit részletesebben, mi is változott a lapka háza táján!

Új fejlesztések
Elsőként a Wide Dynamic Execution technológiáról kell említést tenni, ami a gyors radix-16 osztója révén órajelciklusonként 4 bitnyi információ feldolgozására képes, szemben a Conroe magos lapkák 2 bites teljesítményével. A továbbfejlesztett virtualizációs technika a virtuális gépeknél jelentkező késleltetési időkre van jó hatással: 25-75 százalékkal sikerült mérsékelniük a mérnököknek ezt a paramétert.

Az Advanced Smart Cache technológia nem csak a megnövelt másodszintű gyorsítótár miatt nyújt nagyobb teljesítményt, de tény, hogy ahol számít a méret, ott bizony a (magszámtól függően) 12/6 MB-os cache előnyt jelent a korábbi 8/4 MB-hoz képest. Itt is sikerült csökkenteni a késleltetési időket; a gyorsítótár ráadásul már 24 utas asszociatív cache-ként jelenik meg – a Conroe még „csupán” 16 utas volt.

Az új Intel SSE4 utasításkészlet tartalmazza az úgynevezett Advanced Digital Media Boost funkciót is; az SSE4 összesen 47 új utasítást hordoz magában. Ezek segítségével gyorsabbá válhat a videolejátszás és a grafikus teljesítmény, valamint csökkenhet a streaming terheltség. Az Intel állítása szerint kétszeres javulás várható a filmek megtekintésekor szükséges teljesítmény tekintetében, ami jó hír a nagyfelbontású (HD-s) tartalmakat nézők számára. Még dinamikusabbá válik a képfeldolgozás, a videokeresés, és a fizikai és a játékalkalmazások teljesítménye is nő. Megjelenik a Super Shuffle Engine.

Amikor a processzor mély álomba merül…
Nem marad speciális fejlesztés nélkül a Penryn processzorok mobil változata sem. A hordozható számítógépekbe szánt CPU-k egyik legfontosabb jellemzője a fogyasztás, erre segít rá az Intel azzal, hogy „mélyalvási” fázisban – vagyis amikor a központi vezérlőegység végrehajtandó feladat híján nyugalmi állapotba kerül – a korábbihoz képest még alacsonyabbra csökkenti a tápfeszültséget, ráadásul kikapcsolja az első- és a másodszintű cache-t is. Az úgynevezett deep power down állapot újdonságként jelenik meg a mobil processzorokban, és az Intel állítása szerint tovább nyújtható vele a noteszgépek egy akkumulátortöltéssel biztosított üzemideje.

…és amikor teljes gőzzel dolgozik
Hagyott teljesítménytartalékot még a frontoldali buszoknál a chipgyártó vállalat, hogy a vállalati szegmensbe, szerverekbe és munkaállomásokba szánt Harpertown processzorok még nagyobb teljesítményre legyenek képesek, mint az asztali és mobil változataik. A desktop Penrynek FSB-je 1333 MHz-es, ehhez képest az architektúra fel van készítve az 1600 MHz-es órajelre is.

A vállalati célokra vásárolt CPU-k három osztályba soroltatnak, a disszipált hőmennyiség tekintetében. A négymagos Xeonok 50, 80 és 120 wattos TDP-jű (thermal dissipation power) változatban jelennek meg, értelemszerűen minél nagyobb órajellel bírnak, annál inkább nő a fogyasztás is. Hasonló rendben, de alacsonyabb értékekkel debütálnak a kétmagos Wolfdale Xeonok, amelyek 40, 65 és 80 wattos TDP-besorolást kaptak az Inteltől. Az asztali Core 2 és Core 2 Extreme lapkák másképp skálázódnak: a négymagos Yorkfield modellek 95-130 wattos, a kétmagos Wolfdale változatok pedig 65 wattos TDP-vel bírnak.

Mit tartogat a jövő?
Természetesen a Penrynnel nem áll meg az élet, az Intel már komoly tervekkel rendelkezik a még meg sem jelent processzorok leváltását illetően. A 45 nanométeres gyártási eljárással készített példányokat majd a Nehalem váltja valamikor 2008-ban, először a szerverekbe és munkaállomásokba szánt példányok terén. A Nehalem a Westmere magos változatoknál esik át újabb csíkszélesség-csökkentésen; a tervek szerint 32 nanométeresre redukálja a vállalat a vezetősávok szélességét. A Westmere-t pedig a jelenleg Sandy Bridge kódnevű processzorok váltják majd, amelyek egy új mikroarchitektúrát hoznak el, szintén 32 nanométeres méretek között.