Teszt: Apple iPhone 5 – hyper hyper!

Kártyafüggetlenül még mindig 200.000 Ft körül lehet kapni az iPhone 5-öst, pedig ha jól körülnézünk a piacon, akkor bizony hamar találhatunk olyan készülékeket, amik az ár-érték arányt nézve finoman szólva is jobbak. Ilyen például az előd 4S is, vagy a konkurens gyártók androidos készülékei.

Szép, de…

Az iPhone 5-ös külsőre igazán tetszetős: kecses, vékony, igazi metroszexuális darab: nők kezében ugyanúgy jól áll, mint férfiakéban, utóbbiakéban azonban feltételez némi fokozott ujjkoordinációs intelligenciát és ergonómiai kifinomultságot. Merthogy az iPhone 5-ös bizony nagyon szép és nagyon hype, de a vastagabb ujjú, netán ténylegesen fizikai munkát végző, a kezét a billentyűzetnyomogatás helyett igazi fizikai munkára használó célcsoport ailgha lesz vevő a telefonra, lévén az érintőkijelző az egyre kifinomultabb érintőkijelzős technológiák ellenére azért extrém helyzetekben még mindig okozhat kihívásokat. Még „szerencse”, hogy egy olyan jóléti, 0 Ft-ért elhozható mobiltelefonos társadalomban, mint Magyarország, vagy mint Európa, az ilyen emberek száma egyre csak csökken.

A csomagolás a már megszokott: a fekete színű tesztpéldány egy fekete, egyszerű dobozban érkezett hozzánk, melyben a készüléken kívül az USB kábel, a töltőfej és a vadonatúj fejhallgató kapott helyet, mely utóbbit amúgy 9.000 Ft-ért beszerezhetünk bármelyik Apple boltban régebbi készülékünkhöz. Ahogyan egyébként – ha már volt iPhone-unk – akkor a 9.000 Ft körüli átalakító kábelt is valószínű, hogy az elsők között kell, hogy megvegyük a telefonhoz, lévén az Apple lecserélte a már jól megszokott töltő- és adatcsatlakozót egy teljesen újra. Vagy a régi csatlakozós átalakítót választjuk, vagy választhatunk microUSB-st is, ez utóbbi olcsóbb „csak” 6.000 Ft. Ugyanígy számoljunk a SIM kártya cserével is: az iPhone 5-öst, hogy használjuk, nano SIM kell, mely a micro SIM-hez hasonlóan kivágható a normál méretű SIM kártyából otthon (katt ide a videóhoz és a leíráshoz, hogy hogyan), már amennyiben nem ragaszkodunk a cserével járó 4-6.000 Ft plusz költséghez és a céges előfizetésekkel járó papírmunkákhoz.

A készülék amúgy első látásra is hosszúkásabb, vékonyabb az elődnél, kézbe véve elképesztően könnyű, már-már a hátlapot feszegetve keresném a dobozban az akkumulátort, ha nem tudnám, hogy almáéknál nincs csak úgy levehető hátlap, az csak spéci csavarhúzókkal lehetséges. Apropó csavarhúzó: az iPhone 5 állítólag sokkal jobban szerelhető, mint az előd, és ha bár a 4 és 4S is már nagyságrendekkel barátságosabb alany volt szervízeléskor, mint a ragasztott hátlapú 3G, vagy 3GS, az 5-ös újfent hozott újat ezen a téren is. A telefon külseje a megnyújtott, és ezzel eggyel több ikonsor megjelenítését lehetővé tevő kijelzőn, a pehelykönnyű súlyon és az új csatin kívül kettő további újdonságot hoz: a fejhallgató csatlakozó felülről lekerült a töltő/adatkábel nyílása mellé, illetve a hátlap már nem homogén, hanem egy fémes hatású anyag töri meg az amúgy egységes külsőt. Ezt szerintem – és ez a személyes véleményem – Steve Jobs simán megvétózta volna, lévén a telefon hátulja így veszített exkluzív megjelenéséből és eleganciájából is, kvázi az elsötétített (fekete), a fém színéből alig-alig kitűnő almás logón kívül semmi egyedi elem nincs, ami a telefont megkülönböztetné a konkurenciától. Ha pedig már megkülönböztetés: az odáig rendben van, hogy a fehér fejhallgatóra mindenki az Apple-re asszociál, de én a magam részéről lehet, hogy a fekete telefonhoz fekete szettet preferálnék a kiegészítőkben, de itt ezen a ponton már én is érzem, hogy lehet, hogy túlságosan szőrösszívűen látom ezt a kérdést.

További újdonság, hogy a hangszórók immáron szerencsésebb helyre, szintén a készülék aljára kerültek, mely miatt a telefont nem olyan könnyű most már úgy fogni ,– mint a 4S-t –hogy a kezünkkel eltakarjuk a hangszóró nyílásait, ezáltal lenémítva a telefont.

A fekete színösszeállítás egyébként összességében – csak úgy, mint a fehér – elegáns, szép, ugyanakkor több oldalról megerősített források szerint erőteljesen kopik az oldalsó része. Ez már csak azért is kellemetlen, mert az Apple termékei a minőségükről is híresek voltak ezidáig, nagy kár, hogy Steve Jobs távozásával a letisztult, egyedi megjelenés eltűnése mellett a minőségbeli problémák is megjelentek a gyártónál.

Bekapcsolás után

A szombati fürge ujjak hadművelet során – amikor is sikerült a microSIM-ből nanoSIM-et vágni a konyhai ollóval – bekapcsoltam hát a telefont, mely után az aktiválás, majd az előző készülékből az iTunes mentés visszatöltés következett. A 12-13 gigás tartalom 7 perc alatt ment át az 5-ösre, telefonszámostul, SMS-estül, képestül, mindenestül, mely egyébként azért nagyon jó, mert amióta iPhone-om van – értsd a 2G óta – azóta megvan minden képem és SMS-em a telefonban, ráadásul helyi tartalomként (tehát nem a felhőben). Itt akkor máris egy gyors kitérő: az iCloud-ról nem fogok írni a cikkben, mert minden porcikám ellenzi azt, hogy a családi fotóimat, vagy egyéb saját tartalmaimat egy cég, külső szerveren tároljam , még akkor is, ha az kényelmi funkciókkal jár együtt. Ebben a kérdésben viszonylag tehát maradiként szinkronizálgatom a PC-vel a telefonomat, mely persze ugyanúgy megadja az elvi lehetőséget egy harmadik személynek a tartalmába való betekintéshez, de azért egy fokkal nyugodtabban alszom így.

Nem úgy – vagy éppen oly nyugodtan – mint sok androidos társam, aki ha netán iPhone-ra váltana, akkor mi sem lenne számukra egyszerűbb, mint a kontaktokat a Gmail accounttal szinkronizálni, Picasából a képeket ide-oda pakolni, és a tartalom mennyiségétől függetlenül gyakorlatilag számítógép nélkül megtörténhet a migrálás. Rossz hír azonban, hogy az üzenetek egy sarkalatos pont még mindig a költözéskor: ehhez mindenképp számítógép, illetve külön program szükségeltetik, kivéve persze, ha nem iTunes-szal költöztetjük a régi iPhone tartalmait az újba.

A bekapcsolás, nyelvválasztás, aktiválás, „mire adok engedélyt és mire nem” szokásos procedúra után a már számomra ismerős, ikonos szerkezetben kaptam vissza régi telefonom tartalmát, illetve annak egy részét: mivel az iPhone 5-ös 6.0.2-es szoftververziójához még nagyon nincs jailbreak, ezért a 4S-ről – melyet természetesen jailbreakelve vettem  már – jó pár app nem jött át. De mindegy is, ezek azok a remek alkalmak, amikor is mindenki ráeszmélhet arra a tényre, hogy valóban: az appok 80%-át kb egyszer használja az ember, aztán utána már soha többé, telefoncserekor érdemes tőlük megszabadulni, illetve nem újratelepíteni őket.

iOS 6

Mivel a 4S-emen még 5.0.1 verziójú szoftver futott, ezért kis kitérőként pár szót ejtenék a 6.0.2-esnél tapasztalt újdonságokról. Ilyen a térképek Apple-ösítése, mely miatt az első dolgom volt az 5.1.1-es szoftvertől felfele elérhető új Google Maps letöltése az AppStore-ból. Ha bár az Apple térképe egyértelműen a „nézzétek meg a Google Maps-et és csináljatok valami hasonlót” felfogásban készült, az eddigi tapasztalataim szerint használható, bár 2-3 nap nem elég a huzamosabb kipróbálásra. Hozzáteszem, az Google Maps új funkciói mellett azért nem biztos, hogy egy lapon említeném a kettőt, lévén a Google szolgáltatása már teljes értékű navigációként funkcionál, opcionálisan letölthető térképrészletekkel.

A második szembetűnő változás az AppStore megjelenése: az appok már nem ugyanabban a layoutban jelennek meg, mint az elődnél, hanem kissé átláthatóbban. Hiányolom ugyanakkor azt, hogy a már előzőleg általam megvásárolt alkalmazásokat nem lehet elérni egy gyűjtőmappában (UPDATE: De, az Updates alatt van egy Purchased menüpont, itt megtalálhatók!).

Az iOS 6-tal érkező Passbook is remek találmány: ide különféle cégeknek, pl. légitársaságoknak, vagy egyéb szolgáltatóknak van lehetőségük integrálni magukat, amiből a felhasználó csak annyit érez, hogy belépőjegyeket, kupononkat, beszállókártyákat a vásárlást követően itt gyűjti a telefon. Ennek köszönhetően a megvásárolt jegyeket, kuponokat nemhogy nem kell kinyomtatni, hanem a készüléket felmutatva, a kijelzőn megjelenő mobilkóddal lehet authentikálni magunkat olyan cégeknél, mint pl. a Lufthansa, American Airlines, Amtrak, vagy a Walgreens. Igen, nem meglepő módon amerikai cégek azok, akik rákattantak a szolgáltatásban rejlő lehetőségekre, mellyel amúgy igen jó ötletet adhatnak egyeseknek például hasonló magyarországi, ámde platform független rendszer megalkotására.

Szintén újdonság nekem, hogy az újonnan telepített alkalmazások ikonjai az iOS6-ban egy ÚJ füllel szerepelnek, ezt azért jobban szeretném, ha kikapcsolható lenne, lévén van olyan app, – nem is kevés – melyet havi 1-2-szer használok, így az első időkben kicsit zavaró lehet az állandó ÚJ címke azok ikonjain.

Szintén az iOS6 újdonsága a „Ne zavarjanak” mód, mellyel az Apple feltalálta az időzített profilokat, melyek a Nokia 6110-esben már – ha nem is időzíthetően – de debütáltak, mely szerint beállítható a készüléken, hogy a mód bekapcsolásával minden értesítés – hívás, üzenet, Facebook – elnémuljon, illetve ezt lehet időzíteni is, mondjuk minden nap este 11-től reggel 7-ig, alvásidőre. Nagyon jó, hogy meg lehet adni kivételeket, miszerint milyen felhasználói csoport hívhat bennünket mégis ez idő alatt, illetve azok, akik kellően rámenősek és többször hívnak, azoknak mégis átengedje a hívást a telefon. Alapállapotból amúgy a kedvencekbe sorolt kontaktjainkat kezeli kivételként a rendszer: ők azok, akik bármikor, bármilyen körülmények között elérhetnek minket, már persze ha ezt mi nem állítjuk át manuálisan.

Az iOS 6-tal sajnos tapasztalataim szerint elfelejthetjük az ujjal suhintásos hívásfogadást, mert ezt az Apple lecserélte a jól bevált piros – zöld virtuális gombokra, ellenben megjelent az a lehetőség is, mely szerint előre testreszabott SMS-eket tudunk küldeni a hívóknak arra az esetre, ha éppen nem tudnánk felvenni éppen a hívást. Emellett az iOS6-ban új tárcsázófelület is található, lényegében ugyanazzal a funkcionalitással, mint a régiben.

Hétköznapi használat

Az iPhone 5-ös az első pillanatban úgy tűnt, hogy pont annyival hosszúkásabb, mint a 4S, hogy nem érem át vele az ujjammal a kijelzőt, nos, ez szerencsére nem így van. Ellentétben a konkurens gyártók egyre növő telefonjaival, az iPhone 5 még éppen kézre esik, ellenben pont akkora, hogy a zsebemben lehajoláskor már nyom, úgyhogy ezen a téren azért lehetett volna még min gondolkodni a cupertinói design részlegnek.

A készülék hangereje egyébként megfelelő, a mikrofont is átdolgozták állítólag, így a hívott fél is jobban hallja az embert, bár megmondom őszintén, hogy erre nem nagyon panaszkodott nekem még senki az elmúlt 5 évben, tehát ez nekem egy kicsit a nesze semmi fogd meg jól marketing propozíció, de biztosan így van, ha ők mondják. Ahogyan a 44%-kal jobb szaturáció is a kijelzőn: őszintén megmondom, hogy a 4S-t is többen dummy telefonnak nézték már az asztalomon a gyönyörű, minden szögből tündöklő kijelző miatt, az 5-ös látványosan nem jobb ebben sem. Az akkumulátor időt tekintve viszont mintha egy 20% körüli javulást éreznék a 4S-hez képest, ezt nem tudom pontos adatokkal alátámasztani, ha bár a gyártó honlapján valamennyivel jobb adatok szerepelnek, mint a 4S esetében.

Az 5-ösből végre van újra 32 gigás, mi több 64 gigás verzió is, én a 16 gigást 24 óra alatt pakoltam tele mindenféle jóval, így mindenképp erőteljesen javallott a 32 gigás változat, már persze ha az ember kicsit komolyabb, intenzívebb  felhasználást tervez, mint napi kétszer megnyitni a Facebookot, vagy az Index oldalait.

A hétköznapi használati élményt illetően ugyanakkor semennyire, azaz semennyire nem hoz többet az 5-ös a 4-esnél, max azt, hogy az ismerősök rácsodálkoznak, hogy „jé, 5-ös”, elkérik, majd gyorsan vissza is adják. Újdonság hatását illetően ez 920-as Lumia, vagy a HTC X plus, amik még  mostanában teszt célra a zsebemben vannak, több érdeklődést vált ki az emberekből, vélhetően amiatt, mert az iPhone 5-ös tényleg csak a pici részleteiben hoz újat az előd 4S-hez képest.

Multimédia

Fotós és videós képességeiben habár a képalkotás felülete megújult, de se a képességeket, se a végeredményt illetően sem lett jobb az 5-ös a 4S-nél, ha azt a mostanában nagy hype-nak örvendő fícsört nem nézzük, hogy videózás közben lehet fotózni. Valóban, az 1080p-s videók készítése közben tudunk fotózni, illetve elnézést, mégvalami: az előlapi kameránk már 720p-s felvételeket képes készíteni, mely max arra jó, hogy belassítsa az adatkapcsolaton keresztüli Skype-olást, vagy Facetime-olást, más értelmét nagyon nem látom.

Az iPhone -5-össel készített fényképek és videók:

Mindenesetre jó hír, hogy ha bár a Youtube alkalmazás az iOS6 szerver részéből kikerült, a videókat ugyanúgy lehet a felvétel után felküldeni a videómegosztóra, amellett, hogy utólag maga a Youtube app is – hasonlóan a Google Maps-hez – beszerezhető ingyenesen az AppStore-ból. Rossz hír azonban, hogy a fotók készítését követően ki kell lépni a fotós alkalmazásból, majd vissza a fényképekbe ahhoz, hogy bárhova – Facebookon, Twitteren, MMS-ben, emailben – továbbítani tudjuk a készített fényképeket, ez valószínű, hogy egy bug a szoftverben, melyet egy jövőbeni javítással megoldanak majd.

A zenelejátszást illetően a már régóta Zene menüponttá változó iPod jól működik, semmi újdonságot nem hoz, az iTunes-ból karácsony szentestén megvásárolt 100 dalt tartalmazó, 5 dolláros pakk is igen gyorsan lejött a készülékre, mely a bejglimérgezés mellé egy „Let it snow”-toxitot is garantált, mellyel minden bizonnyal nem vagyok egyedül így most a két ünnep között. Mindenesetre a zenelejátszást illetően egy dolog van, ami egyre kevésbé tetszik: az a podcastok körüli öndefiniálási kérdés, mely miatt egyrészről már egy ideje külön, letölthető appba kerültek a podcastok, másrészről pedig közülük egy csomó ugyan megjelenik letölthetőként, de állandóan hibát dob, mely miatt már-már androidos „több alkalmazásból több a hibás” érzése támadhat a felhasználónak.

Mindenesetre multimédiás téren elmondható, hogy az 5-ös hozza az elvárt szintet, még akkor is, ha újdonságokat annyira nem, az Instagram-mániás hipstereknek biztos valódi értéket képvisel a fotózás lehetősége videózás közben, de nekem sajnos ez egy forintot sem ér.

Verdikt

Az iPhone 5  jól látható, hogy egy közgazdaságtani döntés volt az Apple-től: nem akarta a cég, hogy a 4S életciklus görbéje túl hosszúra nyúljék, és szeretett volna kínálni egy olyan új csomagolású terméket a felhasználók számára, mely megjelenésében és egyes funkcióiban hoz újat, de ugyanakkor számottevő innovációval nem kecsegtet. Én, ha most iPhone-ban gondolkoznék, biztos vagyok benne, hogy a majdnem féláron megvásárolható 4S mellett döntenék, lévén 95%-ban ugyanazt tudja a kettő, és az előbbi modell szerintem valamivel szebb és egyedibb is, mint az 5-ös. Én a magam részéről várnék az 5S-re, vagy a 6-osra, ahogyan anno a 2G-ről is érdemes volt a 3GS-t, vagy a 3GS-ről is a 4S-t megvárni, még akkor is, ha a jelenleg igen drágán mért LTE villámgyors mobilnettel minden eddiginél gyorsabb mobilinternetre képes az 5-ös. Az eddigi sebesség és tudás a felhasználók 99%-ának elég, akinek meg nem, annak itt az iPhone 5.