Teszt: Nokia Asha 300 – Made in India

Ismét egy klón

A Nokia az utóbbi időben előszeretettel nyúl vissza korábbi saját formáihoz. Hogy csak néhány példát említsünk, így történt a Nokia C7 és Nokia 701, a Nokia N9 és Nokia Lumia 800 esetében, valamint jelenlegi tesztalanyunk a Nokia Asha 300 is egy korábbi készülékre, a Nokia C3-01 telefonra hajaz. Az említett korábbi példáktól jelenlegi esetünk annyiban különbözik, hogy míg a klónok eddig egyértelműen javított verzióként támadtak, addig a Nokia Asha 300 tekintetében inkább a jóárasított butításra koncentráltak. Minden esetre az árcédula a Nokia C3-01-hez képest jelentős, kb. 30%-kal alacsonyabb számot mutat, így ez az ár-érték arányt firtató meccs még nincs lejátszva, de nézzük inkább a konkrétumokat.

„Touch and type”

A Nokia „touch and type” telefonok, melyek családjába a Nokia Asha 300, és ihletője a Nokia C3-01 is tartozik, ötvözik a régi telefonérzést és funkcionalitást a menü kezelésének érintőképernyős egyszerűségével. A lényege az, hogy nincs szükségünk navigációs gombokra, hanem közvetlenül a képernyőt böködve közlekedhetünk villámgyorsan a menürendszerben, ám a szövegbevitel hagyományosan a számgombok nyomkodásával történik.

Csomagolás, tartozékok

A szokásos kék Nokia doboz nem tartogat meglepetéseket, lényegében csak a legszükségesebb dolgok vannak benne: a Nokia Asha 300 készülék, 1100 mAh akkumulátor, headset, régi típusú tűs töltő. Memóriakártya és adatkábel beszerzéséről mindenkinek maga kell gondoskodnia. (A telefon micro USB csatlakozón keresztül is tölthető, attól függetlenül, hogy a Nokia a régi töltőt adja ehhez a készülékhez is.)

Külsőségek

A Nokia Asha 300 első ránézésre nagyon szimpatikus, hiszen méretében, arányaiban és formavilágában visszaköszön a remekül eltalált Nokia C3-01, ráadásul bizonyos szubjektív megítélés szerint, sikerült a külsőt lendületesebbé tenni a gombok formájának és a készülékház íveinek minimális megváltoztatásával. A 112,8 x 49,5 x 12,7 mm méretű telefont továbbra is a 2,4” méretű érintőkijelző uralja, de a C3-01-hez képest szembetűnő, hogy a híváskezelők közé bekerült egy boríték piktogramos gomb is, ami hasznos fejlesztésnek tűnik.

Ezzel szemben, kézbe véve a helyzet igencsak kellemetlen, már ha valakinek volt szerencséje az Asha 300 kvázi elődjének számító C3-01 Nokiához. A fémet, mint burkolatot elfelejthetjük és az egyetlen nagyméretű műanyagból álló hátlap tapintása sem a legkellemesebb. További természetes következménye a műanyagosításnak, hogy a telefon tömege a C3-01 korábbi 100 grammjához képest mindössze 85g, ami kifejezetten könnyű, talán már kellemetlenül könnyű, ha létezik ilyen kategória.

A kezelőszerveket tekintve a „touch and type” rendszernek köszönhetően navigációs gombok nem foglalnak helyet az előlapon, hiszen a menüben a kijelző böködésével barangolhatunk, de természetesen hívás fogadó és bontó, valamint számbillentyűkkel el vagyunk látva, amikhez társul egy dedikált üzenet gomb is. Az Asha 300-at tovább személve az alját és egyik oldalát üresen, a másik oldalán a hangerőszabályzó és billentyűzár gombokat találjuk, míg felülre került az összes csatlakozó: micro USB, 3,5 mm jack, tűs töltő.

Ismét szembeállítva az Asha 300-at a C3-01 telefonnal a következő hiányokat tapasztaljuk az újonc kárára: a hátlapon található 5 megapixeles kamera nem kapott vakut, amivel összefügg, hogy az előlap * (csillag) billentyűje már nem kapcsolja be az elemlámpa funkciót, hiszen nincs mivel világítania, valamint szintén a kamerához kapcsolódó dolog, hogy az Asha 300 már nem rendelkezik dedikált kamera gombbal sem. Bár fizikailag jelen van, de kijavítható lett volna a C3-01-hez képest, az a billentyűzár gombja, ami már az előd esetében is nehezen kitapintható, rossz kialakítású volt. Ehhez képest az Asha 300 nem hogy megoldotta volna ezt a hátrányt, de sikerült a gombot szinte használhatatlan szintre „fejleszteni”, magával rántva a C3-01-ben még jól kezelhető hangerő gombokat is.

Kezelés, tapasztalat, funkcionalitás

A „touch and type” működése a gyakorlatban egy pillanatok alatt elsajátítható, nagyon egyszerű és nagyon gyors kezelést eredményez, ami persze nem meglepő, hiszen a menüben bóklászva épp úgy viselkedik, mint egy hagyományos, teljesen érintésvezérelt telefon, valamint szövegíráskor is remekül működnek a régi SMS-írós reflexek. Ha esetleg elsőre furcsállná az ember ezek kombinációját, vagy idegenkedne is tőle, hamar be kell látnia, mennyire adja magát a régi telefonokon nevelkedett embernek ez módszer.

Az operációs rendszer Symbian, tehát okostelefon kategória, az alap szoftver csomagot tetszés szerint bővíthetjük a Nokia Áruházból, a kezdőképernyőn elhelyezhetjük legfontosabb widgetjeinket. Egyetlen dolog furcsa talán, de hangsúlyozottan ez is inkább érdekességként jelentkezik a használat során, hátrányt nem szenvedünk miatta: néhány kivételtől eltekintve (pl. zenelejátszó, rádió) a programok nem futnak párhuzamosan a háttérben, nem tudunk az elindított funkciók között egy gombnyomással váltani, de talán ennek is köszönhető, hogy még véletlenül sem fordulhat elő a rendszer indokolatlan belassulása a túl sok megnyitott alkalmazás következtében, hiszen ilyet ha akarnánk sem tudnánk tenni.

Adatkapcsolatra Bluetooth 2.1 + EDR, valamint 10,2 Mbps HSDPA lehet segítségünkre, és itt vége is a felsorolásnak, C3-01 telefonban még jelenlévő WLAN ez esetben nincs, a mobilszolgáltatók feltehető nagy örömére az internetet kizárólag hálózati adatkapcsolaton keresztül érhetjük el.

A Nokia Asha 300 funkcionalitása terén a kategóriában nagy újdonság az előre telepített Angry Birds, és továbbra is megkapjuk a kötelezőt: e-mail kiliens, web böngésző, médialejátszó és rádió, stb., de ha valami hiányozna, a Nokia Áruházból jórészt ingyenes formában is beszerezhető. Akár csak a Nokia C3-01 telefonban, GPS továbbra sem gyarapítja a felhasználási lehetőségeket, navigációra és helymeghatározásra így nem használható.

Furcsa a helyzet a kamerával, amivel kapcsolatban a C3-01-nél még hiányérzetről beszélhettünk, hiszen gyenge képeket készített a dedikált gomb és vaku meglétéhez képest, tehát a körítést tekintve többet vártunk tőle. A Nokia az Asha 300 esetében viszont egyszerűen megoldotta ezt a problémát: elvett minden olyat, ami valódi minőségi elvárásokat támaszthatna bennünk az 5 megapixeles kamerával szemben, így igazából anélkül, hogy komolyabban firtatnánk, milyen képeket is készít, egyszerűen csak konstatáljuk: kamera van, azt pedig mindenki saját belátására bízzuk, hogy tetszik-e neki a végeredmény.

Összegzés

A nyilvánvaló hasonlóságok miatt nem tudjuk az Asha 300 és C3-01 összehasonlítását elkerülni, mely összehasonlításban az Asha 300 kapcsán szinte csak visszalépésről tudunk beszámolni: gyengébb kamera körítés, nincs WLAN, gyengébb anyaghasználat, elrontott oldalsó gombok, és személyes véleményem szerint egyszerűen gagyi ikonok a menüben, a korábbi kellemes és tetszetős C3-01 képek helyett. Műszaki szempontból ezzel szemben a pozitív változás a dedikált üzenetgomb és az erősebb hardver, bár ez utóbbi a C3-01 esetében fel sem merült, hogy fejleszteni kellene, így csak megköszönni tudjuk a figyelmességet, de igazából nem oszt, nem szoroz.

Félretéve a paramétereket a Nokia Asha 300 nagy előnye az ára lehet, a relatív olcsóságért azonban mi is nagy árat fizetünk, a spórolás tetten érhető. Bevallom korábban eszembe nem jutott megnézni, melyik országban készült egy Nokia készülék, még akkor sem, ha nem voltam vele egyébként maradéktalanul elégedett, hiszen a fizikai minőség általában megkérdőjelezhetetlen volt, de ez megváltozott az Asha 300-nál, mivel bár az összeszerelés rendben van, de ilyen gyenge műanyagokat és rossz kijelzőt Nokiától régen (talán még sosem) láttam.

A Nokia Asha 300 jelenleg függetlenül 25-30 ezer forint, míg a C3-01 35-40 ezer forintért beszerezhető. Személyes véleményem szerint ezt az árkülönbséget a minőség és funkció többlet bőven fedezi, így a Nokia Asha 300 házon belül sem lett eléggé olcsó. Tovább romlik a helyzet, ha összevetjük a funkcionalitást az árral, hiszen a touch and type rendszeren kívül nem kapunk semmi különlegeset egy 5-10 ezer forintért kapható hagyományos gombsoros telefonhoz képest.