Teszt: Alienware M14X – Anyag a gépben

Anno 2007-ben egy egész évre kölcsön kaptam egy Dell XPS M1530-at a forgalmazótól. Amikor lejárt az egy év, bizony nem adtam vissza örömmel, szerettem, hogy az elegancia találkozott a csúcstechnikával, hogy táp nélkül is bírta, ha 2 órán keresztül Half-Life 2-t játszottam rajta.
Ellenség, vagy barát?

Aztán most itt egy Alienware laptop, egy 4 kilós dög, amin ott virít az UFO-fej, a gumírozott külső pedig egy nem éppen békés szándékkal érkező földönkívülit rejt magában. Utólag rá kellett jönnöm, hogy az Alienware-nek ellenségesek a szándékai. Egyrészt a Dell oldaláról nem tudtam rátölteni a megfelelő driver-eket, mivel 32 bites Windows 7-el jött a kicsinek nem nevezhető gép, viszont az oldalon csak 64 bit-es Win 7-re adtak illesztőprogramokat. Sebaj, irány előre! Rendszergazda ismerősömtől kértem egy megfelelő Windows 7-et, az előzőn nem volt semmi se, úgyhogy nem volt kár érte, hogy újraformáztam a meghajtót. Gondoltam magamban „ez most felmegy, utána rátöltöm a megfelelő drivereket és minden megy magától”. Ez mennyire nem igaz! Egyrészt persze rögtön nem ment a Wi-fi, így első körben ahhoz kerestem illesztőprogramot a Dell oldalán. Megtaláltam, letölteném, nincs ilyen driver. Mi van még? Másik driver ugyanúgy a hálózatok menüpontban. Szedjük le! Lejön, USB átrak, Intel telepítő elindul, kékhalál, gép újraindul. Hát köszönjük, azóta sincs Wi-fi a gépen, viszont minden más szépen lejött, úgyhogy kipróbálhattam ezt-azt.

Egy messzi-messzi galaxisból

A gép dizájna mindenesetre érdekes. Fogása a gumírozásnak köszönhetően kellemes, nem csúszik ki a kézből, viszont nagyon nehéz a gép (anyák napjára, barátnőnek ilyet ne vegyünk) és vastagabb az átlagosnál. Hiába, kell a hely a vasnak. A klasszikusnak mondható kis szürke emberke feje elegánsan virít a monitor hátoldalán, amit ha felnyitunk, szintén egy UFO-fejjel találkozhatunk a billentyűzet felett, ami a bekapcsoló gombnak felel meg (ez világít is). Mint már írtam, a gép nehéz, már az alapgépnek is közel 3 kilós a súlya. Viszont mi dönthetjük el, mi kerüljön bele a gépbe még az alapszinten túl, csupán a hitelkártyánk vastagsága szabhat határt vágyainknak. Mivel nagy a gépház, így sok mindennel körbe tudták rakni azt a szakemberek a Dell-nél: van rajta két darab USB 3-as kapu, egy USB 2-es port, kártyaolvasó, HDMI 1.4, Gigabit Ethernet kártyaolvasó, VGA kimenet és Mini-Display port. A billentyűzete elegáns fekete, miden egyes billentyűzet kapott egy fehér festett keretet, ami szintén világít és egy kicsit Star Trek-utánérzésem van tőle, kivéve az „Í” betűt, ugyanis az nincsen rajta. A TouchPad kerete is világít, egyáltalán nem bántóan, viszont diszkrét eleganciát kölcsönöz gépünknek.
Működés közben

A gép viszonylag gyorsan, 1 perc alatt bootol be, bírnia is kell az i5-ös 2.4-es i5-ös processzornak meg a 6 GB DDR3 RAM-nak (utóbbi miatt végkép megéri 64 bites Windows-t telepíteni rá). Igazából ez a gép nem csak emiatt lett szörny, ugyanis a videókártya se semmi: 1.5 GB-os nVidia GT555M, mindez megtámogatva az nVidia energiaoptimalizáló technológiájával, aminek köszönhetően a gép tovább bírja, mint egy átlag laptop az átlag hardverével. A gyártó az „akár” 6 órát ígéri, a tapasztalatom szerint ez inkább a 3 óra felé tendál. Akkumulátora 8 cellás Lítium-Ion, ami valljuk be, igazán nem rossz (igaz, az XPS M1530-as gépnek anno 9 cellás akkumulátora volt). Western Digital merevlemeze gyárilag 500 GB-os, valójában 465 GB marad a formázás után (persze is változtatható kívánság szerint, akár SSD-vel is). A kijelzője, amire a neve is utal, 14 collos, WLED megvilágítással rendelkezik és 1366×768-as felbontással jeleníti meg a képernyőt. E felett található a 2 megapixeles HD webkamera, amivel már HD-konferenciahívásokat is kezdeményezhetünk az új Skype segítségével.

Hozzávalók

Az MX 14 piszok gyors. Na nem olyan gyors, mint a nemrég tesztelt ASUS ultrabook, hanem másként erős. A processzor, a memória, a videókártya arra enged következtetni, hogy ennek a gépnek (pláne az i7-es nagytestvérei) nem csak a játékosok tudják a hasznát venni, hanem például a hatalmas erőforrást igénylő programok felhasználói, mint például akik a filmes szakmákban vagy a médiában tevékenykednek. Nem csak kiválóan megy rajta a Crysis vagy a legújabb Medal of Honor, hanem bizony szépen exportálja a videókat Premiere-ben és a Photoshopban is döccenésmentesen zoomolgatunk ide-oda, egy kis effekt meg se árt neki, csupán annyit veszünk észre, hogy felzúgnak a hatalmas beépített ventillátorok. A gép egy idő után óhatatlanul melegedni kezd, ha pedig játék közben óvni szeretnénk a billentyűzetet és a meleg levegőt is unjuk, akkor érdemes beszerezni egy külön klaviatúrát, a notebookot meg kössük rá tévére HDMI-n keresztül (ilyenkor kép és hang egy kábelen megy a készülékre). De vehetünk hozzá egy Xbox kontrollert is és úgy szabdaljuk az ellenfélt Wi-fin keresztül. Persze nem újdonság az ilyen móka, de ez a gép bírja is.
 Összefoglalva

Kéne is meg nem is. A dizájn talán kicsit a játékélmény rovására megy a billentyűzet miatt is, de az ára is elég borsos az MX-14-nek, ugyanis az alapgép is 1100 dollárba fáj, abba bele se merek gondolni, mibe kerülne, ha a full extrás modellt raknám össze a kosárba (egymillió felett lenne a végösszeg). Ha lehet, ne ezt a gépet vigyük a kirándulásra, mert tényleg nehéz, ha meg leöntjük valamivel, az egyáltalán nem olcsó mulatság. De egyetemre, főiskolára se ezt vigyük, mert senki se hinné el, hogy ezen jegyzetelünk.
Ami nem tetszett a gépben, az a túl lapos és amerikaias billentyűzet, hogy dobozhangú a hangszóró, enyhén hiányos terméktámogatás a Dell oldalán és az ára.
Ami tetszett a gépben: sokáig bírja, nagyon gyors, kitűnően futnak rajta a játékok, a 3D Mark se tudta nagyon megizzasztani, az erős videókártya és a bőséges mennyiségű memória. Jó pont az is, hogy nem csak egy USB 3-as portot kapunk, hanem rögtön kettőt és hogy támogatja a Bluetooth 3.0-át is.