Hogyan hívják a Core processzorok utódát?

Ismeretes, hogy a Nehalem processzorok debütálása még az idei év során megtörténik: a 45 nanométeres gyártási eljárással készülő lapkák a jelenleg „szolgálatban levő” Core 2 architektúráját hivatottak leváltani. Mindezidáig azonban nem lehetett tudni, hogy mi is lesz az új család neve, ám a napokban kiderült: az Expreview website szerint Core i7. Vagyis az Intel szakított is, meg nem is a régi elnevezési sémával.

Lássuk akkor röviden, milyen előnyök származnak a Nehalem lapkák alkalmazásából! Az Intel szerint tovább sikerült fokozni a párhuzamos feladat-végrehajtást, aminek köszönhetően 33 százalékkal több mikrokód futtatható le ugyanabban az időben. Gyorsabb, nem dedikált cache és gyorsabb szinkronizáció, valamint továbbfejlesztett második szintű elágazásbecslés alkalmazása – ezek szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy átlagosan 20-50 százalékkal nagyobb teljesítményű központi vezérlőegységet tudhasson magáénak az, aki egy ilyen CPU-ba beruház.

És még egy kicsit a gyorsítótárról: a chipgyártó vállalat komoly munkát fektetett áttervezésébe. Egyrészt 512 bejegyzéses másodszintű puffer bevezetésével igyekezett csökkenteni az úgynevezett TLB hibaarányt. Másrészt háromszintű cache hierarchiát alkalmazott: 64 KB-nyi áll az első szinten rendelkezésre (32-32 KB- az adat és az utasítások számára), 256 KB-nyi a második szinten (magonként), illetve 8 MB-nyi L3 processzoronként.

Apropó, magok: véget ér az egymagos processzorok korszaka. Nem lesz olyan Nehalem CPU, amelyikben ne lenne legalább két mag (a plafon nyolc lesz). Szintén fontos újítás, hogy chipkészletből a processzorba költözött a DDR3 memóriavezérlő (amely kezdetben 1333 MHz-es órajelig támogatja a modulokat), illetve az FSB-t végleg múlttá tevő Quick Path Interconnect (QPI) is debütálni fog. Újra használatba kerül a többszálas feladat-végrehajtás (Hyper-Threading) is.

A Nehalem első implementációja Bloomfield néven debütál: a négymagos lapka összesen 731 millió tranzisztort tartalmaz.