Digitális vízjeggyel az illegális filmletöltések ellen

Hollywood a tavalyi év második felében komolyan elkötelezte magát az illegális letöltőkkel szemben: egyrészt beindította peres eljárásait a jogvédett tartalmakat engedély nélkül cserélgetők ellen, másrészt jogi lépések megtételével fenyegetett meg számos bittorrent webhelyet (amik szépen sorban be is zártak, mert nem vállalták a hatalmas perköltségek és kártérítések kockázatát). Egy ennél hatásosabb fegyvert terveznek piacra dobni a Philips mérnökei és kutatói: a filmekhez készített digitális vízjegyet.

Amennyiben elkészül, akkor segítségével beazonosíthatóvá válnak a peer to peer hálózatokon engedély nélkül „forgalmazott” filmek, azaz rá lehet jönni, hogy ki tette fel az adott változatot illegálisan az Internetre. Habár egyelőre még csak kezdeti státuszban tart a fejlesztés, a Philips máris azon van, hogy meggyőzze a technológia hasznosságáról lehetséges partnereit. „Tartalomazonosításra peer to peer hálózatokon ez az ideális technológia.” – nyilatkozott Ronald Maandonks, a vállalat tartalomazonosítással foglalkozó részlegének üzletfejlesztési menedzsere.

Múlt és jelen

Az első, digitális ujjlenyomatot (avagy vízjelet) tartalmazó állományok még 2001-ben jelentek meg, a Napster hálózatában, hozzájárulva a hálózat szétbomlasztásához. A kezdeti próbálkozások után egyre több helyen kezdték el alkalmazni, főként hanganyagok beazonosítására – számos helyen ma is használatban van. Például az Audible Magic évekkel korábban fejlesztette ki saját megoldását, amit az RIAA, az Amerikai Hanglemezkiadók Szövetsége aztán gyorsan pártolni is kezdett, mondván, hogy a file-cserélő szoftvereknek adoptálniuk kellene a technológiát, s ezzel megakadályozni az illegális állományletöltögetést. Ebből persze semmi nem lett, de sok USA-beli egyetemen alkalmazzák az Audible Magic fejlesztését, gátolva a diákok ilyen irányú ténykedéseit.

Hasonló elven működne a technológia a filmek esetén is. A jogtulajdonosok nagy álma szerint (aminek beteljesülésére azért elég kevés esély látszik) az Internet-szolgáltatók feltelepítik a most még fejlesztés alatt álló szoftvert, s így a hálózaton keresztüli állományok monitorozásával figyelemmel kísérhetik, melyik ügyfelük próbál meg jogosulatlanul filmeket letölteni. A program ugyanis egy adatbázissal folyamatosan összehasonlíthatja a töltés alatt álló film digitális vízjelét, és ha illegális file-cserére bukkan, blokkolhatja a hozzáférést.

Ez ráadásul akkor is működik, ha az eredeti állományt összetömörítik, megcsonkolják vagy jelentősen módosítják – állítják a fejlesztők. Ezt úgy remélik elérni, hogy nem nullák és egyesek sorozatát vizsgálják, hanem jellemző vizuális karakterisztikákat próbálnak meg felismerni ki egy-egy képkockában. Persze ez sokkal nehezebben valósítható meg biztonságosan egy másfél-két órás filmnél, mint egy 3-4 perces dalnál.

Korlátok

Maga a technológia, ha sikeresnek minősítik is, sem terjedhet el gyorsan. Elemzők szerint optimális esetben is évek szükségeltetnek a technika megfelelő szinten való alkalmazhatóságáig. Ennek oka, hogy szükség van egy olyan adatbázisra is, ami tartalmazza a digitális ujjlenyomatokat – azaz a filmkiadóknak át kell futtatniuk az ezt előállító eszközöket minden TV-műsoron, filmen, digitális videoanyagon. Ez pedig nem csak rengeteg időt, de sok pénzt is igényel.

Az MPAA, az Amerikai Filmkiadók Szövetsége figyelemreméltónak találta a kezdeményezést, de egyelőre egy másik technológia mellett tették le a voksukat: a jogvédők szerint jelenleg megteszi az extra kód hozzáadása is digitális vízjelként. A szövetség szerint ez is hatásos lehet azon erőfeszítések megsegítésére, melyek az Oscar-díjra jelöl filmek védelmét hivatottak szolgálni. Az utóbbi időben ugyanis egyre pofátlanabbul lopják ki a filmeket még a vetítések előtt a filmstúdiókból – nem ritka, hogy a kalózváltozatok már a megjelenés előtt terjedni kezdenek az Interneten.