A videojátékok agresszióhoz vezetnek

Egy, a múlt hét utolsó munkanapján kiadott beszámoló szerint az elmúlt húsz évben végzett felmérések többségében úgy találták, létezik ok-okozati viszony a számítógépes játékokkal való kikapcsolódás és a megnövekedett agresszivitás között – a kutatók szerint az agresszív játék agresszív viselkedést vált ki. Különösen a gyerekek, tinédzserek körében, illetve ezen korosztályon belül a fiúknál tapasztalható a jelenség, mutatott rá az Saint Leo Egyetemen készült elemzés.

Egy kutatás szerint már a 10 percnél rövidebb ideig tartó, erőszakos játékkal való szórakozás is agresszívebbé tette a gyerekeket – igaz, ez csak rövid távon bizonyult igaznak. Egy másik tanulmányban 600 13-15 év közötti diák tanárai nyilatkoztak úgy, hogy az erőszakos játékokkal társaiknál többet játszó gyerekek a való életben is ellenségesebbek voltak társaikkal és hajlamosabbak voltak a veszekedésre.

Erőszak következmények nélkül

Az elmúlt két dekád jelentéseit összegző elemzést az American Psychological Association, vagyis az Amerikai Pszichológus Szövetség éves találkozóján tárták a nyilvánosság elé. Itt hangzott el az a megállapítás is, hogy a szülőknek azért kell külön gondot fordítani arra, mivel játszik a gyerek, mert a játék gyakran rossz példát mutathat. Márpedig ez a szórakozási forma nagyon komoly befolyásoló hatással van a tizenévesekre, akik egyébként is könnyen élik bele magukat egy-egy virtuális alak (legyen az akár hős, akár gazember) szerepébe. Aggasztó jelenségnek nevezték az eseményen azt a tényt, hogy a tinédzserek által látott erőszakos események majdnem háromnegyede büntetlen marad. Az APA szerint: „Az erőszakos akcióknak azok következményei nélkül való bemutatása arra tanít, hogy az erőszak a problémamegoldás hatékony eszköze.”

Ki így látja, ki úgy

Érdekes, hogy a minap jelent meg egy másik tanulmány, amely nem ugyanezt a következtetést vonta le, sőt. Az Illinois-i Egyetem beszédkommunikációs előadásokat tartó professzora, Dimitrij Williams úgy találta, hogy a fantáziavilágokban játszó emberek többségének való életére nincs agresszivitást növelő hatása hosszútávon. Az APA rendezvényén bemutatott elemzés szerőzi is elismerik, hogy találkoztak olyan kutatásokkal, amik ilyen eredményre jutottak, de ezek mindössze csak egy maroknyian voltak, állították.

Ebből vagy az következik, hogy az ellentétes eredményeket hozó vizsgálatok közül az „győz”, amelyik nagyobb számmal képviseli magát, vagy pedig az, hogy szinte bármilyen végeredményt ki lehet hozni, attól függően, hogy a felmérést készítőknek mi az érdekük, vagy mit szeretnének bebizonyítani. Mindazonáltal nem árt odafigyelni, mivel játszik csemeténk, és alkalomadtán elbeszélgetni vele, hogyan látja ő a (virtuális) világot.