Lopjunk(?) a szomszédtól netet!

A nagy népsűrűségű területeken is egyre gyakoribb jelenség a vezetékmentes internetezés lehetősége: habár ez elsősorban vidéken jelent gazdaságos csatlakozást, a kényelmes kapcsolódás egyre több embert csábít el a vezetékes megoldásoktól. Egy vezetékmentes Internet-hozzáférés azonban sokkal nagyobb veszélynek van kitéve, mint például egy ADSL-es vagy egy kábeles kivitelezés. Említhetnénk a wardrivingot (amikor hackerek azért járják körbe a várost egy autóval és egy noteszgéppel, hogy védtelen hálózatokba hatoljanak be és onnan információkat szerezzenek), ám ez általában csak néhány percig, esetleg egy-két óráig „szokott” tartani. Az adatforgalom szempontjából sokkal megterhelőbb, ha a szomszéd akaszkodik rá a hozzáférésre.

Habár itthon talán még nem ez a jellemző, de a világ nálunk fejlettebb részein az új konfigurációknak gyakorlatilag alapelemévé vált a vezetékmentes hálózati csatlakozás (különösen a noteszgépeknél) lehetősége. Ebből következően ott sokkal többen is használják ki ezt az internetezési formát. Ennek tükrében már talán nem is olyan meghökkentő az az adat, amit a Jupiter Research tett közzé nemrég: a piackutató vállalat arról számolt be, hogy a vezetékmentes hozzáférést használók 14 százalékának valamely, wireless eszközzel szintén rendelkező szomszédja legalább egyszer már kihasználta a tálcán kínálkozó lehetőséget. Azaz nem fizettek az Internet-hozzáférésért. A felmérés elvégzésekor volt, aki úgy nyilatkozott, hogy amióta New York City-ben él, azóta nem adott ki pénzt az internetezését.

Szabad? Nem szabad?

Felmerül a kérdés, hogy valaki más Internet-csatlakozását használni okvetlenül rossz dolog-e? Egyáltalán, jogilag hogyan lehet megfogalmazni, büntethetővé tenni, ha valaki „ellopja” a szomszéd Internet-kapcsolatát? Az Egyesült Államok törvényei között ugyan világosan le van írva, hogy valakinek a hozzáférési pontját engedély nélkül felhasználni tilos, de itt a hangsúly az „engedély nélkül” kitételen van. Ha a szomszéd jelszavát feltörve jut ki valaki az Internetre, az egyértelműen jogsértő és büntethető, de mi van akkor, ha a vezetékmentes hálózat nem védett jelszóval? Esetleg a tulajdonos direkt hagyja nyitva szomszédjai előtt a lehetőséget: felelősségre vonhatja-e a szolgáltatója azért, mert a szerződésben nem volt engedélyezve több számítógép használata; ő azonban csupán annyit tett, hogy nem zárta le a hozzáférést.

Jackie Lesch, az USA Igazságügyi Minisztériumának egyik szóvivője úgy nyilatkozott, hogy egyértelműen nem lehet állást foglalni az ilyen helyzetekben, mi minősül legálisnak és mi illegális. Lesch elmondása szerint szövetségi szinten esetről esetre változhat, milyen döntést hoz a bíróság az adott ügyben; minden ítélet a körülmények figyelembe vételével születhet csak meg. Állami szinten azonban egyértelműen törvényellenes hozzáférésnek minősítik ezt a fajta próbálkozást, mondta John Geraty, a San Francisco-i rendőrség cyberbűnözéssel foglalkozó részlegének egyik tagja. A kaliforniai törvények egyértelműek, nyilatkozott a rendőr: „nem a tiéd, és te elveszed”.

A kialakult viszonyokat értelmezni, behatárolni vágyók inkább a szövetségi szabályozáshoz igazodnak. Szerintük komoly befolyásoló tényező egy ilyen eset elbírálásakor, hogy milyen gyakran és mekkora adatforgalommal történik az „Internet-lopás”. Más elbírálás alá esik, ha egy több tucat lakásos házban történik nap közben, mintha valaki éjszaka direkt odaautózik egy gyanútlan internetező háza elé, és az utcáról csatlakozik be (erre is volt már példa).

Egyébként sem túl jó ötlet egy olyan hozzáférésre hagyatkozni, amit a szomszéd bármikor lekapcsolhat…