Kötéltánc a gazdálkodás és az informatika határmezsgyéin

Gyakorlatilag egyetemista kora óta nemzetközi közegben dolgozik. Ez véletlenül alakult így vagy tudatos döntés nyomán?n Nagyon korán elhatároztam, hogy legalábbis európai, vagy ha lehet, világszinten tevékenykedő vállalatnál helyezkedem el. Ezt szolgálta az is, hogy 1988–89-ben egy az akkori NDK-ban lévő egyetemre jelentkeztem. Gimnazista koromban kézilabdázóként, illetve matek- és fizikaversenyek résztvevőjeként sokat utaztam, így módomban állt kapcsolatokat teremteni olyanokkal, akik más nyelven beszéltek, mint én, és meg kell mondanom, kifejezetten megszerettem ezt a szituációt. Kihívásnak tekintettem, de inspirált is, hogy más szemével is felmérjem a történéseket, s az enyémtől lényegesen eltérő nézőpontból is rálátást szerezzek a világ dolgaira. Foglalkoztatott a gondolat, hogy olyan egyetemet keressek, például Magyarországon, amelyen a tanulás mellett egyenrangú elfoglaltságként sportolhatok is, de ebben egy sérülés megakadályozott. Ezért egyedül maradt az életemben az informatikusi pálya, és már csak szabadidőmben sportolok.n Szlovákia a nyolcvanas években zártabb hely volt, mint Magyarország. Ennek ellenére eljutott önhöz az akkori technológia?n Ezzel kapcsolatban ugyanaz volt a helyzet, mint Magyarországon: többé-kevésbé legális úton mindenhez hozzá lehetett férni, ami a nyugat-európai boltokban kapható volt. Akit éppen ez érdekelt, az megszerezhette a Spectrumokat, Commodore-kat és más ketyeréket. Ez tehát nem állt akadályként előttem, az már inkább, hogy az említett németországi egyetemre óriási volt a túljelentkezés, így nagyon keményen kellett hajtanom, hogy bekerüljek a felvettek közé. Bizonyítási vágyam és – nem titkolom – kalandvágyam azonban elég erős volt ahhoz, hogy elérjem e célomat.n Mostani munkája alapján akár közgazdász is lehetne. Ehhez képest nem volt nagyon szakmacentrikus az a képzés, amit egyetemistaként kapott?n Az ilmenaui műszaki egyetem valóban „száraz” informatikusi képzést nyújtott, abból azonban nagyon magas szintűt, hiszen ez az egyetem az egyik legjobb ilyen típusú felsőoktatási intézmény mind a mai napig. A kilencvenes évek elején, amikor én oda jártam, egymás után jelentek meg az új technológiák, amelyeket igyekeztünk követni. Ezért aztán igen széles spektrumú programozói, hardver- és szoftverismereteket szereztem, amelyek a mai napig jó alapokat szolgáltatnak a munkámhoz.n Ha megnézzük azoknak a cégeknek a listáját, amelyeknek tanácsadóként dolgozott, akkor nem derül ki, hogy ön voltaképpen az informatikusi szakma mely ágát műveli. Van speciális szakterülete?n Nincs, és ez nem véletlen, hiszen már egyetemistaként sem szorosan vett informatikus szakemberként, például programozóként akartam dolgozni, hanem tágabb értelemben vett fejlesztőként. Ezt a lehetőséget igazából a Qualysoftnál betöltött pozícióm hozta el számomra, itt ugyanis egy it-megoldásokat szállító vállalkozás kínálatának folyamatos felülvizsgálatáért, korszerűsítéséért vagyok felelős. A cégünk ugyanis nem pusztán a hozzá forduló ügyfelek által megfogalmazott igények kiszolgálását tekinti feladatának, hanem azt is, hogy az új technológiák birtokában folyamatosan ötleteket adjon a potenciális megrendelőknek, milyen új megoldásokkal javíthatják a gazdálkodásukat.

Ehhez kiindulópontot jelent, hogy a Qualysoft sokféle ügyfélkörének sokféle megoldást kínálunk, ám éppen ezért látjuk azt is, hogy az eközben alkalmazott technológiáink tudása miként tágítható ki, miként szolgálhatja a legkülönbözőbb ágazatokban tevékenykedő cégek céljait. A portálmegoldások, a speciális adatbázisok tipikus példái annak, hogy amire az ipar egyik ágában szükség van, az ötletet adhat egy másik ágazat cégeinek is, azaz a technológia segítségével mintegy átemelhetők a jó megoldások egyik szektorból a másikba. Annyit azért el kell mondanom megszorításként ehhez, hogy a cégem a távközlésből, a pénzintézetek köréből, illetve az ipar területén a nehéz- és olajiparból szerzi ügyfeleit.n Gondolom, az ötletadás azért nem jelenti azt, hogy a mérnökök mondják meg, mi lenne jó a vevőnek…n Természetesen nem erről van szó. Ha egyszerűen akarok fogalmazni akkor azt mondhatom, hogy üzletfejlesztési stratégaként három tényező összehangolásán dolgozom. Az egyik a felhasználók oldala, a vásárlók igényeinek számba vétele. Az ügyfeleink a hatékonyságukat javító megoldásokat várnak az informatikától, mégpedig olyanokat, amelyeket teljes nemzetközi hálózatukon tudnak használni. A második tényező a technológia, amely fejlődik, s ezzel mindig újabb és újabb lehetőségeket teremt a vállalati folyamatok támogatására, a harmadik pedig az informatikai szolgáltató, amely keresi a lehetőséget kínálata bővítésére. A feladatom az, hogy előre lássam, hogyan fogják használni a vállalatok a közeljövőben, illetve öt-tíz év múlva az informatikát és ebben milyen támogatást kaphatnak a technológiák szállítóitól.n Ha szabad így kérdeznem, mi az aktuális divat a vállalati informatikában?n A jelen és közeljövő talán két legfontosabb technológiája az alkalmazásintegráció és a szolgáltatásorientált architektúrák (SOA) alkalmazása. Az előbbi a bonyolult üzleti folyamatok automatizálására, és ezzel felgyorsítására kínál lehetőséget – ilyen lehet például az olajiparban a finomítási folyamat irányítása, illetve a pénzügyi szektorban a hitelbírálatok standardizálása –, a SOA pedig kézhez állóvá teszi a most még sokszor nehézkes, sok alkalmazott mumusaként szereplő informatikát. A jövő talán legnagyobb dobása a web 2.0 néven ismert új üzleti alkalmazások megjelenése lesz. Ezen belül az egyik legérdekesebb lehetőség a portálok interaktív jellegének megerősödése, azaz az, hogy a felhasználó aktívan hozzájárul azok tartalmához, nem egyszerűen olvassa, nézi az elé kerülő szöveges és képi információkat. Sok szempontból ma még nem tudjuk, milyen módosulást hoz a vállalati informatikában az internet funkcióinak szélesedése párosulva az adatrögzítés és az adatbázisok elérésének könnyebbé válásával, illetve a nagy sebességű adatátvitel egyre elterjedtebbé és a hozzáférési lehetőségek egyre sokoldalúbbá válásával.n Akkor nem is látják előre, hogyan alkalmazzák majd a vállalatok az informatikát öt év múlva?n Természetesen van fogalmunk arról, hogyan fog festeni ebből a szempontból a jövő vállalata. Ezt szakmai munkával, ha tetszik, elméleti kutatásokkal is alá tudjuk támasztani, de persze abból is következtethetünk erre, hogy mibe ruháznak be napjainkban a cégek. Nem fekete doboz a jövő.n A munkája nyilván erősen leköti. Van valamilyen „külföldi” módszer arra, hogy összehangolja ezt négy gyermek nevelésével és a hobbijaival? Mert idehaza nem látszik megoldhatónak ez a feladat.n Vannak logisztikai kihívások, ez kétségtelen, hiszen tényleg jelentős mértékben lekötnek a feladataim. Maga a munka annyiban eleve kárpótol az elvesztett szabadidőért, hogy azzal, amit most csinálok, nagyon elégedett vagyok, hiszen éppen olyasmivel foglalkozhatom, amivel mindig is akartam. Emellett a sportolást nem hagytam abba, de annak örülök a legjobban, hogy ebbe a családom is bekapcsolódott: a lányommal együtt lovagolok, a 10 éves fiam „komoly focista”, de szoktunk együtt kerékpározni, kirándulni is. Ugyanakkor mindezek mellett ma már nem jut időm másik hobbimra, az antik bútorok gyűjtésére és készítésére.

Oros Péter (nős, négy gyermek édesapja) az ilmenaui egyetemen tanult informatikát és közgazdaságtant. A diploma megszerzése után informatikai tanácsadóként helyezkedett el egy dél-németországi multinacionális cégnél, majd szakmai előmenetele során olyan társaságoknak dolgozott, mint a DaimlerChrysler, a Deutsche Post, a Pricewater­houseCoopers. 1999-ben az általa alapított GFT Technologies GmbH Österreich és és a GFT Web-Solutions Kft. Ungarn ügyvezetője lett – mindkét vállalkozás a GFT Technologies AG Németország leányvállalata. A GFT-vállalatokat az az elképzelés hívta életre, hogy Magyarország az egyik legmegfelelőbb helyszín egy regionális informatikai támogatást nyújtó cégcsoport létrejöttéhez. 2006. április 1-jétől a Qualysoft-csoport nemzetközi üzletfejlesztési igazgatója. A magyar, az osztrák, a német, a szerb, a román és ez év áprilisától a szlovák piacért is felel. Kedvenc hobbija a lovaglás.