Őssejt-betegségben halt meg a ´halálsugár´ atyja

Emlékezzünk Theodore Maiman feltalálóra, aki megalkotta az első lézert! A kezdetben tévesen halálsugárnak elkeresztelt módszer végül sokrétű felhasználásnak örvend, a szemsebészettől a vonalkód leolvasásig.

Theodore H. Maiman volt az a tudós, aki megépítette az első működő lézert, 79 éves korában, május 5-én meghalt a kanadai Vancouverben. Felesége elmondása szerint szisztémás mastocytosis-ban szenvedett.

Eleinte Maiman szomorú volt amiatt, hogy az 1960-ban kifejlesztett találmányát „halálsugárnak” nevezték, miután egy újságíró tévedésből a “light amplification by stimulated emission of radiation (laser)” fényforrást, mint sci-fi felfedezést tett közzé. Azóta már a módszer sokrétű felhasználásnak örvend, a szemsebészettől a vonalkód leolvasásig, vagy a szórakoztató show-kon keresztül a tetoválások eltávolításáig.

„Nem tudok olyan esetet, amikor a lézer embert ölt volna, ráadásul véletlenül” – mondta, miután módszere már széles körben elterjedt, majd így folytatta „ennek ellenére több olyan embert is ismerek, akit lézerrel gyógyítottak meg.”

A lézer neve valójában a lézerfény létrejöttének sajátos körülményeire utal. Dr. Maiman 1960. május 16-án, a kaliforniai Hughes Research Laboratory épületében – miután fogott egy villanólámpát, valamint egy rubinkristályt – kiáltotta azt, hogy „heuréka”, az eredményül kapott találmányt pedig „nevetségesen egyszerűnek” titulálta. A prototípus, amelyben a villanólámpa fényével gerjesztett lézereffektus lejátszódott, nem állt másból, mint a megfelelő metastabil energiaszinttel rendelkező, Cr2O3-mal szennyezett Al2O3 kristályból, két végén féligátereszto, illetve egy nagy visszaverő-képességű párologtatott tükörréteggel. A villanólámpa fénye a kristály két végéről sokszor visszaverődve ide-oda cikázott a kristály tengelye mentén, végül csak azok a sugarak maradtak meg a rendszerben, amelyek a kristály hossztengelyével párhuzamosak voltak, ekkor a fény kilépett, és a lézer világítani kezdett. Dr. Maiman asszisztense, Charles Asawa szintén a találmány egyik létrehívója.

Mindazonáltal nagyszerűsége és egyszerűsége ellenére a találmány népszerűsége nem lendült be azonnal. Dr. Maiman elhagyta a Hughes, és számos vállalattal megosztotta agyszüleményét, majd a lézer fokozatosan terjedt el a legtöbb ágazatban és iparágban.

Később a feltalálót elborzasztotta, hogy a lézer egyik változata Ronald Reagan elnöksége alatt megjelent az úgynevezett „Star Wars” védelmi rendszerben, hivatalos nevén a Strategic Defence Initiative – SDI kezdeményezésben, mely a tervek szerint egy áthatolhatatlan védőpajzsot vont volna az Amerikai Egyesült Államok fölé.

Még a lézer kidolgozása előtt Dr. Maiman a „maser”-en dolgozott, amely mikrohullámokat erősített volna fel. Azok a tudósok, akik közreműködtek a mézer kidolgozásában, Charles Townes (Columbia University) és Arthur Shawlow (Bell Labs) Nobel-díjban részesültek.

Mint ismeretes, a mastocytosis morfológiai és immunfenotípus szempontjából kóros hízósejtek elszaporodását jelenti a csontvelőben és különböző szervekben. WHO-besorolás alapján a betegség jelenleg kután és szisztémás mastocytosis csoportra osztható. A kutatások szerint a szisztémás mastocytosisos betegekben olyan mutációkat hordozó gének azonosíthatók, melyek alapján a mastocytosis klonális őssejtbetegségnek tekinthető.