Connect with us

technokrata

Mi a gond a magyar Internettel?

Kütyük

Mi a gond a magyar Internettel?

Magyar kultúra az Interneten, Web2, teleházak.

A tegnap kifutott Internethajó délutáni előadásai is érdekes témákat érintettek. A Pest teremben elsőként „A magyar kultúra az interneten” címmel hallgathattak meg hozzászólásokat az érdeklődők. Abban minden előadó egyetértett, hogy a jelenlegi használat még gyerekcipőben jár – az eltérések a továbblépési lehetőségekben mutatkoztak. Márta István, az Új Színház igazgatója például kifejtette, hogy ő jelenleg is használja a világhálót: a színházban a színészek tarthatják a kapcsolatot a nézőkkel, akik többek között jegyet rendelhetnek, életrajzokat böngészhetnek, az archívumban kutathatnak. Hozzátette: természetesen ez az állapot is messze van még az ideálistól – ám hogy mit is jelent pontosan az ideális, azt nehéz meghatározni, hiszen szinte naponta születnek újabb, gyakran már az interaktivitást is felhasználó művészeti alkalmazások. Ez utóbbihoz kapcsolódott Z. Karvalics László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője, aki kifejtette: nehéz ma már meghatározni, hol húzódik a profi és az amatőr, az előadó és a néző közötti határ. Z. Karvalics utalt arra is, hogy a rögzült struktúrák gyakran ellenállnak az újdonságoknak, hiszen azzal saját létük is veszélybe kerülne, ráadásul a hagyományos, gyakran nivelláló beállítódást is felülírhatja egy-egy, a mai kategóriákkal nehezen definiálható újdonság. Veszelovszki Zsolt, a port.hu alapítója felvázolt egy esetleges továbblépési lehetőséget. Bár honlapjukat jelenleg jobbára adathalmazként jellemezte, úgy vélte, az adatbázis vizuális bővítésében még rengeteg olyan aspektus van, amelynek jelentőségét ma még talán meg sem tudjuk érteni.

A következő vita korunk talán legtöbbet használt fogalmát, a web2-t vizsgálta. Szigetvári József, az IDG lapigazgatója felvezetőjében utalt arra, hogy már a fogalom meghatározása is problémákba ütközik. Szutor Ferenc, az Adverticum kereskedelmi igazgatója szerint a web2 valójában csak egy marketingfogalom arra az infrastruktúrára, amit mindenki használ. Bár a mindennapi életben leginkább a világháló közösségépítő és -alakító újdonságaira használjuk, a megközelítése mégis problémás – elsősorban a közösséghez kapcsolódó online marketing miatt. A felvezetők után élénk vita alakult ki arról, hogy mennyire tekinthető egyáltalán jogszerűnek az éppen a felhasználó igényei szerint alakuló reklámstratégia, illetve, hogy a web2 „klasszikus” formái, a fórum és a blog népszerűsége vajon miért csökken az utóbbi időben. A beszélgetés konklúziójaként elhangzott: lassan felnő egy olyan generáció, amelyik egészen fiatalon találkozott már az internettel, és életének szerves része a világháló – a legnagyobb feladat most erre a kihívásra felkészülnie az összes, az internettel szoros vagy érintőleges kapcsolatban lévő cégnek, vállalkozásnak.

Az utolsó kerekasztal-beszélgetés a magyarországi Teleház-mozgalmat mutatta be. Ahogy Fejes István, a Magyar Teleház Szövetség elnöke elmondta, a Teleház a közösségi hozzáférésekről szóló közbeszédben amolyan branddé vált, sőt, gyakran egyfajta viszonyítási pont is, amikor a hálózati kommunikáció legújabb fajtáiról esik szó. Jelenleg körülbelül 450 Teleház működik szerte az országban – ám ez a szám belátható időn belül megsokszorozódhat. Halmai Gáborné, szocialista politikus ugyanis elmondta: korábban is voltak kezdeményezések a kistelepülések világhálóra kapcsolására, ám ezek rendre elhaltak. Most viszont a kormányzati segítség uniós forrásokkal is kiegészül, s így már reálisnak tűnik egy működőképes hálózat kiépítése. Halmainé hozzátette: a kiépítés azonban csak az első lépés, ugyanis a fenntartás jelenti az igazi financiális problémát. A program sikerességéhez szerinte elengedhetetlen, hogy a koordináció minden szinten (azaz a kistelepüléseken és a döntéshozó szerveknél) hatékonyan működjön – és ő erre pillanatnyilag lát is garanciát.

A Buda teremben az első program az informatikai és kormányzati felelősséggel foglalkozott – és egyben az Országgyűlés Informatikai Albizottságának kihelyezett, nyilvános ülése is volt. A megbeszélés elején bejelentették, hogy a mai házbizottsági döntés alapján megalakult az e-Befogadásügyi eseti bizottság a magyarországi digitális szakadék csökkentésért.

A kibontakozó vitában a Fidesz képviselője, Nyitrai Zsolt élesen bírálta a kormány információs és telekommunikációs politikáját: szerinte koncepciónélküli a program, amelyből teljesen hiányzik a szakmai előkészítés. Kijelentette, hogy pártja elkötelezett az e-befogadás ügye mellett (ahogy ő fogalmazott: az erős változatban érdekeltek), de hangzatos akciókban, amennyiben a kezdeményezés csak erre szorítkozik, nem vesznek részt. Molnár Béla (KDNP) szerint a digitális szakadék csökkentése a rendelkezésre álló jó szakemberek és vállalkozások, a civilek áldásos tevékenysége és az egységes politikai akarat együttes függvénye. Márfai Péter, a bizottság szocialista elnöke az elhangzottakhoz hozzátette: reméli, hogy a már megalakult „e-Befogadásügyi eseti bizottság a magyarországi digitális szakadék csökkentésért” meg fogja kapni a civil és szakmai csoportok támogatását is. Az MDF képviselője, Vas János itt jelentette be, hogy jövő héten kerül az Országgyűlés elé indítványa, amely az ügyfélkapu-kulcsok széles körű kiosztásáról szól – azaz a kulcsot ezentúl nem csak közvetlen kérésre kapná meg az ügyfél, hanem mindenfajta ügyintézés során felajánlják neki.

A következő program a Kék Noteszról helyzetjelentését elemezte, gyakorlati alapon, az érintett szakemberek közreműködésével. Kitértek a számadatok javulására, a kormányzati politikai irányítás szerepvállalására, az információs társadalom élénkítésére, és az e-gazdaság fejlődési dinamikájára, a nap során több fórumon is részletesen tárgyalt e-közigazgatás ügyére, a digitális kultúrára, illetve oktatási kérdésekre is. Eszes Gábor, a Gazdasági Minisztérium korábbi tanácsadója ugyanakkor megmozgatta az állóvizet azzal a kijelentésével, miszerint becsapjuk magunkat a fejlődési statisztikák és a működő infrastruktúra-adatok kapcsán. Véleménye szerint ugyanis bár a változások valósak, ám a kiindulási ponthoz képest javult csak jelentősen a helyzet – összességében még mindig elkeserítőek a számadatok az uniós országokhoz képest. Z. Karvalics László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője hasonlóan józanító véleményt fogalmazott meg a „szélessáv-eufória” enyhítésére. Még pesszimistábban ítélte meg a helyzetet Vaspál Vilmos, a Freesoft elnöke: szerinte a politika nem tud mit kezdeni az informatikával, az információs társadalom kormányzati irányítása máig nem valósult meg.



Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek