Optikai winchesterek – mágnes helyett lézert a merevlemezekbe!

A ma – és az elmúlt évtizedekben – használt merevlemezek mágneses elven rögzítik illetve olvassák a digitális információkat. A részletekbe most nem mennénk bele, elég annyit tudni, hogy a mechanikai alkatrészeket tartalmazó készülékek kapacitása ugyan folyamatosan nő, adatátviteli tempójuk azonban csak nagyon lassan emelkedik. Ez változhat meg az optikai adattárolást a winchesterek világába átültetni kívánó fejlesztés révén.

Számos kutató dolgozik azon a projekten, amely a holland Radboud Egyetemen, Nijmegenben folyik. Itt laboratóriumi körülmények között sikerült elérniük a lézeres adatírást egy mágneses merevlemezre – csak éppen a korábbi sebesség többszörösével. Minden egyes lézerimpulzus felhevít egy piciny részt a lemezen, ezzel pedig meg tudja változtatni a polaritását. Ez a polaritásváltozás pedig digitálisan értelmezhetővé válik, egyesek és nullák sorozatát jelentheti.

40 femtoszekundumonként, vagyis negyvenszer tíz a mínusz tizenötödiken másodpercenként sikerült adatot írni/olvasni a lézeres merevlemezzel, állítják a holland kutatók. Ez azt jelenti, hogy durván két nagyságrenddel, azaz százszor gyorsabb az eljárás, mint amit jelenleg a mágneses alapon működő legjobb merevlemezekben alkalmaznak. Van viszont egy nagy hátránya is a technikának: a lézerimpulzus egyelőre sajnos csupán 5 mikrométeres vastagságban tud kölcsönhatásba lépni az adathordozó felülettel, ami igen nagy méretet jelent. Éppen ezért további fejlesztésekre van szükség, hogy néhányszor tíz nanométeres nagyságrendű adattároló egységeket lehessen létrehozni, olvasni vagy törölni a winchesterben.

A holland egyetem tudósai szerint ahhoz, hogy az ennek a kitételnek is megfelelő háttértárat prototípus szintjén be tudjanak mutatni, még sok idő kell. A bejelentés szerint egy évtizeden belül jelenhet meg az első példány, ami a számítástechnikában rengeteg időnek számít. Ezalatt régen elavulttá válhatnak a merevlemezek, köszönhetően a memórialapú adattárolás drasztikus fejlődésének. Emellett még egy fontos akadályt le kell győzniük ezen idő alatt a kutatóknak – a kísérleti lemez gadolíniumból, vasból és kobaltból állt, és ezen csak drága lézerrel sikerült elérni a fenti eredményt. A következő kihívás az, hogy egy olyan, relatív olcsó lézertechnológiát alkossanak meg, ami kevesebb mint 100 femtoszekundumnyi idő alatt képes pulzáló jeleket kiadni.