A Philips 3D-s LCD-tévé gyárában jártunk

Sokan talán nem tudják, de a Philips nem friss szereplője a hazai iparnak – még 1925-ben költözött Magyarországra, Philips Rádió és Elektronikai vállalat néven. A második világháború után, 1949-ben aztán a kommunista rendszer miatt kénytelen volt elhagyni hazánkat, de még a rendszerváltás évében, 1989-ben vissza is települt. 1992-ben alapította meg székesfehérvári üzemét, mely a legmodernebbek közé tartozik nem csak céges, hanem világszinten is. Hazánkban állítják elő azokat az LCD tévéket, melyek 3D-s megjelenítésre képesek, illetve a speciális, 21:9-es képarányú, „ultraszéles” folyadékkristályos kijelzők is itt készülnek. Igaz, ezek egyike sem kifejezetten a hazai piacot célozza: amint azt Benedikt Laux, a Philips közép- és délkelet-európai régiójának igazgatója elmondta, elsősorban Nyugat-Európába szállítják az itthon előállított készülékeket.

A székesfehérvári üzemben tartott sajtótájékoztató keretei között betekintést kaptunk az üzem működéséről. A belépés szigorú szabályok szerint történik, kártyás azonosítást és a statikus elektromosság levezetését célzó felszerelés felvételét követően lehet csak a gyártósorok területére belépni. A gyártószalagok mellett kijelölt sárga vonal jelzi, meddig lehet biztonsággal közlekednie annak, aki nem esett át a teljes statikus feltöltődés elleni védelmi eljáráson, ezen túl már egyetlen véletlen érintés is károkat okozhat az egyes készenléti fázisban levő televíziók alkatrészei számára.

Habár pontos számot nem kaptunk az üzem dolgozóiról, idénytől függően 2000-2500 magyar alkalmazottat foglalkoztat a Philips Magyarországon (egy másik, Tamásiban létesített üzemben folyik a világítástechnikai eszközök készítése). A székesfehérvári gyár Philips-es munkatársainak jelentős része a gyártószalag mellett dolgozik, az egyes részelemeket illeszti helyükre, így készülhet egy 20-25 méteres futószalagon az alappanelből a kész televízió. A holland vállalat több módszerrel is igyekszik fokozni a hatékonyságot: egyrészt bátorítja az alkalmazottakat minden, a költséget csökkentő vagy a munkát hatékonyabbá tevő ötlet kigondolásában, másrészt már a gyártósor mellett láthatóvá teszi az egyes alkatrészek (beszerzési) árait. Utóbbi a selejtek minimalizálásában segít, a vizsgálatok szerint ugyanis az alkalmazottak jobban vigyáznak azokra az anyagokra, melyek értékével tisztában vannak.

Az összeszerelés mellett a csomagolás is az üzem területén történik, ahonnan targoncával szállítják át a raklapokra helyezett készülékeket a fóliázó helyiségbe. Innen egy converyor megoldással kerül végül a Philips helyi logisztikai központjába a termékcsomag. Az üzem ugyanis egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy ki tudná szolgálni a napi szinten beérkező és távozó 120/80 kamionnyi árumennyiséget, ezért egy futószalagos „hídon” jutnak el az üzemből a közeli elosztóközpontba a jellemzően néhányszor hármasával-négyesével csomagolt televíziók.

A képekért köszönet Eglesz Dénes kollégámnak

Cinema 21:9 LCD TV
Az igazi mozis élményt kínáló 2,39:1 képarányú készülék szintén a hazai üzemben készül. Érdekessége, hogy full HD-s felbontás mellett támogatja a 3D-s megjelenítést is, vagyis a mai televíziózás non plus ultrájáról van szó. A hollandok saját, Ambilight fejlesztése igyekszik fokozni a látványt: a készülék hátsó panelébe épített világítás mindig az éppen megjelenített képhez igazodó színeket vetít a falra.

A készülék támogatja a DLNA-t, rendelkezik USB-s médiaböngészővel, Wi-Fi csatlakozással. Támogatja a HDMI-t (4 port), a Scartot (2 csatlakozó), és természetesen USB-s és LAN-os porttal is ellátták.

Fizikai paraméterek
– fényerősség: 500 cd/m2
– válaszidő: 0,5 ms
– dinamikus kontraszt: 10.000.000:1
– látószög: 176/176 fok
– képméret: 58 col (147 centiméter)
– panel felbontás: 2560×1080 pixel
– fogyasztás: bekapcsolt állapotban 147 watt, standby állapotban 150 mW, kikapcsolva 10 mW alatt