Kulcsfontosságú a teljes körű tesztelés és annak koordinációja

Napjainkra gyakorlatilag nincs olyan közepes vagy nagyvállalat, amely ne rendelkezne valamilyen integrált vállalatirányítási rendszerrel. Ennek ellenére a vállalatok vezetőit, informatikai szakembereit és felhasználóit a rendszerek esetleges cseréje, bővítése és az időszakos verzió- és generációváltási igények folyamatos kihívások elé állítják. Egy jól működő integrált rendszer bevezetése egyfelől tehát nagy segítség a vállalat felhasználói és vezetői számára, másfelől viszont folyamatos “gondozást” igényel, és így a sokszor amúgy is kapacitáshiánnyal küszködő kulcsfelhasználók számára szinte folyamatos leterheltséget jelent. Ezt a fajta pótlólagos – a napi, operatív szintű feladatok mellett jelentkező – erőforrásigényt a vállalatok vezetői sokszor elfelejtik figyelembe venni az egyes szervezeti egységek létszámterveinek meghatározása során, ami általában frusztrált, túlterhelt kollégákat eredményez, végső soron pedig az elvégzett munka minőségére is negatív hatást gyakorolhat – mondja Vastag Zsolt.

A rendszerbevezetések különböző fázisai során a megrendelő részéről elvégzendő feladatok legnagyobb része bizonyos feltételrendszer teljesülése mellett a napi munka mellett is elvégezhető, sőt egy részük esetében csak a vállalaton belül van meg a szükséges ismeret és tudás azok végrehajtásához. Vannak viszont olyan projektszerepek is, amelyek – azok komplexitása és/vagy erőforrásigénye miatt – teljes embert kívánnak, így azok a napi munka mellett nem vagy csak a projekt és/vagy a napi munka minőségére veszélyt jelentő kompromisszumok mellett végezhetőek – figyelmeztet Jegesi Balázs. Az ilyen “teljes embert kívánó” szerepkör például a projektvezetői pozíció, de az egyre komplexebb rendszerek és környezeteik mellett a tesztelés zökkenőmentes lefolytatásáért felelős, a projektvezetőt támogató tesztelésmenedzser vagy más néven teszteléskoordinátor is ilyen.

Azt, hogy érdemes-e a projekten belül önálló szerepkörként tesztelésmenedzseri pozíciót kialakítani és fenntartani, több tényező határozza meg. Lényeges a projekt mérete; a projektben részt vevő belső és külső szereplők száma, diverzifikáltsága és várható rendelkezésre állása; a bevezetendő alkalmazás összetevőinek, moduljainak száma; a bevezetendő rendszer szoftver- és hardverösszetevőinek komplexitása; a bevezetés által érintett üzleti folyamatok összetettsége; az adott szállító által kínált standard megoldásoktól való eltérés foka; valamint a projekthatáridők.

Amennyiben komplex, sokszereplős, szoros határidőket követelő, üzleti értelemben is bonyolult, így sok esetben csak fejlesztett, azaz nem standard megoldásokkal kezelhető az adott projekt, akkor a bevezetéshez kapcsolódó tesztelés előkészítése és lebonyolítása is komplex feladatot jelent. Ezért a sikeres bevezetés érdekében kifizetődő egy külön erre a szerepre létrehozott tesztelésmenedzseri pozíció. A tesztelésmenedzser feladatai nem kizárólag az adott projekt szűken vett tesztelési fázisára korlátozódnak, hanem magukban foglalják az előkészítési és utógondozási feladatokat is.

A tesztelés-előkészítési fázis célja, hogy a tesztelés megkezdésére minden feltétel rendelkezésre álljon ahhoz, hogy a tesztelés minél gyorsabban, hatékonyabban, az előre látható problémák kiszűrésével valósuljon meg. Az előkészítés magában foglalja a tesztelési módszertan/koncepció elkészítésével, a tesztszervezet, a tesztrendszer(ek) kialakításával, a teszteléshez szükséges esetleges alkalmazások telepítésével, a szükséges jogosultságok megkérésével, a tesztesetek és tesztforgatókönyvek (funkcionális, integrációs, regressziós és így tovább) kialakításával és priorizálásával, valamint a tesztelés nyomon követésének előkészítésével kapcsolatos tevékenységeket. A megfelelő előkészítés révén a későbbiekben már tényleg “csak” a tesztelésre és annak koordinálására kell az érintetteknek fokuszálniuk – jelenti ki Jegesi.

A megfelelő előkészítést követően a tesztelési fázisban az átadott rendszer funkcióinak, például a beállításoknak és a fejlesztéseknek a tesztelése zajlik. A különböző teszttípusok (funkcionális, integrációs, migrációs, jogosultsági, rendszerkapacitás-tesztek) előfeltétele a már elvégzett fejlesztő oldali tesztelés. A tesztelési fázis során a teszteléskoordinátor fő feladata a nemegyszer száz fő feletti tesztelői kör koordinálása, a tesztelési feladatok határidőre és megfelelő minőségben való megvalósításának támogatása, a fejlesztői oldallal történő egyeztetés, a hibakezelési folyamat koordinálása, valamint a tesztelések előrehaladásának, a hibák, problémák és kockázatok folyamatos nyomon követése és riportolása.

Mindezt a tesztelés utógondozási fázisa követi. A rendszer tesztelését követően ugyanis fontos szempont a tesztelési eredmények kiértékelése, azaz a tesztelés tapasztalatainak összegzése. A bevezetés azonban szinte sohasem ér véget a rendszer éles indulásával. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a tesztelési fázis végéig, vagy akár magának a rendszernek az éles indulásáig is maradnak olyan funkciók, amelyek még további, jellemzően funkcionális tesztelést igényelnek, mivel az azok kapcsán felfedezett hibák javítására még nem került sor. Ezek a hibák kizárólag olyanok lehetnek, amelyek a napi működés szempontjából nem kritikusak, ellenkező esetben a rendszer éles indítását el kell halasztani. A nagy rendszereknél az éles indulást követő egy-két hónap mindig intenzív hibajavítással telik. Akármilyen jó minőségű és részletekbe menő is a tesztelés, az esetek döntő többségében akkor sem tudja a valós élet felhasználói “kreativitását” megközelíteni. Az ilyen éles indulást követő teszteléstámogatási feladatok koordinálásához is érdemes fenntartani a teszteléskoordinátori pozíciót – javasolja Vastag.

A nagyvállalati informatikai rendszerbevezetések és verzióváltások kapcsán az éles indulást megelőzően a tesztelés az az utolsó ellenőrző pont, ahol ténylegesen meggyőződhet róla az érintett szervezet, hogy az igényeinek megfelelő alkalmazást választotta-e.

A tesztelésmenedzseri szerepkör kialakításának főbb szempontjai- A feladatok összetettsége miatt mindenképpen megfelelő szakmai háttérrel rendelkező szakértővel érdemes a pozíciót betölteni.- Amennyiben a vállalaton belül folyamatos bevezetési projektek futnak, úgy érdemes egy főállású teszteléskoordinátort alkalmazni.- Konkrét bevezetési projekteknél az erőforrás- és költséghatékonyság szem előtt tartásával érdemes külső tanácsadót igénybe venni a feladat végrehajtására.- A szállítótól független tanácsadót kérjünk fel közreműködésre, és kerüljük a rendszer szállítója általi teszteléskoordinációt! Ezzel többek között elkerülhető az esetleges érdekellentétek kialakulása.Forrás: AAM