A jó hőszigetelő termék nem mindig megfelelő akusztikailag is

Az épületek homlokzatainak gyenge elemei az ablakok. Ezek annál jobb hangszigetelők, minél nagyobb a tömegük és minél nagyobb a légrés a két üvegtábla között. A szakértők úgy tartják, hogy a két üvegtábla együttes vastagsága érje el a 14 millimétert. A gyakorlatban a mai, távtartóval összeragasztott “thermopan” üvegek vagy két darab 4 milliméter vastag, vagy pedig egy 4 és egy 6 milliméteres táblából állnak. Ez utóbbinál is csak 10 milliméter az összegzett vastagság, szemben a kívánatos 14 milliméterrel.

A légrés – a két üvegtábla közti távolság – az ilyen üvegezésű ablakoknál általában 16 milliméter. Ebből a szempontból jobb hangszigetelők a házgyári lakásokba beépített egyesített szárnyú ablakok, mivel azoknál nagyobb a légrés a két külön szárnyba foglalt üvegtáblák között. A két üveg közé befogott gáz javítja a hőszigetelést – bár korántsem annyira, mint az üvegre felvitt hővisszaverő bevonat -, ám a hangszigetelés szempontjából ez nem sokat jelent. A gyakran használt argongázt a szakértők kifejezetten előnytelennek tartják hangszigetelés szempontjából,helyette SF-6 gáztöltést javasolnak. A kén-hexafluorid sűrűsége ugyanis több mint ötször akkora, mint a levegőé.

A 4. hanggátlási osztályba sorolt ablakokra a gyártók 42 dB értéket adnak meg. A közlekedési zajokban azonban sok az alacsony rezgésszámú hang, így a helyszínen csak 32-35 dB hangszigeteléssel lehet számolni. Más, fontos tényezők is befolyásolják az ablak hangszigetelését. Ilyen például az üvegtáblák rugalmas ágyazása a keretbe, a légzárás és az ablakkeretek tömör falba építése. Megjegyzendő, hogy ha szellőzőnyílások vannak a homlokzaton, akkor azokat is “akusztikusan kell kezelni”.

A lakás egyes helyiségeit elválasztó ajtókkal szembeni hangszigetelési követelmény 20 dB, míg a többlakásos lakóépületekben a lakások bejárati ajtajának követelménye 25 vagy 33 dB. Az utóbbi értékeket a felső kategóriás, különleges rétegszerkezetű, vagy pedig a nagy tömegű ajtók tudják teljesíteni. A helyszíni beépítés során 1-5 dB hangszigetelés-romlásra kell számítani, mivel az ajtó és a fal között mindig nagyobb az “áthallás”, mint magán az ajtón. Az ajtó szigetelését pontosan csak laborban lehet kimérni. Az akkreditált laborvizsgálat nagyon magas költsége miatt csak kevés gyártó végezteti el a minősítést, így a termékek döntő többsége akusztikai bizonylattal sem rendelkezik. Amennyiben jogvita keletkezik a gyártó és a vásárló között, a helyszínen csak közelítő mérést lehet végezni, viszont ennek a költsége közel azonos az ajtó árával.

Az ajtó hangszigetelését több tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik az ajtószárnyak felülettömege – ez esetben a félmerev ajtólapnak nagyobbnak kell lennie, mint 8 kg/négyzetméter. Befolyásoló tényező még az ajtószárny rétegszerkezete, a tok és a falszerkezet összeépítése, valamint a szárny és a tok, illetve a szárny és a küszöb közötti tömítés minősége. Ez utóbbiakra az a javaslat, hogy a tömítés készüljön “ajakos” szilikongumiból, 3 milliméteres összenyomódással.

Sorház vagy ikerház formájában épülő családi ház esetében a hangszigetelési követelmények szigorúbbak, mint a társasházaknál. A szakértők a gyakorlatban viszont azt tapasztalják, hogy az ikerházak csak a “társasházi követelményeknek” felelnek meg. Ha a felek – az építő és a vásárló – nem tudnak megegyezni a megalapozott zajpanasz esetén sem, az ügy (és az akusztikai szakértői vélemény) a bíróságra kerül.

A csendes környezetben levő, nagy értékű lakások tulajdonosainak magasabb komfortigényét a csak minimális hangszigetelési követelmény nem elégíti ki. Ezért a szakértők azt javasolják, hogy az építési szerződésben kössenek ki az alapszabványosnál (minimális követelménynél) szigorúbb, fokozott (esetleg maximális) zajszigetelési feltételeket.

Sorház vagy ikerház formájában épülő családi ház esetében a hangszigetelési követelmények szigorúbbak, mint a társasházaknál. Viszont a gyakorlatban a szakértők azt tapasztalják, hogy az ikerházak csak a „társasházi követelményeknek” felelnek meg.

VálaszfalakA hőszigetelés céljára kifejlesztett 30 vagy 38 cm vastag, soklyukú, kerámia vagy pórusbeton falazóblokk egy rétegben lakáselválasztó falnak nem alkalmas, mert nem teljesíti az alap (minimális) léghang-szigetelési követelményt sem. Ezeknek a falazóelemeknek a tömege – egy négyzetméterre vetítve – többnyire csak a fele a lakáselválasztó falakra előírt legalább 520 kilogramm/négyzetméterenkénti tömegnek. Ami tehát jó a hőszigetelés szempontjából a homlokzatnál, az nem megfelelő hangszigetelés szempontjából két lakás között. Megjegyzendő, hogy a lakások közti elválasztó falnak nem megfelelő a 15 cm vastag, tömör, 260 kilogramm/négyzetméter felülettömegű tégla sem. A legtöbb panasz abból ered, hogy sok tervező – illetve lakásokat piacra építő – figyelmen kívül hagyja ezeket az akusztikai alapvetéseket.

Mit lehet tenni utólag a nem megfelelő hangszigetelésű fallal? A lakásokat elválasztó falakkal nem sokat, illetve csak bonyolult megoldással, míg a lakáson belüliekre található javító megoldás. Ilyen az (alap)falra rögzített akusztikai előtéthéj. Szerény, 3-5 dB zajcsökkenés érhető el hanghídmentes, legalább 5 centiméter vastag és legalább 70 kilogramm/négyzetméter sűrűségű, ásványgyapottal kasírozott gipszkarton lemezzel. Ezt ragasztóhabarccsal lehet a falra rögzíteni, 25×25 centiméteres hálóban. A gyenge hanggátlású lakáselválasztó fal szigetelése – oldalanként – legalább 6 dB-lel növelhető a födémekhez rögzített könnyűszerkezetű akusztikai előtétfallal. Ennek a rétegszerkezete: nagy tömegű, ám hajlékony hanggátló réteg és a meglévő fal előtti légrés, benne hangelnyelő anyaggal. Az ilyen falat azonban mindig – akusztikusan – méretezni kell. Megfelelő hangelnyelő anyagok a megfelelő vastagságú és térfogatsúlyú üveg- és kőzetgyapotok.