Digitális árnyékunk az Interneten – kifogyunk a tárhelyből?

2007-ben a digitális univerzum mérete 281 milliárd gigabájt (281 exabájt) volt, ami körülbelül 10 százalékkal nagyobb a korábban becsült értéknél. Összesítve majdnem 60 százalékos növekedési arányával a digitális univerzum gyorsabban növekszik, mint gondolták, és 2011-re közel 1,8 zettabájt (1800 exabájt) méretűvé válik (vagyis öt év alatt megtízszereződik). Az emberek „digitális árnyéka” – vagyis az átlagos személyekről naponta létrejövő digitális információ mennyisége – már most felülmúlja azt az adatmennyiséget, amit az egyének maguk aktívan létrehoznak.

Ezeket a megállapításokat tette az IDC és az EMC közös kutatása (The Diverse and Exploding Digital Universe: An Updated Forecast of Worldwide Information Growth Through 2011 – A sokszínű, robbanásszerűen növekvő digitális univerzum: a 2011-ig szóló globális információnövekedési előrejelzés frissített változata. Az IDC új kutatása megmutatta, hogy a digitális univerzum nagyobb és gyorsabban növekszik, mint eredetileg feltételezték; ez a digitális kamerák, digitális biztonsági kamerák és digitális televíziók egyre nagyobb számának, valamint az információ-replikációs trendek mélyebb szintű megértésének következménye. A digitális univerzumban 2007-ben majdnem 45 gigabájt információ jutott a Föld minden egyes emberére – ami 17 milliárd 8 GB-os iPhone memóriájában férne el. A digitális univerzum másik rendkívül gyorsan bővülő szegmensét a fejlődő országok Internet-hozzáférései, az érzékelőkre épülő alkalmazások, a „felhő típusú feldolgozást” (cloud computing) támogató adatközpontok és a sokmillió online felhasználó által létrehozott digitális tartalomból összeálló közösségi hálózatok alkotják.

Az IDC kutatása azt is vizsgálta, hogy milyen interakcióban áll egymással a társadalom és a digitális univerzum, milyen aktív részvételt vállalnak az emberek a digitális univerzum építésében – otthagyva digitális lábnyomukat Internet-felhasználóként és a közösségi hálózatok használójaként, az e-mail küldéssel, a mobiltelefonok használatával, a digitális kamerákkal és a bankkártya-tranzakciókkal. A kiadvány rávilágít arra is, hogy gyorsan növekszik az egyedek passzív hozzájárulásának mértéke is – ezt hívják „digitális árnyéknak”.

„A frissített tanulmányban felfedeztük, hogy a digitális lábnyomnak csak nagyjából a fele kapcsolódik az egyén műveleteihez: a képek készítéséhez, a levelek küldéséhez vagy a hanghívásokhoz.” – mondta el John Gantz, az IDC kutatási igazgatója és rangidős alelnöke – „A másik fele az, amit mi digitális árnyéknak nevezünk, az egyénről szóló információk: nevek a pénzügyi rekordokban, nevek a levelezőlistákon, webes böngészési előzmények, vagy a személyekről a repülőtér vagy a városközpont kamerái által készített képek. Most először történik meg az, hogy a digitális árnyék nagyobb, mint az a digitális információmennyiség, amelyet az emberek saját maguk aktívan létrehoznak.”

A digitális árnyékunkat alkotó információkat összegyűjtő nagyvállalati informatikai szervezetek felelőssége óriási (mint ahogy ezt számos esetben a jog is szabályozza) a biztonság, a személyes adatok védelme, az adatok megbízhatósága és törvényességi megfelelése tekintetében.