Újgenerációs file-csere

A Streamcast Networks bejelentette, hogy Morpheus nevű file-cserélő alkalmazásának következő változatát hamarosan elérhetővé kívánja a tenni. Ennek különlegessége – legalábbis a fejlesztők szerint -, hogy egy olyan új keresési technológiát kívánnak bemutatni benne, mely drámai mértékben megerősítheti az elosztott hálózatokat. Ha igaza van a Streamcastnek, akkor visszaszerezhet valamit egykori fényéből (a Napster betiltása után ugyanis az akkor szárnyaikat bontogató P2P szoftverek közül elsőként a Morpheus szerzett nagyobb népszerűséget).

Neonet – erre a névre hallgat az a hálózati technológia, melyet két volt harvardi diák (Ben Wilkin és a Francis Crick – aki a DNS molekulák struktúrájának megfejtéséért kapott Nobel-díjas kutató unokája) készít a cég számára. Az elosztott hash-tábláknak nevezett fejlesztésre alapuló megoldás sokkal hatékonyabbá teszi a peer to peer hálózatokon való keresést. Ismeretes, hogy a központi indexszervert alkalmazó Napsterhez képest sokkal gyengébben muzsikálnak a P2P keresőalgoritmusok (viszont pont a centralizáltság miatt tiltathatták be annak idején a jogvédők a fülhallgatós macskafejet). A Streamcast jövendölése szerint az eDonkey-ban is alkalmazott technológiához hasonlító fejlesztés kezelhetőbbé teszi a nagyszámú számítógép-hálózatokat s könnyebbé a ritka állományok fellelését.

Amint megjelenik a következő Morpheus, ez egyben a file-cserélő alkalmazások új generációjának előretörését is jelenti. Minden egyes generáció jól elhatárolható egymástól, mégpedig aszerint a szempont szerint tekintve, hogy mennyi funkciót valósítottak meg decentralizált módon. Ezen az úton járva egyébként egyre nehezebbé válik az adott hálózat fizikai megsemmisítése is, ami bizonyára rossz hír a jogvédők számára.

Maguk az elosztott hash-táblák lehetővé teszik a második generáció nehézkes keresésének alapos feljavítását (ismeretes, hogy a széleskörben használt hálózatokon már csak a keresési kérelmek küldözgetése is a sávszélesség egy jelentős részét elvitte). A táblákban a hálózaton található állományok elérhetőségéről lehet pillanatfelvételt készíteni, majd ezeket elterjeszteni a többi számítógép között. Amikor valaki egy adott állományt keres, akkor a keresési kérelem bármelyik PC-hez befuthat – ez aztán arra a számítógépre fogja továbbítani a kérelmet, amelyik egy kicsit több információval rendelkezik arról, hogy is található voltaképp maga a file. A harmadik komputer pedig már vagy tartalmazni is fogja a kívánt állományt, vagy pedig már csak alig pár hopra lesz a végső céltól.

A fenti módszer révén jóval egyszerűbben a nyomára lehet jutni valaminek, mintha minden számítógépet egyenként le kellene minden alkalommal kérdezni. Wilkin és Crick szerint a technológia lehetővé teszi, hogy általánosságban, a keresett állomány ritkaságától függetlenül körülbelül 3-4 hopnyi távolságra való ugrálással megtaláljuk a számunkra fontos állomány(oka)t. Mindez még akkor is működik, állítják a programozók, ha számítógépek milliói alkotta hálózatban keresgélünk. Mindebből nemcsak a file-csere profitálhat, hanem a szintén peer to peer alapra építkező internetes hangtovábbítás is, mint amilyen például a Skype: alkalmazásával gyorsabban lehet felépíteni egy ˝telefonos˝ kapcsolatot, még akkor is, ha a két számítógép gyakran le-leszakad a hálózatról.