Ravasz titkosítás: képekben elrejtett, láthatatlan információk

Nemsokára elterjedt lehet a titkosítás azon formája, amikor egy digitális kép tulajdonságainak manipulálásával lehetséges bizalmas információkat továbbítani, mégpedig olyan módon, hogy az ilyentén módosított képeken észrevehetetlen a változás.

Nem sokkal a szeptemberi USA-beli terrortámadások után több jelentés is kiszivárgott, melyekben arra gyanakodtak, hogy a terroristák egy eddig szokatlan módszerrel rejtették el egymás közti kommunikációjukat. Nevezetesen digitális képekben folyt az egyes sejtek és tagjaik közötti eszmecsere, illetve a támadások részleteinek tisztázása. Igaz, az ezt kutató szervek hivatalosan cáfolják az ilyen képek meglétét, ez azonban korántsem lehetetlen vállalkozás.

A New Yorkban található Binghamton állami egyetemen kifejlesztettek egy olyan eljárást, melynek segítségével meg lehet találni a digitálisan elrejtett információt. Jessica Fridrich algoritmusa megvizsgálja a képet, s az egyes pixeleknél alkalmazott színeket kielemzi. Az emberi szem számára ugyanis láthatatlan marad a különbség az eredeti és a módosított kép között, ezért nem is tűnik fel, hogy rejtett információkat is hordoz(hat) az állomány.

Fridich algoritmusának első verziója az Egyesült Államok légierejének birtokába került, ámbár neki arról fogalma sincs, hogy mire és hogyan fogják használni. Valószínűsíthető, hogy kifejlesztenek majd egy keresőmotort, ami képes számtalan mennyiségű képen végrehajtani az ellenőrzést, titkos tartalom után kutatva.

Azonban itt nincs megállás, ugyanis ez az elv több formátumra is alkalmazható: akár videó és audió állományokra is. Ennek ismeretében nehéz idők várhatnak a biztonságért felelős szervekre.