Connect with us

technokrata

YouTube-választás Amerikában

Dotkom

YouTube-választás Amerikában

Alapvetően változtathatják meg a politikai kampányok jellegét a népszerű videomegosztó oldalak. Elég egy rossz szó, és internetezők milliónak szemében semmisülhet meg politikailag egy jelölt. A kampánystábok máris megtöbbszörözték az online-kiadásokat.

kevésbé visszafogott politikai és médiaelemzők szerint az 1960-as Nixon–Kennedy tévévitához hasonló történelmi jelentőségű esemény zajlott le július 23-án az Egyesült Államokban. Ekkor rendezték a 2008-as választás demokrata elnökjelöltjeinek vitáját, amelyet a CNN sugárzott, a kérdéseket azonban nem a televízió riporterei, hanem internetezők tehették fel a YouTube videomegosztó site-ra feltöltött félperces videofelvételek segítségével. Mintegy háromezer video érkezett a CNN-hez, a csatorna munkatársai ezekből választottak ki harmincat, melyekre a nyolc elnökjelölt (Hillary Clinton, Barack Obama, John Edwards, Joe Biden, Bill Richardson, Chris Dodd, Dennis Kucinich és Mike Gravel) élőben válaszolt. Az eredmény megosztotta a közvéleményt – az amerikai bloggerek többsége szerint a „műkedvelők” kérdései semmiben sem maradtak el a profi újságírókétól, azt ugyanakkor nehezményezik, hogy a CNN szerkesztői szűrték meg a kérdéseket (sokan inkább online-szavazást javasolnak a műsorba kerülő kérdések kiválasztásáról). A Guardian című brit lap washingtoni tudósítója ezzel szemben összességében rendkívül alacsony színvonalúnak minősítette mind a kérdéseket, mind a vitát. A kérdések között szerepeltek egyrészt a hagyományos demokrata párti témákat érintőek (például a homoszexuálisok házasságáról és egyéb szabadságjogokról), másrészt külpolitikai témájúak (elsősorban természetesen Irakról, egy kérdező például az iránt érdeklődött, a jelölteknek hány rokona harcol a Közel-Keleten, ezenkívül szóba került Szudán is), és érkeztek személyes jellegű kérdések is. Az egyik legérdekesebb felvetés az volt, hogy minden jelöltnek mondania kellett egy negatív és egy pozitív tulajdonságot a tőle balra álló aspiránsról. Az internetes videók központi szerephez jutnak a jövőre esedékes elnökválasztásban – ebben az elemzők többsége egyetért. A pártok így jelentősen megnövelik webes markenting-költségvetésüket – a PQ Media adatai szerint a 2004-es választás során 29 millió dollárt költöttek e célra, 2008-ban ez a szám 80 millió dollárra nőhet. Az alapvető változást azonban nem ez, hanem sokkal inkább a YouTube és egyéb közösségi site-ok jelentik, amelyek az előző választások alatt tulajdonképpen még nem is léteztek. Ezek segítségével egyrészt bárki minimális költséggel (mindössze egy videokamera és internet-hozzáférés kell hozzá) hatásos kampányvideót hozhat létre, másrészt a politikusok bármelyik óvatlan pillanatban elkövetett „tévedése” azonnal bekerül a rendszerbe, és pillanatok alatt milliókhoz jut el. Utóbbiról George Allen republikánus szenátor mesélhetne, ugyanis lényegében ez vezetett bukásához a 2006-os félidős kongresszusi választásokon. A biztos befutónak számító Allen az erősen pejoratív „makákó” névvel illette demokrata kihívója egyik munkatársát – az erről szóló videó kikerült a YouTube-ra, és milliók nézték meg, a szenátor így elvesztette a választást és az esélyt is, hogy belátható időn belül visszaverekedje magát a politika élvonalába. A kampánystáboknak egyik legfontosabb feladatává vált, hogy megóvják saját jelöltjüket bármifajta félrelépéstől – a konkurencia ugyanis azonnal saját fegyverét fordítaná az óvatlan közszereplővel szembe.

Az elnökjelöltek megpróbáltak párbeszédet is kezdeményezni a választókkal a YouTube-on keresztül – április óta minden héten más jelölt tett fel kérdéseket az internetezőknek (például hogy mit tartanak az Egyesült Államok legnagyobb problémájának), melyekre hasonló videókon várta a válaszokat, illetve a későbbiekben maga is megválaszolt. Az átalakuló politikai kommunikáció jellegzetessége, hogy erre a kezdeményezésre is csattanós válasz született. Egy „ParkRidge47″ elnevezésű felhasználó (ezen a helyen és ebben az évben született Hillary Clinton) az által feltöltött videón az 1984 című Orwell-regény alapján készült egykori tévéhirdetést manipulált, amelyen Hillary Clinton hangja halható. A videó (melyet egyébként egy Obama-szimpatizáns készített) azóta milliós nézettséget ért el, és világosan fejezte ki – vége az egyirányú kommunikációnak, a politikusok immár kénytelenek nem a választóknak, hanem a választókkal beszélni.

A jelöltek őszintén gyűlölik a közönség bevonását, mivel szeretik kontrollálni a környezetüket – mondta a CNN-nek egy tévés hírszerkesztő, aki szerint a jelöltek azonnal beleborzonganak, ha valaki megemlíti nekik, hogy YouTube videókon keresztül feltett kérdésekkel fognak szembesülni. A kampányszakértők egyelőre csak keresik a választ, hogyan lehet befolyásolni a videók üzeneteit, melyek valóban sokkal többet árulnak el a jelöltekről, mint a választási reklámok. Időnként pedig tényleg jól sülnek el – Hillary Clinton például az interneten szavaztatta meg támogatóit a kampánydaláról (ezt egyébként Celine Dion You and I című száma nyerte), Barack Obama stábja pedig aligha volt szomorú a világkarriert befutott videó kapcsán, melyen az elnökjelölt nőnemű rajongója énekli, hogy „Rákattantam Obamára”. A YouTube egy hatalmas fókuszcsoport, ötletek óriási piactere, melyek között számos intelligens is akad, és sokkal inkább reprezentatív, mint bármi, amit egy tucat ember kiokoskodna egy konferenciateremben – mondta a Guardiannek Chuck DeFeo, a 2004-es Bush-kampány online-részlegének vezetője. A nyugati médiában már előszeretettel „YouTube-választásnak” nevezett eseménysor következő kiemelkedő pontja a republikánus elnökjelöltek szeptember 17-én esedékes vitája lesz a CNN-en – természetesen a YouTube-ról érkező kérdésekkel.

Természetesen nem csak az Egyesült Államok politikájába gyűrűztek be az online videók. Mostanra már kevésbé vezeti akkurátusan, de 2006 június 8-án vidcast (interneten elérhető, rendszeresen frissített videotartalom – tulajdonképpen egy saját tévécsatorna) sugárzásába fogott Angela Merker német kancellár is a Bundeskanzlerin elnevezésű site-on. Ezzel ő volt az első az államfők sorában, aki ilyen propagandaeszközzel élt. Antonio Di Pietro, az olasz infrastruktúráért felelős miniszter idén január óta heti frissítésű vidcastot vezet a YouTube-on, melyen a kormánykabinet heti aktuális témáiról számol be. A magyar politika ugyanakkor egyelőre immunis erre a témára – a tavalyi zavargások után a YouTube-on közzétett terrorfenyegetéseket kivéve nem igazán merültek fel az online videók a legfelső szinten. Az európai parlamenti, és még inkább a 2010-es országgyűlési választások során azonban ez könnyen megváltozhat.



Szólj hozzá!

További Dotkom

Technokrata a Face-en

Tesztek

kiemelt-kep
2018-volkswagen-arteon-photos-and-info-news-car-and-driver-photo-676567-s-original
SAN BERNARDINO, OCTOBER 29: Shipping orders go by on a conveyor belt at Amazon's San Bernardino Fulfillment Center October 29, 2013 in San Bernardino, California. Amazon's 1 million square-foot facility in the hard hit San Bernardino County has created more than 800 jobs at the center. Fulfillment centers are where products sold by other vendors on Amazon.com store their inventory. (Photo by Kevork Djansezian/Getty Images)
20170802_093113

Tesztek

Kipróbáltam a Kingston legújabb SD-kártya olvasóját

2017. augusztus 3. csütörtök
SAMSUNG CSC
SAMSUNG CSC

Mobil tesztek

Teszt: Megvizsgáltuk, milyen az új Honor 8 (video)

2017. május 23. kedd
uobelqc8

Mobil tesztek

Teszt: Megnéztük magunknak a Huawei P10 Plus-t

2017. május 4. csütörtök
SAMSUNG CSC

Laptop tesztek

Teszt: Fujitsu Lifebook U747 – A pehelysúlyú bajnok

2017. április 14. péntek
SAMSUNG CSC

Audió Eszközök

TESZT: iFrogz – Coda Wireless család

2017. április 11. kedd
SAMSUNG CSC

Okosóra tesztek

Teszt: Casio Edifice EQB-600

2017. március 28. kedd