Jó-e, kell-e a testbe ültethető azonosító implantátum?

A floridai, Palm Beach-i székhelyű Advanced Digital Solutions (ADS) bejelentette, hogy a körülbelül rizsszem méretű Verichip készen áll a bevezetésre. A rádiófrekvenciás azonosításon (RFID) alapuló kicsiny implantátum a Veripay rendszer részét képezi. Ez utóbbi lehetővé teszi azok számára, akiknek a bőre alá beültetnek egy ilyen chipet, hogy többé ne kelljen hitelkártyájukat magukkal hordaniuk, pusztán a vevőkészülékhez megfelelő közelségbe kerülve képesek legyenek magukat azonosítani. Tervek szerint egyszer arra is használható lesz a testbe injekciózható lapka, hogy PC-s és mobiltelefonos azonosítókat, egészségügyi információkat, épületekbe belépést biztosító kódokat tároljon.

Hogyan működik?

Az RFID egy olyan egyéni azonosítószám, melyet a Verichip sugároz magából, mikor egy szintén rádiófrekvenciás olvasóhoz kerül közel. Maga a lapka pedig nem igényel külön energiaforrást, mert az olvasótól érkező jelek – amellett, hogy aktiválják is a chipet – ellátják a működéséhez szükséges energiával is. Beültetése rutinszerűen elvégezhető, a bőr alá való bejuttatása nem igényel hosszú műtétet.

Orwell megmondta

Számos ellenzője akadt a termék széleskörű használatának (csakúgy, mint a korábban szintén az ADS által létrehozott GPS-implantátum esetén). Sokan felróják a Verichipnek, hogy képes lehet viselőjének rejtett titkait is kiszolgáltatni, s ahelyett, hogy biztonságosabb lenne a hagyományos hitelkártyánál, éppen ellenkező hatást ér el az alkalmazása. A tiltakozók ugyanakkor gyakran hajlamosak elfelejteni azt, hogy ez nem egy új technika, hiszen például (házi)állatok és áruk esetében már eddig is használták az RFID-et – több mint 10 éve. Igaz, az ADS az első, mely kifejezetten emberbőrbe ültethetőként említi Verichipjét.

Matt Reynolds, a beágyazott intelligenciával foglalkozó Thingmagic cég alkalmazottja szkeptikus véleményt fogalmazott meg az RFID-val kapcsolatban: ˝Ha egy nap megtörik a védelmet, ki akar majd az utcára kimenni és egy másik implantátumot beszerezni?˝ Richard Smith, egy bostoni IT-biztonsági szakértő és tanácsadó más irányból közelíti meg a kérdést, szerinte komoly biztonsági kockázatot jelent az, hogy egy, az emberek által nem ismert leolvasó képes az egyedi jelet megszerezni, majd leklónozni. Ezzel pedig a hálózat számára eggyé válni valakivel, s a ˝nevében˝ elkövetni bizonyos dolgokat (például készpénz-felvételt, védett területekre való jogtalan behatolást stb.).

Matthew Cossolotto, az ADS egyik, már ˝bechipezett˝ embere azzal igyekszik megvédeni terméküket, hogy a jelenleg is számos bizalmas és fontos adattal a zsebükben sétálgató emberek számára nagyobb biztonságot jelent az elveszthetetlen lapka (amit szerinte ellopni is nehezebb). ˝Ez egy előrelépés a biztonságosság irányába.˝ – vélekedett. Mások éppen ezt találják a legproblémásabbnak: a levethetetlen chip kecsegtető lehetőséggel szolgálhat a reklámozni vágyóknak, akik mindig tudni szeretnék, hogy vásárlóközönségük milyen szokásokkal rendelkezik (például hova jár vásárolni és mit vesz).

Az RFID nyomon követhetővé tesz – ezzel pedig gyakorlatilag a felhasználók a kormányzat kezébe adnak egy komplett megfigyelési rendszert. Ha Orwell élne, bizonyára nem örülne, hogy írásai kezdenek valóra válni…