Digitális azonosító jel: megszűnnek titkaink?

A Sun csatlakozott az Auto-ID nevű programhoz, mely a környezetünkben megtalálható összes eszköz digitális azonosító jellel való felszerelését tűzte ki célul. A kezdeményezés a létező összes termék behálózását szeretné elérni: a terv vezetői nemsokára elérkezettnek látják azt az időt, amikor a mobiltelefonoktól kezdve az autókon keresztül a mikrohullámú sütőkig minden rá lesz kapcsolva az Internetre. Az eredetileg a Procter & Gamble, a Gilette, a Wal-Mart, az Unilever, a Tesco (és egyéb kisebb cégek) által alapított programban nagy lehetőséget látnak a Sun vezérei, főként a leszállítandó elektronikai alkatrészek miatt.

Nem csoda, hogy a nagyobb áruházláncok hozták létre a programot, szerintük ugyanis nagyban megkönnyítené az egész vásárlási procedúrát, ha a kosárba helyezett termék automatikusan felismerhető lenne a rendszer által, amely egyben le is vonja annak árát a vevő hitelkártyájáról és a raktárosoknak is szól, utántöltendő a polcokat. A tolvajok elfogásában is segédkezhet a digitális azonosító jel.

Ugyanakkor hangot adnak kétségeiknek a magánszféra csorbulását figyelő szervezetek, melyek szerint a minden termékbe beleépített jel elbizonytalaníthatja az embereket, akikről így nagyon sok mindent meg lehet tudni (például milyen betegségben szenved, milyen az óvszermérete stb.). Ráadásul ezek után egyáltalán nem nehéz a termék életét nyomon követni a vásárlás után, amire pedig nagyon sok ember nem vágyik.

Mi a baj például egy fogkefe életének figyelemmel kísérésével? Természetesen semmi, de ha az apró dolgokat összerakjuk (mikor, hol, mennyi fogkefét, fogkrémet, ruhát, benzint stb. vásárolunk, fogyasztunk), akkor meg is kapjuk az adott ember életét, szokásait. Még ha nem is ez vezérli a gyártókat, a technológia szinte tálcán kínálja a lehetőséget, és nem egyszer tapasztalhatta már az emberiség, hogy a fejlesztések rossz kezekbe kerülésével milyen problémák jelentkeztek.

Az Auto-ID passzív elemeket tartalmaz magában, amely csak egy speciális rádiójelre reagál. A chipen elhelyezett parányi kondenzátor elég energiát tartalmaz ahhoz, hogy a kívülről érkező jelre választ tudjon adni (az azonosítók csak egy speciális olvasóeszköz mellett értelmezhetők). 96 bit hosszú memóriája bőven elegendő akár 270 millió gyártó egyenként egymilliónyi termékének egyedi azonosítására (EPC, electronic product code).

A jelenlegi technikával egy ilyen azonosító jel előállítása 50 centbe kerül, ami nem sok, ha egy 1000 dolláros számítógépet veszünk alapul, de egy 3 dolláros sampon esetében már nagyon megdrágítja a terméket. Ezért az egyik legfontosabb feladat most az, hogy ezt az értéket a tizedére csökkentsék – vélik a gyártók.