Teszt: Suzuki Splash 1.2 GS – Nem akar több lenni

Bevezető

Elérkeztünk oldalunk második autótesztjéhez, melynek főszereplője ismét egy Suzuki gyártmányú gépkocsi, mégpedig a Swiftnél is olcsóbb Splash. A típus gyártását idén befejezik, azonban máig fiatalos, vidám formájával, kiforrott technikájával jó választás lehet. Hogy mennyire, az a cikkből kiderül, közben felbukkan a szellemi előd Wagon R+ is.

A tesztre kapott példány egy 1.2-es benzines GS, kvázi a full extrás kivitel (csak az automata váltó nem volt benne). Noha ahogy említettem, a Splash-nek lassan befejeződik a gyártása, mégis van helye a Suzuki palettájában, hiszen ez a most kapható legolcsóbb modelljük. Ez annyit jelent, hogy 2 266 500 forintért már egy alap, de klímás új autót kapunk. Na de kezdjük az elején, nézzük meg elsőnek a külsőt.

Külső

Az autó orra nekem az SX4 S-Cross modellt idézi fel, bár a tervezők a Kizashi formavilágát vették alapul a korábbi facelift során. A motorháztető elég kicsi, az eleje inkább lecsapott mint elnyújtott, és minden idom egy középpont felé igyekszik szűkülni, akár egy repülőgép orra. A két első fényszóró közepesen nagy, de nem elnyújtott, mint ahogy sok mai autónál tapasztaljuk. Alul a lökhárítóban megtaláljuk a ködfényszórót, míg a középső részen a rendszámtábla megszakításával a hatalmas légbeömlőt látni. Szó se róla, szemből is pofás, leginkább vidámságot sugároz és hívogat a volán mögé. A szélvédő nem olyan meredek és rövid, mint a Swiftnél, de ez érthető, hiszen magasabb és belül a fejtér is nagyobb. Hátránya, hogy nyáron nagyon hamar felmelegszik a beltér és ezzel a klímának komoly harcot kell vívnia.

Az autót oldalról megnézve igazi cseppformát látunk, ez jót tesz a légellenállásnak és csinos, főleg a hátrafelé lejtő tetővel. Talán innen is ered a szlogenje: „Szebb és Csobb”. A Splash-t csak 5 ajtós változatban vásárolhatjuk meg, szerény véleményem szerint ez nem baj, valahogy nehéz lenne elképzelni 2 ajtóval kevesebbel.

A hátuljához érve szembetűnik az érdekes, befelé „horpasztott” formájú csomagtér ajtó és a hasonlóan formázott, magasra nyúló hátsó lámpák. A hátsó lökhárító széleire a facelift során került két „kamu” légbeömlő, amik semmilyen funkciót nem látnak el, ezzel lehet kár volt rontani az összképen. Amit még problémaként véltem felfedezni, hogy a kocsi hátfala erősem koszolódik, ha vizes az aszfalt felveri a vizet és a sarat, még az üvegfelületre is. Más helyen nem ilyen erős ez a hatás, csak ezen a felületen. Az általunk tesztelt gépjármű „Tündöklő kék” (hangzatosabb, mint a türkiz) színben pompázott, jól is áll neki, bár egy sötétebb kék, esetleg grafitszürke vagy medvebarna árnyalatban sokkal férfiasabb.

Motor, felfüggesztés

Az autóban a korábbi Swift cikkünkben megismert 1,2 literes benzines motor dolgozik (de csak a 2011-től gyártottakban). A műszaki adatokat egy táblázatba gyűjtöttem össze a könnyebb eligazodás miatt. Akárcsak a Swiftben, a motor itt is pörgős, szereti ha tapossák a gázpedált és akkor egész jó erőben van, mert bizony nyugodt vezetésnél kissé harmatos. Ez nem csoda, hiszen elég magas fordulatszámon adja csak le a maximális teljesítményét és nyomatékát. 2500-as fordulatszámon elváltogatva már egész jól tartjuk a forgalom ritmusát és ilyenkor a motor is nagyon csöndes. A váltó elhelyezése telitalálat, viszont a kar hiába jár rövid úton, a kapcsolási érzet elmarad a Swiftétől, keményebb, akadósabb, illetve váltáskor elég hangosan dolgozik a műszerfal mögött a mechanika. A kormányozhatósága remek, az elektromos szervórássegítő mellett is van némi visszajelzés az útról, de könnyű a manőverezés és a parkolás vele, a fordulóköre egész kicsi.

Nincs komolyabb kivetnivaló a felfüggesztésben sem, nem túl feszes, de kanyarban is stabilan fordul. A vezetési élményt tekintve apróbb hiányosságok vannak, hiányzik a komfortindex, persze egy 2008 óta gyártott modellbe ez nem várható el alapfunkcióként és a kormány sem állítható tengelyirányban, ez utóbbi viszont nehezíti a vezetői pozíció megtalálását. A kezelőszervek azonban egyszerűek és minden a szokott helyen található, legalábbis aki korábban is Suzuki gépkocsit vezetett. A fogyasztása kedvezőnek mondható, körülbelül 5,9 liter / 100km-es fogyasztásra kell számítani városban, klímával, dugóban is araszolva, így aztán érthető, miért vették ki a dízel motort a kínálatból.

Belsőtér

A beltér egész tágas, a fejtér mindenképp, szélességben már kicsit szűkösebb, de meglepő módon még hátul is egész kényelmesen el lehet férni (ketten). Az ülések a 2005-től forgalmazott Swiftére hasonlítanak, van némi oldaltartása, az ülőlap magassága állítható, mi több, ez az anyósülésnél is megvan, noha ott különösebb haszna nincs. Az anyagok olcsóbb hatásúak, mint a Swifté, kopogósabbak a műanyagok, a két ülés közti box pedig kissé mozog, bizonyos részek pedig hajlamosan megszólalni menet közben. Az ajtókilincsek csak ezüstre fújt műanyagok, sajnos itt a fémet elspórolták. A műszarfal elég egyszerűre sikerült, a kormány a korábbi Swiftből jött, illik ide is, kellemes a bőrborítás és a multimédiás kezelőszervek is rajta vannak. A bajuszkapcsolókban minden opció megtalálható (világítás, ablaktörlő, stb), így a szellőzőrendszeren és a rádión kívül szinte sehol se találunk kapcsolókat. A vezetővel szemben egy hatalmas sebességmérő uralja a terepet, ennek az LCD részében jelzi ki nekünk az autó a külső hőmérsékletet, átlag és pillanatnyi fogyasztást, a kilométeróra állást és az üzemanyagszintet. Az órán belül és az azt körülvevő ívben vannak a visszajelző lámpák, míg ezektől jobbra fent, egy különálló dudorban találjuk a fordulatszámmérőt, ez jópofa, de a látvány csak a vezetőülésről élvezhető. Ami számomra hiányzott, az a motor hőmérsékletét jelző berendezés és nem tagadom, először fura volt, hogy a fordulatszámmérő feljebb került, de egy kis idő után hozzászokik az ember.

Tárolórekeszek vannak, az utasoldali légzsák alatt lévő hosszú zseb például elég mély, így néhány dolgot oda is tehetünk, de van középen a műszerfal tetején is egy rekesz, plusz még a kesztyűtartó. A vezető oldalán a kapaszkodó helyett végre egy szemüvegtartót szereltek fel, aminek tényleg hasznát is vehetjük. A csomagtartó alaphelyzetben 178 literes, ami nem túl sok, de pozitívum, hogy a csomagtartó „alját” felnyitva egy egész mély rekeszt találunk és még az alá a pótkerék is befért. Ezt a teret egyben használva már valamire elég is a hely, mondjuk egy kisebb bevásárlásra, de annyi biztos, hogy nem nagycsaládosoknak találták ki, akik négyen mennek nyaralásra. Azonban a hátsó üléseket ledöntve 2 embernek már tökéletesen megfelelhet, ráadásul ez csupán egy mozdulat, a támla az ülőlappal együtt lesüllyed és közel sík felületet kapunk.

Biztosan feltűnt az olvasónak, hogy néhány képen egy Wagon R+ is szerepel. Ez nem véletlen, hiszen bár a Suzuki soha nem állította, nekünk olyan érzetünk volt, hogy valamilyen szinten a Splash a Wagon R+ szellemiségét viszi tovább. Egy apró, magas építésű (bár már nem annyira), elsősorban városban jól használható kisautó, megbízható működéssel és olcsó fenntartással. Persze ha a Wagonnal mérjük össze, óriási a különbség, a Splash jóval korszerűbb és modernebb. Hozzátenném viszont, hogy a VVT motor az azonos teljesítmény ellenére sokkal fickósabb az „elődben”, illetve a beltér ott még tágasabb, noha a Splash a magasságát leszámítva nagyobb nála. Ugyanakkor a magas üléshelyzet, a jó fordulékonyság, könnyű vezethetőség megmaradt, csak mindezt már sokkal finomabb kivitelben kapjuk. Természetesen ne feledjük, hogy míg a Wagon R+ egy japán belsőpiacos modell átalakított változata, addig a Splash-t teljes mértékben európai igények szerinti tervezték. Ugyanakkor közös pont, hogy mindkét autót gyártották Opel Agila néven is, ráadásul a németek az övékét saját motorral és váltóval szerelték.

Saját vélemény/ Összegzés

Személy szerint nekem az autó tetszett, persze a múltkor tesztelt Swift után kissé visszalépésnek tűnt, mikor beleültem, de hát régebbi konstrukció és kevesebbe is kerül nála. Annyi bizonyos, hogy aki olcsón szeretne hozzájutni új autóhoz, ami nem fogja cserben hagyni és megbízható annak ideális választás.

Minden bizonnyal több hölgyvásárlója van és lesz mint férfi és kár, hogy nem lesz közvetlen utódja, mert ez a típus hiánypótló. Kicsi, praktikus és olcsó, igazi városi rohangálós járgány, ráadásul még ma is kívánatos külsővel. Rövidre zárva azt mondhatjuk, hogy még így a gyártás vége előtt is érdemes elgondolkozni rajta, mert megéri az árát, főleg, ha sikerül belefutnunk valami akcióba.

A Suzuki Splash tesztautót köszönjük a Magyar Suzuki Zrt-nek.