Teszt: Kia Soul EV – Elektro funky

A Technokrata szerkesztőségében már két elektromos jármű is megfordult. Míg a kifejezetten ilyennek épített BMW i3 a luxust ötvözte a környezetbarát működéssel, addig a Volkswagen e-UP a kissé fapados német miniautó elektromossá alakított kivitele. A Kia is utóbbi receptet használta, mikor megalkották a Soul EV-t, a végeredmény pedig elég klassz lett. Ugorjunk is fejest a részletekbe!

Vasaló vagy bakancs?

A Soul EV már a külsejével is kitűnik a többi autó közül, akár a parkolóban áll, akár a forgalomban haladunk vele. Kétségtelen, hogy a merész forma egyben erősen megosztó is tud lenni. Ahány családtagnak vagy ismerősnek megmutattam, mindenkinek volt véleménye róla, senkit nem hagyott hidegen. Volt, akinek nagyon bejött és volt, aki azonnal bűnrondának nevezte.

Nekem személy szerint tetszik, a magas és függőleges orr, a meredek szélvédő, egyenes és gömbölyded vonalak kombinációja oldalról leginkább egy klasszikus vasaló vagy egy férfi bakancs formáját idézik (legalábbis nekem). Ehhez hozzájön az autó kétszínű fényezése (ez az EV változatnál széria), a fehér karosszéria türkiz tetővel és tükrökkel szerintem elég rossz választás, bezzeg egy grafitszürke-piros kombináció mennyivel vagányabb (érdemes megnézni a Kia honlapján).

No de a tesztautó szándékosan ilyen, erre még kicsit odatesz a matricázás és ennyi már bőven elég, hogy úton-útfélen, belvárosi dugóban araszolva úgy bámulják az autót, mint egy UFO-t. Kívülről egyébként alig látszik, hogy az elektromos Soul-al van dolgunk. A hűtőrács be van fedve, meg néhány apró felirat lehet gyanús. Ja, és nincs tankolónyílás sem hátul. A zöld rendszám sajnos a tesztünkig nem került rá, de amint megvan a csere, onnantól már ingyen parkolhatunk vele egész Budapesten.

Van itt hely, kérem szépen!

Hála a kulcsnélküli rendszernek, csak az ajtón lévő gombot kell megnyomni és máris behuppanhatunk a vezetőülésbe. Azonnal feltűnik a tágasságérzet, pedig a Soul nem egy nagy autó, Csupán 4,1 méteres hossza ellenére négy nagyobb darab felnőtt is simán elfér benne. Van lábtér és fejtér is bőven, az ülések felülete sem kicsi, gyorsan magunkra szabhatjuk a vezetői pozíciót.

A belső nincs túldizájnolva, mindazonáltal rögtön látni, hogy nem német autóban ülünk. Mindenhol szürkék az anyagok, ami a koporsóhangulatú feketéhez képest sokkal jobb, az egyhangúságot az ülések és a kormány kék cérnás varrása, valamint a fehér színű betétek oldják. Természetesen a beltérben a lehető legtöbb burkolat környezetbarát, újrafelhasznált anyagokból van, az ülések is bioszövettel vannak kárpitozva.

Érdekes, hogy míg az i3-nál némely anyag elég igénytelenül hatott, itt semmin nem érezni „spórolást“, mi több, az ajtókon és a középső könyöklőn (de még a műszerek árnyékolóján is) bőrbetétet vannak, a műszerfal felső része pedig puha. Egy szavunk sem lehet az összeszerelésre, a tesztautóban tökéletes csend volt menet közben is. A tágas utastér a csomagtérben bosszulja meg magát. Tulajdonképpen a nagyon magasan lévő padló miatt szűk a tér, viszont ha az alatta lévő töltőkábel tároló fiókot kivesszük, akkor közel a duplájára nő a hasznos tér, pótkerék persze már nincs. Ha így se elég, akkor villámgyorsan ledönthetők a hátsó támlák és lehet pakolni.

Szinte játék a vezetés

A Soul EV akkor nyújtja legjobb arcát, amikor megyünk vele. Elképesztő csend van benne, városi sebességnél a kormány bőrjén súrlódó kezünk kelti a legnagyobb zajt. Országútra, esetleg autópályára tévedve a gördülési és szélzaj azért felerősödik, előbbihez kicsit a téligumik is hozzájárulnak. Részben a csönd miatt is az autó vezetése nemhogy nehéz, hanem kifejezetten pihentető. Az elektromos hajtás és a klasszikus váltó hiánya miatt a bal lábunknak csak a pihenés jut. Amikor már kellőképp hozzászokunk, akkor még szinte a féket is elfelejthetjük.

Elég csak „B“ fokozatba tenni a váltókart, az ilyenkor aktiválódó rekupációs fékezéssel gyakorlatilag majdnem meg is állhatunk a lámpánál. Azért csak majdnem, mert a Kia a klasszikus automata autókat idézve a kúszást is beleprogramozta a rendszerbe (előre és hátra is). Három fokozatban állítható az egyébként sebességfüggő szervorásegítés mértéke, így mindkét nem megtalálja a neki szimpatikust. A kisautóknál alig nagyobb méret megkönnyíti a városban közlekedést és a parkolást is, persze azért utóbbihoz az első-hátsó radar és a kamera is jól jön. Arra nem árt ügyelni, hogy a tolatókamera rossz időben könnyen elkoszolódik, illetve éjszaka nem valami jó a képe.

Igazi ritkaság, hogy a vezetőülésből látni a motorháztetőt, a függőleges hátfal és a jókora külső tükrök is sokat segítenek. A biztonságérzetünket nem csak a hat légzsák és a menetstabilizátor erősíti, hanem a halogén rendszer ellenére nagyon jól világító fényszórók is. Kiemelendő a LED-es menetfény és első index nagyon erős fénye, így a többi közlekedő számára is garantáltan nem leszünk láthatatlanok. Nincs probléma a rugózással sem, az i3-hoz képest sokkal jobban viselte a nem épp kiváló budapesti utakat. Ráadásul teljesen normális méretű kerekei vannak, akár az egyedi, áramvonalas felnit is lecserélhetjük, ha nem tetszik.

Meddig mehetünk?

A Soul EV esetében a padlólemez alá szerelt akkumulátor kivételével minden gépészeti elemet a hagyományos motorháztető alatt, elöl találunk, az első kerekek hajtottak. A 115 lóerős elektromotor és a többi segédberendezés szinte elvész a tágas térben, a kiváló zajszigetelés miatt még kikapcsolt rádió mellett is szinte soha nem hallani a hangját. Kicsivel több, mint 1,5 tonnás önsúlya miatt nincs olyan hátbavágó gyorsulása, mint a BMW i3-nak, ám még Eco módban is tisztességesen meg tud indulni, a közel 300 Nm-es nyomaték már álló helyzettől rendelkezésre áll.

Az akkucsomag két különlegessége a kapacitása és a technikája. Ez ugyanis jelenleg a világ egyetlen elektromos szériaautója, amelyben lítium-polimeres telepek vannak, ugyanakkor a Teslát nem számítva 27 kWh-s kapacitása is felülmúl bárkit. A Kia szerint 140 és 230 kilométer közötti hatótávval számolhatunk, ami a teszt alatti hideg, fagypont körüli időjárás miatt inkább az alsó értékhez állt közel. Sok múlik persze a vezetési stíluson, a rekupációs fékezés ügyes használatán. A teljes, egy hetes tesztidőszakra nézve átlagosan 18 kWh/100 km-es fogyasztással jártunk, ebben persze a folyamatos fűtés (néha ülésfűtés is), sok fényszóró használata is benne van, normális haladással.

Fontos kiemelni, hogy a hatótáv kijelzés pontos és valós értéket mutat, indokolatlanul nem fognak eltűnni a kilométerek. A töltésre három lehetőség van, de az otthoni konnektoros megoldás a nagy akku miatt kínkeservesen lassú. ELMŰ oszlopról kb. 3-4 óra egy teljes feltöltés, a CHAdeMO szabványú gyorstöltő (ilyen van a Nissan Leafben is) viszont kb. 20 perc alatt 84%-ra pumpál, további 15 perc után 94%-ra (ilyen töltővel biztonsági okból tovább nem tölthető). A töltőcsatlakozók elöl, a gombnyomásra nyitható fedél alatt vannak. Már csak gyorstöltők kellenének, mert az egész országban 10 alatt van a CHAdeMO oszlopok száma, ez pedig kínosan kevés.

Nem beszélni magyar nyelv

Csöndes, kényelmes, kellemes vezetni, de azért a Soul EV-ben is találni olyan dolgokat, amik átdolgozást igényelnének. A legfőbb kritika a központi multimédia rendszert illeti. Egyrészt egyáltalán nem tud magyarul (a műszefalnál lévő fedélzeti számítógép sem), de annyira nem, hogy az amúgy jól és pontosan működő navigáció is angolul terelget minket. A téli hidegben továbbá örülnénk, ha kesztyűben is működne az érintőkijelző (az e-Golf se tudja ezt), és grafikailag, de elsősorban logikailag sem ártana egy kis finomítás.

Ezen felül ha már az USB és AUX adott, akkor egy teljeskörű okostelefonos kapcsolódás (MirrorLink, CarPlay) is jöhetne hozzá. Örültünk volna a teljesen LED-es világításnak kívül-belül, ami ugyan kicsit drágább, de energiafogyasztás szempontból jót tesz. Ezen felül már csak a túlzottan csúszós bőrkormány zavart, bár ehhez bizonyára az újrahasznosított megoldásoknak is köze van. A kissé túl magasan húzódó övvonal miatt a parkolóházak automatájánál némi tornamutatvány kell a jegykiadó eléréséhez.

Drága, de mégsem annyira

Rögtön legyünk túl a lényegen, a Kia Soul EV alapára 9,5 millió forint. Igazából ez nagyon nem is lehet több, mivel csak egyetlen kivitelben készül, extraként a bőrülésen kívül szinte semmi sem kérhető hozzá. Már csak azért sem, mert a felszereltsége elég korrekt. A négy villanyablak, elektromos, fűtött és automatikusan behajló tükrök mellett ülésfűtés, kormányfűtés(!), hat légzsák, ABS, ESP, parkolóradar és tolatókamera, digitális műszerfal , érintős központi kijelző, USB és AUX csatlakozó, GPS navigáció, automata fényszóró és még egy sor egyéb dolog jár hozzá.

Önmagában az összeg nyilván soknak hangzik, de ha megnézzük a jelenlegi elektromos kínálatot, akkor kiderül, hogy az egyik legjobb ár/érték arányt képviseli. A hasonló méretű Nissan Leaf majdnem ugyanennyibe kerül, a BMW i3 jócskán drágább és nem teljes értékű ötajtós kocsi, a Volkswagennél pedig az e-UP bár olcsóbb, de jóval igénytelenebb, fapadosabb és szűkebb, az e-Golf pedig tágas, de közel 3 millióval drágább, a hatótávja pedig rosszabb (ezt tapasztalatból tudjuk, mivel a Kiával egyidőben volt nálunk). Szóval összegezve a Kia eléggé beletrafrált a témába, a Soul elektromossá alakítása meglehetősen jól sikerült, és bár ezen is akad még finomítanivaló, a mostani itthon elérhető e-autók egyik legjobbja a Soul EV.