Régi Swift vagy új Swift? Kipróbáltuk a Suzuki népautóját

Kezdjük az elején, induljunk el onnan, mikor is született meg a Swift. Az első ilyen gépkocsit 1983-ban gyártották le, ám ekkor még a fantáziátlan SA-310 névvel volt kapható. Ebben a Suzuki G sorozatú motorja szolgált erőforrásként, mely 1.0-es háromhengeres (G10) és 1.3-as négyhengeres (G13) változatban került a motorháztető alá. Később, 1985-ben egy GTI változat is legördült a szalagról, ami 16 szelepes technikával 101 lóerőt tudott nyújtani. Ezzel és a majdnem 200 km/h-s végsebességével a maga korában igazi méregzsáknak számított. A Swift (jelentése: fürge) típusnevet 1986-ban kapta meg az autó és Európában, illetve Japánban ez máig változatlan. A második széria 1989-ben mutatkozott be, teljesen új külsővel, modernebb futóművel. A motorok csak finomításon estek át, de bekerült egy 1.6-os benzines erőforrás és megjelent a négykerék-meghajtás is. Számunkra a Swift történelem legfontosabb pillanata 1992-ben volt, ekkor indult meg Esztergomban a hazai gyártás, mégpedig egy ráncfelvarrott verzióval. Ekkor a szedán kivitelt még Japánból importálták, ezek a példányok még most is keresettek nálunk, híres strapabírásuk miatt. 1996-ban ismét rácfelvarrás következett, de nem csak a motorháztetőt és a lámpákat változtatták, hanem a belteret és a hűtőmaszkot is.

Ezzel a Swift egy új külsőt kapott, de megőrizte lapos, kompakt formáját. 2000-ben megint változott a külső, belül új kárpitok és ülések bukkantak fel, majd 2002-ben még utoljára hozzányúltak a gyárban, ekkor már bizonyos kivitelek dupla légzsákkal, ABS-szel és szervókormánnyal kerültek a szalonokba. Ugyanezen év végén a 3 ajtós, majd a szedán is búcsúzott, az 5 ajtós még megélte a 2003-as évet, de márciusban befejeződött a hazai autóparkot alaposan átalakító generáció gyártása. Időközben a párhuzamosan árult Wagon R+ és Ignis egy időre átvette a vezető szerepet az eladásokban. Ám 2005-ben megjött a teljesen átalakult harmadik generációs Swift, amire az esztergomi gyár is átállt. A vadonatúj, modern és formás külső-belső mellett jelentősen javítottak a biztonságon, amit a 4 csillagos Euro NCAP törésteszt is visszaigazolt. Ennek jegyében már az alapmodell is 2 légzsákkal, ABS-szel és szervokormánnyal jött le a gyártósorról. Kicserélték a motorpalettát is, két benzinest (1.3, 1.5) és egy Fiat dízelmotort (1.25) kapott az autó. A kisebbik benzines is 92 lóerőt tudott felmutatni, ami az előd 68 lóerejével szemben hatalmas ugrásnak tűnik, de azért tegyük hozzá, hogy az önsúly is szépen megnőtt. A sportautókat kedvelők számára 2006-ban megkezdték a GTI örökös Swift Sport forgalmazását, amibe már 1600 köbcentis, 125 lóerős erőforrás került. Az új Swiftet már nem vezérműszíj hajtja, hanem felváltotta a vezérműlánc, mely sokkal megbízhatóbb és az autó szervizköltségét is csökkentette. 2007 második felében az „új Swift” is minimális változtatásokon esett át, ez a lámpákat, lökhárítót és a belteret érintette. 2010-ben egy újabb „Mi autónk” gördült ki a gyárból, ami noha erős ráncfelvarrásnak tűnik, valójában teljesen új. Megnőtt az autó hossza, a tengelytáv, szélesebb lett a nyomtáv, kicserélték a műszerfalat a kormánnyal együtt, a lámpákat, jobb lett a felszereltség. Ekkortól csupán egyféle benzinmotorral létezik, ami a Splash-ből átemelt és finomhangolt 1.2-es, 94 lóerővel (ezt közben a Splash-ben is cserélték), megmaradt viszont a Fiat eredetű 1.25-ös dízel, ami időközben már az Euro 5 környezetvédelmi előírást is teljesíti. A 2014-es év ismét egy kisebb frissítést hozott, változott a felszereltség, LED nappali fény, tükrökbe integrált index és más apróságok jelentek meg, illetve innentől a 7 légzsák, ABS és ESP menetstabilizátor minden kivitelnél alapfelszereltség.

Összehasonlító tesztünkben elsőként egy 1996-os gyártmányú Suzuki Swift vesz részt, mely 1.3-as, 8 szelepes motorral rendelkezik és gyakorlatilag nincs benne semmi extra a fordulatszámmérőn és centrálzáron kívül. A nem mai példány kilométerórája csupán 48 ezer km-et mutat, viszont ennél a modellnél nem lehet tudni, hogy hány százezer kilométert rót már le az utakon, mivel a mechanikus számláló százezernél nullázza magát. Második alanyunkat a Magyar Suzuki Zrt. biztosította. A 2013 augusztusi üzembehelyezésű, 1.2-es benzines Swiftet 7450 kilométeres óraállással kaptuk, a teszt során 350 km-et tettünk meg vele. Az összehasonlításban kevésbé szerepet vállaló harmadik Swift egy 2007-es gyártású 3 ajtós, 1.3-as motorral, mely 71 ezer km-t futott. Mivel ez pont az a széria, amely a két másik között készült, így jól illeszkedik a sorba. A tesztben szereplő két régebbi autó a család birtokában van, így azokról hosszabb távú tapasztalataim vannak.

Kezdjük az autók elejénél, ahogy az a képen is látható, a régi Swift eleje jóval laposabb, a motorházteteje hosszabb és a lökhárító kisebb. A lámpa persze az újhoz képest már igencsak elavult, itt még külön burában kapott helyet a helyzetjelző, az irányjelző és a tompított fény. Az új Swift eleje sokkal inkább mosolygósabbnak, kedvesebbnek tűnik, mint ükapjáé (főleg a 2010 utáni elnyújtott fényszóróval). A modernség jegyében az első lökhárítója sokkal közelebb van a földhöz, így fekvőrendőrnél vagy egy hepehupás földúton jobban kell óvni, mert könnyen odavághatjuk az alját. A tesztelt GLX felszereltségű Swiftben még nem volt ködlámpa és LED nappali fény, azóta egy frissítés keretében ezek már csak a fapados kivitelből hiányoznak. Meg kell jegyeznem, hogy a tesztre kapott járgány medvebarnának keresztelt színe szinte osztatlan sikert aratott a család és azon ismerőseim körében, akik látták az autót.

A Suzuki oldala semmi meglepőt nem tartogat számunkra, mind a két modell 5 ajtóval rendelkezik, persze az új autónál a kilincsek sokkal jobbak, „markolós” fajtájúak, és a visszapillantó tükrök is nagyobbak, formásabbak lettek, viszont a 2007-es modellhez képest kevesebb a változás. Az autók hátulja, akárcsak az eleje, drasztikusan különbséget mutatt. A régi Swiftnél például a rendszámtábla még a lökhárító felett van, igaz a későbbi ráncfelvarrást követően lekerült onnan. A hátsó lámpa is magasabbra került az új gépjárműben, és itt már függőlegesen helyezkedik el. A 2007-es modellhez képest itt nem történt akkora módosítás, de fontos megjegyezni, hogy az amúgy se nagy csomagtér térfogata némileg kisebb lett és magasabbra került a rakodóperem is. Ebből a szempontból a régi Swift nem sokkal jobb, mert bár a hely kicsit több, de a perem itt is rettentő magas, a kidolgozás meg jóval igénytelenebb. A legújabb Swiftnél a kipufogót szinte teljesen láthatatlanná tették, de ugyan úgy a jobboldalon pöfög mint eddig.

A 2007-es modell is már magasabb mint 96-os tesztalanyunk, mégpedig 90 milliméterrel, de a 2013-as modell már 130 milliméterrel nőtte túl. A régi modell lapos, sportkocsis fílinget kelthet bennünk (sajnos sokan ezt is hiszik róla), míg az új generációk egy biztonságos, modern városi autó képét sugallják. A tetőn az antenna hátra került, akár csak a 2007-es modellnél. Fontos még kitérnünk az első és hátsó szélvédőkre, itt a régi Swift első és hátsó szélvédője nagyobb. Igaz, hogy ez a kilátásra is hatással van, viszont ne feledjük, hogy biztonság terén többszörösen visszakapjuk ezt. A legfiatalabb tesztjárgány egy tank érzetét kelti és ez nem illuzió, tényleg nagyon masszív és mellesleg itt már 5 csillagos töréstesztről beszélhetünk.

Az új Swiftünk medvebarna színben pompázik, míg 96-os rokona türkizkékben mutatkozik, de ennek fényezése már sokat mattult az idők során. A 2007-es piros színben képviseli magát, de annak fényezésére is ráférne egy polírozás, mert veszített a gyári fényéből. Az öreg Swift mindössze 165 ezer forintért került hozzánk. A megvétele óta egy nagyobb felújításon esett át, ez érintette a motort (olajfolyás, olajcsere), a futóművet (kerékcsapágy, fékek), de volt teendő a beltérrel (új ajtókárpitok, első kilincsek, kisebb elektromos javítások) is. Azonban a relatíve hosszú lista ellenére nagyjából a vételár felét kellett rákölteni, hiszen köztudott, hogy ezeket a típusokat fillérekből lehet javítani. A 2007-es Swifthez még nem kellett komolyabban hozzányúlni és a 2013-as tesztautó is bizonyára nem járt még szervizben. A 96-os gépkocsit már megrágta néhol az idő vasfoga, de ezek szerencsére csak felületi rozsdák, ebből a szempontból elég tartós. Az újabb verziókon nem jelentkezett még a korrózió, és ez remélhetőleg így is marad sokáig.

Ha már a kaszni aljánál tartunk, fontos kiemelnem, hogy az új autó futóműve kiváló, a régi Swiftnél fényévekkel jobb, míg a 2007-es modellhez képest nem sokat változott. Persze az ükapja nem kapott valami komoly futóművet (leginkább a rugózás, mint olyan hiányzik belőle), de ha vesekövünk van azt legalább tuti kirázza belőlünk. Míg az öreg gépen csak 13, a középsőn már 14, a fiatalon pedig 15 colos kerekek feszítenek, ráadásul közben a gumiabroncsok szélessége is nőtt. Ezek mindegyike a gyári alap acéltárcsák adatai, az újra akár 16-os felni is kérhető, de a magyar utak minősége miatt ez nem feltétlen ajánlott.

Belső tér/Komfort

A 2013-as Swift beltere modern és szép, az új műszerfal gusztusos formákkal operál. A hely is kellően tágas, a műszerfal sokkal nagyobb helyet foglal mint a saját (96-os) Swiftemben. A 2007-es modellé lépcsőzetes elrendezésű, ezért rövidebbnek tűnik mint az újban, de ez csalóka. A műszerfal maga teljesen megváltozott, a 96-ban használt elavult, teljesen analóg műszerek itt már eltűntek, az üzemanyagszintet csak gyújtás mellett látjuk, amit a korábbi benzinlopásos sztorim miatt tudok értékelni. A kormánykerék sokkal jobb dizájnt kapott, a fogása a bőrbevonattal nagyon kellemes, a szervó parkoláskor vajpuha, menet közben azért kissé felkeményedik. Annyira azért nem, hogy komolyabb visszajelzést kapjuk a kerekek felől, ellenben a réginél a bicepszünk adja a szervót. A műszerek körülbelül ugyan azon a helyen találhatóak mint az elődöknél, de az órák grafikája, kivitelezése ízléses, akárcsak a jégfehér és piros világítás.

A kilátás a vastagabb oszlopok és kevesebb üvegfelület ellenére a legújabbnál bizonyult a legjobbnak, ez főleg a külső tükröknél szembetűnő, nagyon sokat látni a mögöttes területből és a magasabb üléshelyzet sem hátrány. Persze az is igaz, hogy az elődmodelleknél a kocsi orra jobban látható, de ha hozzászokik az ember, nem kell nézegetni hol az eleje. Az ülések fényévekkel jobbak, normális méretűek, jó oldaltartásuk van, keményebb a tömésük, hosszabb távon se fáradunk el. Az szomorú volt viszont, hogy modern autó létére csak magasabb (GS) felszereltségben érhető el a kormány tengelyirányú állíthatósága (a 2014-es verzióban ez már a GLX-ben is benne van). Jó hír, hogy a kocsiba beépítve találjuk az USB nyílást a szellőztető rendszer irányítója alatt. A műszerfal közepén felül egy szemüvegtartót találunk, ez egy elég nagy rekesz, a jobb oldalt a megszokott helyen nyílik ki a kesztyűtartó. A tároló mérete nagyobb mint a régi Swiftben (96-ban), viszont kulccsal nem zárható. A kesztyűtartó feletti mélyedésnek nem sok értelme van, amit oda teszünk, az az első kanyarnál elrepül. Az ajtókon minimális a kárpit, amúgy minden műanyag, kivéve a kilincset, ami krómozott fém, ellentétben a sajátommal, ahol ez is műanyag (és viszonylag könnyen törik). Az elektromos ablak nem tartogat meglepetéseket, a teszautóban csak elöl van ilyen, hátul a jól megszokott tekerőt találjuk (időközben a 4 elektromos ablak is széria lett a GLX-ben). A központi zár ötletesen első gombnyomásra csak a vezetőoldali ajtót nyitja, másodikra pedig az összes zárat feloldja. Bezáráskor első gombnyomásra zár, másodikra pedig reteszel, és ha feloldás után mégsem nyitunk ajtót, akkor vissza is zár. Furcsa, hogy a kulcs megegyezik az öreg Wagon R+-okéval, csak az emblémát cserélték le rajta. Valami újítást, például egy bicskakulcsot szívesen láttam volna.

Hátulra jóval könnyebb beülni, az ajtó nagyobb és sokkal jobban ki is nyílik, míg a régin sajnos elég nehézkes a bejutás, egyrészt az ülés mélyen van és a szűk hely miatt összehúzódva kell beszállni. A saját autómban hátul még nem automaták az övek, ezt csak az első ráncfelvarrásnál cserélték le. Hátulra a magamnak beállított első ülés mögé ültem be, mondanom sem kell, hogy még a 3 ajtós, 2007-es Swift is kényelmesebb hátul mint a saját autóm, az 5 ajtós kialakítás meg tovább javít a dolgon. Az ülésnek itt is van valamennyi oldaltartása, ezzel csillapítva az oldaldőlést kanyarodáskor. Sajnos a 96-os változatnál a hátsó ülés hosszabb távon szinte reménytelen, az ülőlap nagyon rövid, a háttámla alacsony, bár egyébként egy átlagos felnőtt elfér, tehát hely azért akad. Az új autóban 6 hangszórós audiorendszert volt, ez elég jól is szólt, másik két társának gyári rendszeréről sajnos nem tudok nyilatkozni, az enyémnél amúgy is folyamatban van egy fejegység csere.

A csomagtér 211 literes, míg a 2005-től gyártott modelleké még 213 volt. Igaz ez a 2 liter nem fog minket padlóra küldeni, de a régi Swiftben kicsivel több, 226 liter állt rendelkezésünkre. Az új modellben a kalaptartó megemelkedik a csomagtérajtóval együtt, ezt a kényelmi opciót a 2007-es Swiftben nem találtam meg. A csomagtérben külön világítás gondoskodik a fényviszonyokról, de ez nem létfontosságú. Az újabb generációknál a hátsó ülés 60/40 arányban dönthető, a réginél fele-fele az arány, így ilyenkor mindenképp 3 személyessé válik az autó.

Motor/ menettulajdonságok

A gépháztetőt felnyitva különböző motorok tárulnak elénk, ezek főbb műszaki adatait inkább egy táblázatba gyűjtöttem össze a jobb átláthatóság érdekében.

Jól látszik, hogy a legújabb modell már nem a megszokott 1.3-as motorral érkezik, hanem egy 1.2-es VVT motorral. Ez utóbbit jobban kell pörgetni ahhoz, hogy megfelelően gyorsuljon, ennek az az oka, hogy alacsony fordulaton nem elég nyomatékos. Hozzá lehet szokni, de személy szerint nekem jobban tetszett az, mikor nem kellett egy előzésnél feltétlen visszaváltani. Itt ezt meg kell tenni, különben esélyünk sincs, kivéve ha egy lovaskocsi az ellenfél. A fogyasztás viszont országúton 4.5 l / 100 km lett, ami nagyon kedvező. A kocsi 140 km/h-s tempónál 4000-es fordulatot mutat műszerén, míg a 96-os Suzukim 120 km/h-s tempónál 3000-es fordulatot jelez ötödik sebességfokozatban. A menetzaj még országúti tempónál is elenyésző (a zajszigetelés feletébb jónak mondható), a motor hangját csak akkor hallani, ha nagyon pörgetjük, és földúton sem zörög semmi, tehát az összeszerelés kiváló, hiába tűnik kopogós műanyagnak a beltér. Sokat fejlődött a Suzuki Swift ezidáig, de még mindig inkább a városban tudom elképzelni mint kint az autópályán. Azért az összeszereléshez hozzátenném, hogy bizonyos helyeken ferde műanyagokkal, nem egyenes illesztésekkel összefuthat az ember, itt még lehet fejlődni a nagynevű konkurensekhez képest.

A régi Swiftemen épp az összehasonlítás előtt nem sokkal lettek kicserélve a fékek. Ezzel együtt erősebben kell nyomni a pedált és hamarab kell rálépnünk, hogy megálljunk. A barna tesztgépen ehhez képest brutális a fékhatás, városi sebességről egy szempillantás alatt megállítható, pedig ebben hátul még dobfék van, amit azóta már tárcsára cseréltek. A 2005-től gyártott Swiftben már ABS és 2 légzsák volt beszerelve, míg az újba 7 légzsák (első, oldalsó, függöny és vezetői térd), ABS és ESP jár. Mindez a töréstesztben is tükröződött, hiszen a 4 csillag után kiváló, 5 csillagos minősítést kapott. A váltó mindháromban nagyon jól kapcsolható, igazi japán szerkezetek, de a nehézkesen kapcsolható hátramenet még a legújabb változatban is kísért. Még a vezetéshez kapcsolódik, hogy régi japán szokás szerint a bajuszkapcsolókra zsúfolnak mindent. Normál kapcsoló szinte nincs is a kormány körül, a jobboldalin a teljes ablaktörlő és –mosó vezérlése, míg a baloldalin az index és a fényszórók vezérelhetők. Ennek megfelelően, a kapcsolók billenthetők, a végek tekerhetők és még belül is van egy forgatható gyűrű. Aki Suzukiból ül át, annak nem lesz vészes, de más autó után az ember csak kapkod, hogy mi hol van. A könnyű, jó fogású kormány, a kényelmes ülés és a jó váltó mind a kellemes vezethetőséget szolgálja, de a pedálokkal sincs gond. A kuplung vajpuha és rövid úton jár, a fék jól adagolható, így mind városi dugóban, mind országúti haladásnál egyáltalán nem fárasztó a volán mögött ülni.

Ha most választanom kellene a három autó közül, minden bizonnyal a legújabb verzió mellett döntenék. Sokat fejlődött, szebb, jobb és modernebb lett, és ami még fontosabb, hogy biztonságosabb, még a 2005-ös változathoz képest is. Én a 96-os öreg Swiftemet használom, leginkább városban és mint minimálautó elégedett vagyok vele, viszont egy klíma nagyon jól jönne. Nyilván az új gép drasztikus váltás, viszont ez igaz az árára is. A 2005-től gyártott modellt nem feltétlen cserélném az újabbra, hacsak nincs tele a bankszámlám, mert nem csak a kivitel lett sokkal igényesebb, hanem az ára is. Persze nagyon jó volt az új Swifttel róni az utat, főleg a klíma, a jó futómű és vezethetőség, a jobb zajszigetelés és kényelem miatt, és ha lenne rá felesleges pénzem le is cserélném, de sajnos még nem tartok ott, így egyelőre marad a régi. A tesztelt 2013-as autó új ára jelen pillanatban 3 717 000 forint (viszont megjegyzendő, hogy a 2014-es verzióban igen jó felszereltséget kapunk), a modell alapára pedig 2 995 000 forint, amennyiben csupán a 3 ajtós fapados kivitelt szeretnénk elvinni.

A Suzuki Swift tesztautót köszönjük a Magyar Suzuki Zrt-nek!