Teszt: Asus Transformer Pad TF300T – Szeretem

Ha az ASUS Transformer Pad TF300T csak egy sima 10,1 collos tablet lenne, már akkor is kifejezetten figyelemfelkeltő lenne a tudás, amit belezártak a 9 mm-es vastagságba. De az, hogy a dobozban van egy teljes értékű netbookká változtató billentyűzet is, az egyszerűen fantasztikus. Ennyire soha nem élveztem még a pár napos tesztelést: a Transformer Pad netezésre, Office dokumentumok olvasására/szerkesztésére hibátlan, teljes mértékbenképes kiváltani egy netbookot, leválasztva a billentyűzetről pedig kiváló tabletnek is.

Kívülről egy nagyon elegáns, ám sajnos a Prime után visszalépést jelentő – de legalább nem nyekergő – műanyag házat látunk, koncentrikus körökből álló minimáldizájnnal, melyet egy tekintélyes méretű, fényes ezüst logo tesz egésszé. Itthon csak sötét kékes-szürkés színben kerül forgalomba, de külföldön szükésfehérben és vörösben is kapható.Hangsúlyos helyen található a hátlapi kamera, ebből sejthető is, hogy nem egy közönséges kis netbookról van szó.

Felnyitva előtűnik a tablet lelke, a 10,1 collos kijelző. Hardveres gomb mindössze 3 db található körben: ha a hangerőt kettőnek veszem, a fennmaradó egy meg a bekapcsoló. Vártam a Prime után, hogy esetleg kicsit vékonyabb lesz a káva, de ezen nem változtattak az ASUS mérnökei. Biztosan megvan az oka, ebben ne keressünk hibát, főleg, mert amúgy a gép igen jól teljesít.

Külső

Külön vizsgálva a tablet részt – kézbe véve azt – semmilyen nyomkodni/érinteni való nincs a kijelző körül. A teljes előoldalon a kijelző terpeszkedik, rajta egy kamera és egy fényérzékelő található egy ASUS logo társaságában. Nekem kicsit szokatlan ez így, a visszalépés gombot legkevésbé a fektetett bal oldal alján, a képernyőn keresném. Na persze ennek megszokása csak órák kérdése.

A jobb oldali részen csak a 3,5 mm-es audio-csatlakozó kapott helyet, mely a mobiltelefonokhoz hasonlóan fejhallgató kimenet és mikrofon bemenet is egyben. Sajnos azt nem tudom, hogyan oldják meg a csatlakozást, mert a dobozból „kifelejtődött” a headset, egy 160ezer Ft-os cuccba úgy nem fért már bele. Sajnos ez egyre inkább terjed, ezen spórolnak a gyártók.

Felülre került egy mikrofon és bal szélre a bekapcsológomb, bal oldalon  egy másik mikrofon, a microSD kártya aljzata majd egy elég ritka csatlakozó, egy microHDMI található, végül a hangerőszabályzó. Visszautalva 2 képpel ezelőttre, a külső borításon található még a szokatlan formájú hangszóró-nyílás, mely olyan minőségben adja vissza a hangot, amit tableteknél egyáltalán nem, még csak laptopoknál is igen ritkán hallani. Mélyebb hangoknál rendesen rezeg az egész műanyag felület. Élmény rajta zenét hallgatni, kár, hogy csak monó. Igaz, ha kicist feljebb tekerjük a hangot, akkor már torzít, de meg lehet találni az ésszerű maximumot.

Beszélni kell még a dokkolóról is, mely önmagában is tartalmaz akkumulátort, egy kicsit kisebb teljesítményűt, mint ami a tablet részben van. Töltéskor mindkettő töltődik, használatkor pedig – micsoda zseniális megoldás – előbb a dokkoló akkuját fogyasztja, majd ha utána külön tabletként is akarja használni a tulajdonos, akkor 100% töltéssel indíthassa a leválasztott használatot. A dokkoló csatlakozása nagyon masszívan van megoldva, nem lötyög, két karom kapaszkodik meg, plusz a szabvány töltőfej, így teljesen biztosan egybenő a két rész

Itt tapasztaltam az egyetlen negatívumot, ha felnyitjuk a dokkolt készüléket (ahogy a képen is látszik), a csatlakozó védőburkolata túlér a gumitappancson és felemeli az addig szilárdan álló készüléket és a kemény műanyagra fekszik fel hátul, bizonytalanná téve ezzel az egész eszközt az asztalon. Ennél nagyobb problémát viszont nem tudtam fellelni, ezen viszont még – szerintem – csiszolhattak volna.

Maga a billentyűzet ezerszer jobb, mint ha a teljes képernyős billentyűzeten tapicskolnánk, még kurzorbillentyűk is vannak, még ha méretbeli kompromisszumok árán is. A visszalépés billentyűje az ESC helyére került, ezt szintén nehezen tudtam eleinte megtalálni. Teljes – laptopoknál megszokott – touchpad-et is kapunk, mely multitouch érintést is képes érzékelni (két ujjunkat egyszerre), megszokást igényel, de utána jól használható. Meg kell állapítani, hogy egyre jobban közelít egymáshoz a Windows alapú és az Android alapú számítógép, a teszt írásakor teljesen megfeledkeztem róla, épp melyiken vagyok, a T500-as Lenovon Win7-tel Í(amivel a tesztet írom), vagy az ASUS Pad-on Android ICS-sel.
Kipróbáltam a Logitech unifying driveres drótnélküli egeremet is, tökéletesen működik bármilyen meghajtóprogram telepítése nélkül is, hozva azt a komfortot, amit az asztali PC-n megszoktam.

Belső

A készülék lelkét egy 4+1 magos struktúra adja, mely 12 GPU maggal felvértezve (NVIDIA® Tegra® 3 4-Plus-1™) szinte elképzelhetetlen erőműként teljesít. A 4+ mag olyan mutatványokra képes, hogy az hihetetlen, képes a +1 maggal önmagával kevéssé számolásigényes feladatokat megoldani, meglehetősen energiatakarékos módon, képes 2 magot összefogni (ez általában minden ma ismert feladatot rezzenésmentesen visz), de ha a szükség úgy hozza, mind a 4 mag képes 1,4 GHz-en dübörögve hasítani.

Bevallom, nem vagyok egy nagy gamer, nem tudom, melyik játék igényel ilyen brutális hardvert, de akiket érint, ők biztosan tudnak neki örülni, én csak csodálom. A kijelző 1280 x 800 pixeles (azaz megegyezik a Samsung Galaxy Note kijelzőjének felbontásával), és még 10,1 collos méretben sem pixelesedik érezhetően, mert egy ekkora kijelzőt nem nézünk olyan közelről, mint egy mobiltelefont. Fantasztikus élmény a gördítés, a scrollozás finomsága, semmilyen megtorpanás nem érezhető, még akkor sem, ha a három előre definiált sebesség-profilból (normál, kiegyensúlyozott, energiatakarékos) a legutolsót választjuk.

Az egyetlen program talán a Tegra 3 demoprogramjának is felfogható GlowBall nevű játék, ami igényli a realisztikus, 3D-s mozgások megjelenítéséhez a legnagyobb processzor-konfigot. Kipróbáltam a Polaris Office-t is, nyitottam meg Word fájlokat, Excel táblázatokat, minden szépen bejött, nézhető, szerkeszthető volt, ránézésre nem nagyon lehetne megállapítani, hogy PC vagy Android, újabb bizonyíték arra, hogy egyre inkább elmosódik a határ.

Összegzés

Az újabb ASUS Transformer remekül vizsgázott, sajnos kétszer érezzük a minőséget, először amikor kifizetjük és csak másodszor, amikor használni kezdjük. Ám aki tud/akar ennyit szánni rá, az igen kellemes társra lel benne, ez meggyőződésem. Akár a kiemelkedően hosszú készenléti idő, akár a korlátlan gyorsaság, akár a kompromisszummentes használat, mind azt jelzi, komoly keresnivalója van az ASUSnak a tabletek világában.