Teszt: Motorola Xoom 3G – Ideális választás

32 gigabájtos, 3G-s, még fél év garanciás – írta meg csereajánlatát a vaterás kolléga az általam már megunt Sony Vaio TZ notebookra, melyre – lévén nem volt még a kezemben a készülék – azonnal rábólintottam. Rá egy nappal meg is jött a készülék, dobozában, minden tartozékával.

Külső jegyek

A Xoom nem sokban különbözik a Samsung tabletjétől, leginkább abban talán, hogy nehezebb és vastagabb, elölről nézve azonban pontosan ugyanaz a design: a fekete kereten és az óriás kijelzőn nagyon nincs mit ecsetelni. Ha csak nem azt, hogy az iPadnél hosszúkásabb, ámde keskenyebb a kijelző, és a Samsungokhoz hasonlóan ezt is alapvetően fektetett használatra tervezték.

Fektetett helyzetben középen felül találjuk a kamerát, baloldalt a hangerőgombokat, felül pedig a mini Jack fejhallgató kimenete kapott helyet. Ugyanitt felül egy slotban találjuk a SIM és a microSD kártya helyét, ez utóbbit még nem támogatja a szoftver, de a gyártó ígérete szerint egyszer csak képesek leszünk a gyári 32 gigabájtos memóriát külső flash memóriával bővíteni.

Addig marad a készülék alsó részén található microUSB-n és microHDMI keresztüli csatlakoztathatóság, ezek segítségével egyébként szinte bármilyen külső eszközt – vinyót, kártyaolvasót, monitort – rádughatunk a készülékre.

A bekapcsoló gomb a készülék hátán van a kamera és a vaku mellett, melyet megnyomva tudjuk életre kelteni a táblagépet. Ezt és az egyik hangerő gombot megnyomva pedig leresetelni abban az esetben, ha lefagyna.

A hátlap az iPad 1-eshez hasonló ezüstös színben pompázik, kissé talán igénytelenebb az anyagfelhasználás, a felső részen azonban nagyon jó, hogy gumírozott, így ott fogva a Xoom nem csúszik ki a kezünkből akkor sem, ha nem használunk hozzá tokot.

Belső

Alapvetően amiben a piacon lévő tabletek különböznek, az a design, a csatlakozók, a kijelző mérete, a kezelhetőség, és a gyorsaság. A 3.2-es Android operációs rendszert futtató Xoom mindegyikben jeles: a 10,1 collos kijelző nagyon pontos és érzékeny, a beépített dual core-os procinak hála nem akad, nem fagy, nem vár, mindent azonnal végrehajt. Mivel az operációs rendszer immáron magyar nyelvet is támogatja – és a nyelvek között újraindítás nélkül lehet váltani – ezért valószínű, hogy innentől kezdve az eddigieknél többeknek lesz izgalmas a táblagép, mint olyan.

Hogy ez valóban így van-e, megpróbáltam édesapámnak érvelni a táblagép használata mellett, melyet követően meglepően pozitív fogadtatásra leltem. Az eleinte észérvként felsorakoztatott „van már laptopom és okostelefonom” hárításokat pár olyan gondolattal sikerült puhítanom, mint az akkumulátor 8 órás üzemideje, az összes zene, családi kép mobil tárolásának lehetősége, illetve a GPS. Az igazi szemcsillanásokat a mindig, mindenhol tudsz internetezni, Youtube-ozni, Skype-ozni, sőt a „mobilinternet kártyád behelyezésével bárhol tudsz wifi internetet csinálni” mondatok hozták el, melyet követően a digitális újságosstand és könyvolvasás lehetősége már csak hab volt a tortán.

„Haladunk kell a korral” – jött a beismerés, melyet követően még ugyan tart az ismerkedés, de alapvetően azt látom, hogy az Android operációs rendszer a kezdeti gyermekbetegségek, app összeomlások után most ért el arra a szintre, hogy tömegek számára is élményt nyújtson. Kár, hogy erre az iPad megjelenése után 3 évet kellett várni.

A Motorola viszont a Xoommal – habár egyáltalán nem új a készülék, de – a maga 120.000 Ft-jáért egy nagyon jól használható, gyors kis gépet dobott össze, mely ugyan konkurenseinél nehezebb, ámde 32 gigás, SIM kártyás, és masszív. Azt, hogy fotózni, és videózni ki fog vele – és egyáltalán tablettel – még mindig nem tudom, ennek ellenére a Xoomot mindenkinek bátran ajánlom.