Teszt: Sony Xperia Z – Amikor koppan az áll

Az Xperia Z tökéletesen bemutatja, hogy milyen az, amikor egy gyártó, aki hosszú ideig a mobilipar középosztályába tartozott, megrázza magát, feláll, és olyat letesz az asztalra, amitől a többieknek elakad a lélegzete. Az Xperia Z ugyanis jó. Nem is kicsit, nagyon.

Külső/Csomagolás

A japán gyártótól megszokott külsejű dobozban érkezett a tesztkészülék, mely a mai trendnek megfelelően kompakt, és csak a legszükségesebb tartozékokat tartalmazza. A telefon mellett helyet kapott egy töltő, egy microUSB kábel, a használati útmutatók és végül egy EX300 típusú agybadugós headset. Ez utóbbinak külön örültem, hiszen ez is jelzi, hogy véget ért az a korszak, amikor egy gyártó a csúcsmodelljénél is valamilyen 500 forintos kacatot helyezett a dobozba “csak legyen valami” alapon.

Ennek a piaci áron körülbelül 15 ezer forintos headsetnek a hangminősége teljesen jó, a legtöbb felhasználó számára elég lesz. Leírva ezek nagyon jól hangzanak, ám a valóságban észre sem vesszük őket körülbelül az első 2-3 órában, ugyanis addig tart az első sokk amely a készülék kézbevétele után ér minket. A Sony nem viccelt, az OmniBalance névre keresztelt külső tényleg gyönyörű. Sehol egy felesleges ív, semmi csicsa, csak egy szép elegáns, és nem mellesleg hatalmas méretű telefon van a kezünkben. Az előlapot elfoglalja az 5″-es  OptiContast  technológiájú kijelző.

Ezzel a megoldással sikerült minimalizálni az üveg, az érintőfelület  és a panel közti rést, azaz kiszorították a levegőt, így sokkal közelebb került egymáshoz a három egység, ez pedig szebb, élesebb képet eredményez. Ezt koronázták meg a Sony mérnökei FullHD felbontással, mely tényleg elképesztő, 443 ppi-s részletességet biztosít számunkra. A kép gyönyörű, pixelekről szó sincs, minden tűéles, ám mivel nem IPS panelról van szó, ha nem szemből nézzük, kissé kifehéredik a kép. Érthető, hogy az amúgy is borsos árat ez tovább növelte volna, de így az emberben támad egy kis hiányérzet.

Az előlapon helyet kapott még az 1,3 megapixeles előlapi kamera, a gyártó logója, a mikrofon és a beszélgetésekhez használt hangszóró is. Amikor az ember elsőként nézi meg a készülék oldalait csak a bekapcsoló- és a hangerőállító gomb tűnhet fel neki, minden más fedve van. Amellett, hogy jót tesz a szemünknek a letisztultság, sokkal praktikusabb okból választotta ezt a megoldást a gyártó. A már közel 6 milliós nézettséggel bíró bemutatóvideóban ugyanis többször por éri a készüléket, melyet a tulajdonos egy laza mozdulattal – és általában nem kevés víz segítségével – megszabadít a problémától. Igen kedves olvasó, az Xperia Z bizony megfelel az IP57-es szabványnak, vagyis csepp- és porálló, emiatt minden lehetséges helyet ahol víz jut be védeni kell.

Ez addig rendben is van, de amíg a fejhallgató és microSD bemenet könnyen észrevehető, addig bizony néhány percembe telt míg megleltem a microUSB fedelét, mert azt bizony a micro-SIM tartójával egyetemben nem jelöli semmi. Mivel egyes országokban dokkolóval árusítják az Xperia Z-t így a bal oldalon helyet kapott a hozzá való érintkező is, a könnyebb használat érdekében ezt nem fedi semmi. A beépített hangszóró minőségével nem volt problémám, bár ez sem való utcai zenélésre, egy-egy YouTube videót könnyedén meg lehet vele nézni. Akárcsak az előlapon, a hátoldalon is a letisztultság dominál, az ujjlenyomatokat gyűjtő felületet a kötelezően felfestendő feliratok mellett csak a kamera és a LED-es villanó töri meg. Ha jobban megnézzük megakadhat a szemünk egy kis pöttyön, ez nem más mint a másodlagos, zajszűrésre használt mikrofon, ami a fekete készülékháznak és a kis mérete miatt nem feltűnő.

Hardver/Szoftver

Egy ekkora felbontással rendelkező kijelzőhöz bizony kell kakaó. A Sony nem is bízta a véletlenre, az Xperia Z egy négymagos 1,5 GHz-en működő Qualcomm processzort kapott, ami mellé  2 GB RAM került. Az Android 4.1 Jelly Bean ennek megfelelően gyorsan működik, bár közel sem olyan sebességgel, mint ahogy a specifikációk ismeretében elsőre gondolná. Ennek oka a kijelzőben keresendő, mely nagy felbontásának hála már puszta létezésével is lefoglalja a hardvert. Szó sincs arról, hogy az Xperia Z lassú lenne, mert nem az, sőt, kifejezetten gyorsnak találtam, de például az elődjéhez, az Xperia S-hez képest nem annyira számottevő a sebességnövekedés. Érzékeltetésnek: ott egy kétmagos 1 GHz-es processzor és 1 GB RAM dolgozik.

A felhasználói felület is változáson esett át, bár a 4.0-ás Sony felülethez képest nem tapasztalunk eget rengető újításokat. Külön említést érdemel a feloldóképernyő, mely az egyik legszebb amit mostanában láttam. Lezárt képernyőnél semmi nem utal rá, hogy milyen módon léphetnénk be a kezdőképernyőre, ám ahogy hozzáérintjük az ujjunk, az érintés körül rácsossá válik a képernyő, ami követi a kezünk mozgását. Feloldáshoz elég egyet valamelyik irányba suhintanunk és már meg is vagyunk.  Az Xperia Tablet S mintájára megjelentek a minialkalmazások, amiknek a száma folyamatosan növekszik.  Ezek az apró kis programok  az opciók gomb megnyomására hozhatók be, és a többi program fölött futnak. Értelmük leginkább annyi, hogy az apróbb dolgokért nem kell a rendes alkalmazást megnyitni, elég csak 1 bökéssel a mini verzióját használni.

Gyárilag számológép, időzítő, jegyzetelő és diktafon kapott helyet. Mivel a Sony a világ egyik legnagyobb szórakoztatóelektronikai óriása, így nem érhet minket meglepetésként, hogy az Xperia Z előretelepített szoftverei legfőképp a szórakozást szolgálják. Régi ismerősként köszönthetjük az iPod elötti hordozható zenelejátszás koronázatlan királyát a Walkmant, amely most egy szoftver keretében tér vissza hozzánk.  A program gyors, szépen animált, és az xLoud és Clear Phase technológiáknak hála kristálytisztán szól. Előbbi bővítmény a hangerő növeléséért felel, míg utóbbi a külső hangszóró tisztaságát szabályozza. Sokan vannak, akik az MP3 melletti világban szeretnek rádiózni, nekik az RDS-képes rádiót kínálja az Xperia Z.

A korábbi Galériát felváltotta az Album nevű képnézegető, ami a beépített NFC-vel karöltve pillanatok alatt át tudja küldeni a fényképünket a barátaink mobiljára. Gyárilag helyet kapott néhány tűéles fotó, amik a telefon kijelzőjét hivatottak reklámozni, nekem nagyon tetszettek, látszik hogy komolyan foglalkoztak ezzel is. A Filmek névre keresztelt program igazán a DLNA segítségével tud kiteljesedni, ennek hála könnyedén megnézhetjük a telefonon eltárolt filmünket a televíziónkon. Az autósokra is gondolt a gyártó, számukra a Sony Car nevű alkalmazást készítették el. Ilyenkor az előre beállított, autóban használatos alkalmazásainkat érhetjük el, a gombok hatalmassá válnak, minden azt szolgálja, hogy a szélvédőre tapasztott telefont kényelmesen tudjuk nyomkodni az ülésből. Térjünk is rá az Xperia Z másik ütőkártyájára, a kamerára.

A hátlap legtetején helyet foglaló egység 13 megapixeles felbontással bír, és az Exmor RS technológiának hála sötétben sem érzi magát elveszettnek.  Az elkészült fotók minőségével elégedett voltam, bár a jó időnek hála mindig napfényben készültek a képek. Kipróbáltam sötét szobában is, ilyenkor feltűnt, hogy kissé túl sok a képzaj. Öröm az ürömben, hogy a hatalmas felbontásnak hála egy televízió vagy monitor előtt nézve ez keveseknek fog feltűnni, de ennél jobbat vártam volna. Alapértelmezésként a szoftver automatikus álláson van, ilyenkor ő maga akarja kitalálni, hogy mi a jó nekünk. Ha ebből nem kérünk, és mi magunk szeretnénk babrálni, azzal sincs probléma a szoftver ebben is segítségünkre lesz. Készíthetünk speciális effektekkel felvértezett fotót, panorámaképet, sorozatfelvételt, az előrekonfigurált motívumokból is választhatunk.

Ez utóbbiak között szerepel a HDR kép készítése, éjszakai felvétel, kisállat fotózás és természetesen még sok más. A személyes kedvencem a “gasztronómia”, ezzel vélhetően az ételüket fotózó Instagram felhasználóknak próbáltak meg kedvezni, mivel én nem tartozom közéjük így egy jót mosolyogtam rajta. Meglepett, hogy automatikus módban a legnagyobb választható felbontás 12 megapixel, míg más opció esetén 13. Nem tudom, hogy hová lett az a szegény 1 megapixel, de nem esett jól neki, hogy kihagyták. A legtöbb felhasználót ez valószínűleg nem fogja érdekelni, hiszen a 16:9-es képarány esetén a felbontás fixen 9 megapixel, minden beállítás esetén. FullHD kijelzőhöz FullHD felbontású videó dukál, ezt meg is kapjuk, sőt akár HDR módban is elkészíthetjük életünk filmjét.  Fájlaltam, hogy a dedikált kameragomb lemaradt, véleményem szerint semmilyen akadálya nem lett volna, és mindenképpen jó ha van.

Adatátviteli lehetőségek terén sincs okunk a panaszkodásra, hiszen az Xperia Z LTE-vel is rendelkezik, mellyel elméletileg akár 100 Mbps sebességgel szörfözhetünk az interneten. Aki otthonában használná a japán vasat annak n-es WiFi áll rendelkezésre. Bluetooth is van, méghozzá 4.0-s hála az A2DP-nek minden probléma nélkül használhatjuk vezeték nélküli fejhallgatónkat az Xperia Z-vel. Ez eddig mind szép és jó, de meddig bírja szuflával? A STAMINA üzemmódnak köszönhetően aktív használat mellett akár egy napig. Igen, az 1 nap egyáltalán nem sok, a legtöbb mai telefon is eddig bírja hasonló használat mellett, ez viszont nem egy átlagos, hanem egy csúcskészülék. Bekonfigurálhatjuk magunknak, hogy kikapcsolt kijelző mellett milyen alkalmazások működjenek, amelyek pedig feleslegesek azoknak a kikapcsolásával üzemidőt takarítunk meg.

Verdict

Egy minden szempontból remek telefont alkotott a Sony. Aki ma egy fejlett, nagyképernyős, multimédiára optimalizált okostelefont keres, az mindenképpen vegye szemügyre az Xperia Z-t. Nem olcsó, az indulóára közel 200 ezer forint, de ennyiért minőséget kapunk, az ár nem puszta marketing. Gyengeségei közé talán a várthoz képest gyengébb kamerát és a kijelzőt vehetjük, ám minden másba nagyon nehéz belekötni. Igazi ütős készülék, azoknak, akiknek nem elég a jó, hanem a(z egyik) legjobbat akarják.