Teszt: Android Note 3 – kár, hogy nem Samsung

Volt már alkalmam kínai koppintásokat nyomkodni. A korábbi modelleknél egyszerűen az első percben levettem, hogy hamisak. A használt anyagok, a menü, a koncepció maga szinte ordított. A fő vonzerejük tehát a beléjük zsúfolt temérdek extrában jelentkezett, amikért cserébe az ember hajlandó volt kompromisszumokra is. De – és talán ez a lényege a tesztünk tárgyát képviselő darabnak – elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a minőséggel nincs bajunk. Amikor olyan telefont sikerült koppintani, ami vállalható. Amiről senki nem gondolja, hogy kevesebb lenne. Lássuk, miért visszhangzik akkorát ez a koppintás…

Kezdjük a külsőnél! Mégpedig azért, mert a használt anyagok terén semmi szégyellnivalója nincs annak, aki ezzel a 6 colos monstrummal megjelenik bárhol. Senki nem fogja ugyanis azt érezni, hogy ez valami gagyi lenne. Az alkalmazott megoldások, a kialakítás, az összeszerelés minősége megállná a helyét Koreában is, annak is a déli felén. Nem titok, hogy a Note-ot (Galaxy Note N7000) vették alapul, azt nagyították fel. Ez első ránézésre egyértelmű mindenkinek, akinek volt a kezében Note valaha. És ha már a nagyítás szóba került: ezért kellene még nekem is. Pedig a Note és a Note2 sem kicsi, de emellett gyerekjátéknak tűnnek. Aki tehát nagy képernyőre vágyik, annak ez a gép maga a tökély.

A zsebteszten is átmegy. A teszt alatt ugyanis a nadrágom zsebében hordtam. Végig. Belefér, kényelmesen, nem dudorodik, nem akadályoz a mozgásban és még le is tudunk ülni vele. Nem kell tehát táska, nem vagyunk megbélyegezve. A kínaiak bebizonyították, hogy még a 6 coll is hordható. Persze, aki kis telefonra vágyik, az felejtse ezt el, ahogyan persze a Note-ot, Note2-t, de még a Galaxy S3-ast is elfelejtheti. Nagyképes telefonra vágyóknak ajánlott csak. Óriási ugyanis.

A képernyőt vesézzük ki kicsit jobban, hiszen ez a készülék lényege. Milyen adatok társulnak hozzá? 6 colos képátlóval rendelkezik és ez eszetlen nagy ám! A felbontása 480×854, azaz Motorolákra hajaz. A jó hír tehát, hogy ami Motorolákon fut, az fut ezen is. A rossz hír, hogy a Motorola negyed ekkora képernyőkön használ ugyanennyi pixelt, így a pixelsűrűség kicsi. Persze ez is relatív, mert aki meg tudja különböztetni szabad szemmel ezt a 240 PPI-t mondjuk a Note2 265 PPI-jétől, azelőtt személyesen hajtok fejet. Az emberi szem felbontóképessége 1 ívperc, ami annyit tesz, hogy 25 centiméterről az egymástól 0,08 milliméterre elhelyezkedő pontokat tudjuk megkülönböztetni. 1 méterről ez már csak 0,3 milliméter. Átlagos látású embereknél van ez így, extrém jó látással rendelkező emberek elérhetik a 0,5 ívpercet is. Nos, egy 240 PPI-s képernyőn a pontok távolsága egymástól 0,1 milliméter, azaz 25 centiméterről figyelve láthatunk pontokat, de fél méterről már nem. Aki pedig megkülönbözteti  egymástól azt, hogy valami 0,1 vagy 0,95 milliméterre van, az előtt – még egyszer leírom – földig hajlok. Lehetetlen ugyanis.

Visszatérve a képernyőre, a 480×854-es felbontás annyit eredményez, hogy a Mediatek MT6577-es CPU, amely játszi könnyedséggel elboldogulna HD felbontású képernyőkkel is, ezt a kijelzőt szabályosan kiröhögi és nemhogy félgőzzel, de alapjáraton elviszi. A rendszer tehát a használat során gyakorlatilag megakaszthatatlan. És nem mellesleg a kis felbontású képernyő azt is eredményezi, hogy a készülék egész napos, teljes fényerő melletti használatnál sem képes az akkumulátort 60% alá meríteni. Pedig 2 SIM eszi az energiát egyszerre, de erről később. Véleményem tehát továbbra is az a mobiltelefonokba rakott, extrém nagy felbontású képernyőkről, hogy ami a felbontást illeti, mindez nem más, mint vakítás. Felesleges. A képernyő technológiája, na az más tészta.

A képernyő, technológiáját tekintve viszont csak egy kutya közönséges TFT érintőképernyő, amely egyszerre 5 érintést (multitouch) tud kezelni. Ez persze nem jelentene semmit, de a tapasztalataim szerint elég kicsi a fényereje és a színek is elég fakóak. Tegyük hozzá, hogy a Note2-esemhez képest. Azt gondolom, hogy aki összehasonlítási alapok nélkül veszi a kézbe ezt a telefont, mindebből semmit nem érzékel. A mindennapi használatra tökéletesen alkalmas és a mérete mindenért kárpótol minket. Ezen a képernyőn aztán lehet játszani, internetezni, filmeket nézni. Erre lett kitalálva.

Némi adathalmaz következik. Méreteit tekintve az óriási képernyő ellenére a telefon belefért egy 161x88x11 milliméterbe, ami annak köszönhető, hogy sem a hosszabbik, sem a rövidebbik oldalán nem nagyon pazaroltak helyet a képernyő mellett. Tömegét tekintve persze a maga 257 grammjával nehézbombázónak számít, de egy ekkora táblatelefon akkor lehetne könnyebb, ha kis tündérek apró héliumbuborékokat szőttek volna a borításába. Tündérek nem vettek részt a gyártásban, de ennek ellenére nem húzza a zsebünket.

Mi fért ebbe a tömegbe bele? GSM-ből a 850/900/1800/1900MHz-es hálózatokon működik, azaz az egész világon. 3G hálózatokon a WCDMA 850 és 2100 MHz-et bírja, mindkét SIM-helyre behelyezett kártyán tud mobil széles sávra kapcsolódni, ezek közt a váltás 3 másodperc. 4 GiB belső tárhelye van, 512 MiB RAM áll rendelkezésre az alkalmazások futtatásához. A telepítésre használható memória 503 MiB, amiből a rendszer foglal úgy 300-at, így nekünk 200 körül marad. Erre 80-100 (átlagos méretű) alkalmazás telepíthető. A gyártó ígérete szerint 16 GiB-ig bővíthető microSDHC kártyával, de nem bírtam ki és belepróbáltam a 32 GiB-os kártyámat. Viszi. A háttértár tehát nem probléma. Természetesen van GPS (A-GPS), Bluetooth (2.0) és wifi (b/g) is, mindegyik tökéletes. Szabványos, 3,5 milliméteres fejhallgatóbemenete van, kapunk hozzá a dobozában fülest és ezt bedugva FM rádiót is hallgathatunk.

Hátlapi és előlapi kamerákkal is rendelkezik, a hátlapi kamera 8, az előlapi 0,3 megapixeles. Sajnos, mint általában ezeknek a kínai csodáknak, neki is a kamera a gyenge pontja, a vele készült képek és videók siralmasak. Emellett a képek és filmfelvételek készítésére hivatott szoftver is gyenge, szinte semmilyen beállítási lehetőséget nem találunk benne. A kamerák nem nagyon alkalmasak tehát semmire, csak a kamerát kihasználó szoftverek támogatására. Videotelefonálásra például tökéletesen alkalmas az előlapi kamera is, és a Google csevegővel ez rém egyszerűen kezdeményezhető is. A kiterjesztett realitás szoftverek is jól futtathatóak a kamerákkal , erre e funkcióra nincs panasz.

A készülék természetesen független, mindkét SIM-helyre tehetünk bármilyen SIM-kártyát. Normál méretű SIM kell bele, de a hazai összes szolgáltató kártyájával kipróbáltam, mindegyikkel megy. Mindkét SIM foglalat teljes értékű, nincs elsődleges és másodlagos. A két SIM-et úgynevezett dual-standby módban kezeli, azaz egyszerre készenlétben van mindkettő, de ha ez egyiken éppen beszélünk, a másik foglaltat jelez a minket hívónak. A SIM-kártyák konfigurálása tökéletes, minden beállítható. Külön állítható a telefonálás, videotelefonálás, üzenetkezelés, adatkapcsolat, de még az is, hogy külföldre menve melyik kártya barangolhat és melyik nem. A partnereket is hozzárendelhetjük egyik-másik SIM-hez, ez is jól jöhet. A két SIM-nél jól elkülönülnek a beérkező és kimenő üzenetek is, de a híváslista is jól áttekinthető a színek alkalmazása miatt. A két SIM kezelését tehát tökéletesre értékelem.

Mivel a méretes képernyő igencsak alkalmas arra, hogy az autóban navigálásra használjuk, érdemes néhány szót ejteni erről a képességéről. Az első dolog, ami az embernek feltűnik – bármilyen GPS-alapú szolgáltatást is indítsunk el – hogy rettentő gyorsan, konkrétan: azonnal fog műholdakat. Naná, hogy kíváncsiak vagyunk a trükkre. A trükk többszörös szemfényvesztésen alapul. Az első egy erős GPS, amely magában is magabiztosan fogja a holdakat, de ez a gyors találathoz nem lenne elég. Aztán tudjuk, hogy az A-GPS képes felhasználni a mobiltornyok helyzetét is a javításhoz, de ez sem kifejezetten a gyors helyzetmeghatározáshoz jó, hanem inkább a fedett helyeken segít hozzávetőleges becslést adni a helyzetünkről. Akkor mi?

Hát, csak elárulom már, hogy mivel trükközik a gyártó… Szóval egy úgynevezett GPS EPO technológiát használnak, amely egy angol kifejezés rövidítéséből, a műhold röppálya becslés szavak kezőbetűiből áll össze (Etended Prediction Orbit). Az ötlet nem új, már nagyon régen lehetőség van a pályadatok letöltésére GPS-ekbe. Ez a cucc viszont kihasználja a mobilinternetet (wagy wifis netet) és mindig leszedi az adatokat. Na, ezért van az, hogy azonnal van GPS jelünk, ami egyébként lenyűgöző. Külön finomság, hogy természetesen külföldön nem fog nekünk adatforgalmat generálni, az adatroaming ennél a szolgáltatásnál is letiltható.

Még a GPS-hez kapcsolódik az a tény is, hogy töltés nélkül, egy órát navigálva Google Maps-szel, az akkumulátor szintje 76%-ra esett csak vissza. Műholdas réteggel is, pedig ahhoz kell kraft, hogy a műholdképeket forgassa a gépp. A Google Maps ugyebár offboard megoldás, azaz a térképek nem a készüléken vannak alapban, így többnyire adatforgalmat generál, de egy normális adatcsomagba ez simán belefér, hiszen egy néhány száz kilométeres navigáció mindössze pár MiB adatforgalommal jár. A Google Maps térképei hazánkban már jók, a navigáció magyarul beszél, így tökéletesen aljkalmas, hogy ingyen is odataláljunk ahová eddig csak drága navigációs szoftverekkel tudtunk. A jó akkumulátorfelhasználás pedig azt jelenti, hogy aki nem Európai körútra indul, hanem csak kis hazánkon belül szeretne odatalálni valahová, annak nem kell szivargyújtós töltővel bajlódnia. Gyalogos üzemmódban meg pláne jól jön egy ilyen erős akkumulátor. 3-4 órát simán navigálhatunk róla és ha kifogyna, akkor a klasszikus bohóctréfával is élhetünk, miszerint: “Van máááásiiik!”

Kínai készülékeknél ugyanis megszokhattuk már, hogy a dobozban elég sok extra érkezik. Így van ez most is, mert az egyébként bazinagy és nagyon szép, színes doboz (175x113x61 milliméter) nem véletlenül 555 gramm. Rejt ugyanis 2 darab 2800 mAh akkumulátort, egy 3,5 milliméteres jackdugóval szerelt headsetet, kapunk USB töltő kábelt, adatkábelt és egy angol kezelési útmutatót. Szép és jól használható extra egy olyan hátlap is, aminek van egy kihajtható előlapi fedele is, ez védi a képernyőt a kedvezőtlen hatásoktól. Nagyon rossz hír, hogy bár nagyon hasonlít a kábelcsatlakozás a microUSB-hez, NEM az. A microUSB-s kábelek nem érnek be az aljzatig, így a készülék csak a hozzá kapott, speciálisan meghosszabbított csatlakozón keresztül tölthető. Magunkkal kel, tehát cipelni a saját kábelt. Ez persze azért nem annyira gáz, mert normál használat mellett, még a két SIM működésével is este 10-kor 60-70%-on fog állni a töltöttség. Aki tehát kegyetlenül nyúzza a mobilt, annak is ki fog bírni egy egész napot töltés nélkül és még mindig ott van a második akkumulátor vésztartaléknak. Egy ekkora képernyőtől ez szép teljesítmény.

Kiknek és minek? Külföldre sokat utazóknak, kétlakiaknak ajánlom, mert lehet bele tenni egy magyar és egy külföldi kártyát is, így idehaza és külföldön is kapcsolatban lehetünk. Céges telefonnal rendelkezőknek is ajánlom, nem kell két külön telefonkészüléket magunkkal hurcolni és ez nagy megváltás. Azoknak is ajánlom, akiknek hűségnyilatkozatuk, vagy nagyon kedvező csomagjuk van mondjuk mobilstickes internetre. Én magam az Inviteltől kaptam egy mobilinternetet a vezetékes mellé, amiben havi 2 GiB van 500 forintért. Ismerve a magyar szolgáltatók internetárait, ez azoknak nagyjából a hatodába kerül. Már ezért megéri.

Hogy honnan? Nos, ha valaki nagyon keresgél az interneten, megtalálja. A készüléket egyébként a BluePanther biztosította számunkra, akik importőrként mögéteszik a magyar szervizhátteret, így javaslom inkább a rizikós, internetes megrendelés helyett a megbízható, magyar boltból, magyar garanciával történő vásárlást. Megér a biztonság pár ezrest. Hogy mennyi lesz a magyar ára, arról egyelőre nincs hírünk, de tessék érdeklődni a BluePanthernél, ide kattintva! Javaslom ránk hivatkozni, hogy nálunk tetszettek olvasni a telefonról, hátha még valami kedvezményt is tetszenek kapni 😉