Teszt: LG Optimus L9 – Rendben van

Az LG egyáltalán nem új szereplő az okostelefon piacon, ki ne emlékezne a nagy sikerű Optimus GT540-re vagy akár az első kétmagos telefonra, az Optimus 2X-re. A gyártó aztán elvesztette a fonalat, a frissítések elmaradozása, a kissé magas áron kínált készülékek megtették hatásukat, és elindultak a lejtőn. Az LG vezetése ezt nem nézte jó szemmel és 2012-ben igyekeztek minőségi, jó ár/érték arányú termékeket összehozni. A 2012 januárjában bemutatkozott Optimus L-sorozat egy pénztárcabarát, korrekt szolgáltatásokat nyújtó modellpaletta lett, ehhez csatlakozott augusztusban az Optimus L9. Tesztünk alanya a középkategóriában próbál szerencsét, ebben az ársíkban egyáltalán nem megszokott, 4,7″-es kijelzővel.

Csomagolás/Külső

Már régen elfelejtettük azokat a hatalmas, a készülék méretének többszörösét elfoglaló dobozokat, melyekbe anno a telefonokat  rejtették. Ma a környezettudatosság a menő, így az Optimus L9 is egy kompakt, helytakarékos dobozba került. Tartozékokból nem vagyunk gazdagon ellátva, egy headset, töltő és microUSB kábel mellett csak a használati útmutató foglal helyet. Miután leszedjük a mindössze 125 grammos telefonról a  készülék funkcióit dícsérgető fóliát, elénk tárul a hatalmas 4,7″-es kijelző.

Elsőre azt hinnénk, hogy alatta az iPhone-októl megszokottan egyetlen fizikai gomb foglal helyet, ám a bekapcsolás után hamar kiderül, hogy a tervezők két érintőgombot is elrejtettek mellé. Legalul a microUSB csatlakozó foglal helyet, a mikrofon társaságában. Legfölül található egy másodlagos, zajszűrésre hivatott mikrofon, és hogy ne unatkozzon a mérnökök elhelyeztek mellé egy jack csatlakozót is. A hátlapon egy 5 megapixeles, autofókuszos kamerával találkozunk, mely mellé LED villanót szerelt a dél-koreai vállalat. Manapság már meglepő, hogy a strapabírónak ígérkező akkufedél bizony leszedhető, alatta a 2150 mAh-es akkumulátor, a microSD kártya bővítőhelye és a SIM foglalat található.

Baloldalon a hangerőállító gombok helyezkednek el, a jobbján pedig a bekapcsoló gomb foglal helyet. Sajnálatos módon exponáló gomb nincs. Utóbbit megnyomva egy kisebb zizzenés után életre kel a telefon, majd az LG logó eltűnése után elénk tárul az Android 4.0.

Rendszer/sebesség

Mint már fentebb is említettem, a készüléken nem a legújabb, Jelly Bean, hanem az azt megelőző Ice Cream Sandwich foglal helyet. Aggodalomra semmi ok, a közeljövőben vélhetően megérkezik a frissítés, addig érjük be a jelenlegivel. Szerencsére semmi ok a panaszra, a kétmagos 1 GHz-es processzor gyorsan teszi a dolgát, mellé pedig 1 GB RAM került. Mivel az L9 a középkategória tagjaként igyekszik jeleskedni, ne várjunk FullHD kijelzőt, sőt még egy sima HD sem fért bele a keretbe. Van helyette egy 540 x 960 pixel felbontású megjelenítő, mely manapság már nem számít különösen jónak.

Szerencsénkre nem sima LCD, hanem IPS technológiájú, így a betekintési szögekre és a színmélységre nem lehet panaszunk, ha az ember nem nagyon közelről nézi, akkor elmondható, hogy szép képe van. A képernyőt feloldva megcsodálhatjuk az LG Optimus UI 3.0-nak keresztelt felületét, melynek kinézetével én személy szerint elégedett voltam, és az is elmondható, hogy a sebességével sincs baj. Szabadon hozhatunk létre kezdőképernyőket, melyekre a gyártó saját widget-eit is kitehetjük. A menü sebessége és kinézete megfelelő, érezni, hogy csak okosan akartak belenyúlni a gyári Android felületbe. Kapunk LG alkalmazásokat is, ilyen például a “Backup” névre hallgató program, mellyel az alkalmazásainkat, személyes adatainkat menthetjük le, illetve hozhatjuk vissza. A gyártó saját DLNA szoftvert is előretelepített, ez SmartShare névre hallgat, csodát ne várjunk tőle, úgy működik mint a többi, csak ez épp LG-s tálalásban.

A DLNA mellett a másik modern őrület az NFC, mivel ez is van az L9-ben így ehhez is kapunk programot, ezt a cég LG Tag+-nak nevezte el. Lényege, hogy beállíthatjuk, hogy amikor NFC cimkékhez érintjük a telefonunk, az miként reagáljon. A RemoteCall Service egy segítségnyújtó szolgáltatás, mely során a készülék csatlakozik az LG ügyfélszolgálatához, az ottani munkatárs pedig átveszi a készülékünk irányítását, és úgy próbál meg megoldást nyújtani a problémára. Egyáltalán nem titok, hogy az LG a Samsungot tartja legfőbb ellenfelének, mindig igyekszik követni a másik dél-koreai céget, így az Optimus L9-ből sem maradhatott ki a gyártó saját,  SmartWorld névre hallgató alkalmazásboltja.

A dolog több sebből vérzik. Egyfelöl itthon hivatalosan nem működik, ám fogadjuk el kis piac vagyunk ehhez. Ugyanakkor az, hogy például a Cut The Rope körülbelül 100 forinttal kerül többe, mint a Google Play Store-ban, az szerintem nem sok örömködésre ad okot. Azért, hogy alkalmazásokat gyorsan tölthessünk le, nem maradhatott ki a repertoárból a HSPA, amihez N-es WiFi is társul. Bluetooth és GPS is van, előbbiből a 3.0-ás verzió került beépítésre, utóbbi pedig geotaggelésre képes.

Kamera/Multimédia

Mint egy, a középkategóriában tartozódó készülék, az L9 sem dobatja el velünk az otthoni fényképezőgépünket, de nem végez rossz munkát. Bár a tesztidőszak alatt nem mondhatnám, hogy jó idő lett volna, következtetéseket azért le tudtam vonni az elkészült fényképekből.

A színekkel nincsen probléma – bár hála a csodálatos időjárásnak, leginkább a szürkével kellett operálni -, ám nagyon erős a zajszűrés, a részletek elmosódottak. Azért megpróbálták érdekessé tenni a fotók elkészítésének menetét, ugyanis a fényképezőbe hangvezérlés is került. Elég, ha bemodjuk neki azt hogy “Csííz”, és máris készít egy képet. Dedikált kameragomb híján, ezt a “hanger fel”, illetve a képernyőn található virtuális exponáló segítségével tehetjük meg. Videófelvételre is lehetőségünk van, ezt az L9 FullHD felvételben abszolválja, ennek minőségével nincs probléma.

Zenei téren hozza a ma elvárhatót a készülék. Kapunk FM-rádiót, mely headset segítségével megszólaltatja nekünk az éter tartalmát, sőt az RDS információkat is tudtunkra adja. Azok akik az MP3-ak hallgatására esküsznek, sem maradnak ki a jóból, nekik egy kellemes külsejű szoftvert készített az LG. Van equalizer is, de csak előre kiválasztott hangzásképeket választhatunk ki. A hangminőséggel nincs probléma, az L9 kihangosítva is szépen szól, csak a mélyekkel áll kissé hadilábon, ám egy jobb fülhallgatóval ez a probléma is elhárul. Sajnálatos, hogy csak 4 GB a beépített memória, így mindenképpen microSD kártyára szorulunk. Ez utóbbi sem cserélhető a készülék kikapcsolása nélkül, ez azért fájó pont.

Végítélet

Fontos, hogy tudjuk, hová pozicionálta a gyártó ezt a készüléket. Az L9 nem a Galaxy S3, Xperia Z és társainak ellenfele, hiába gondolnák sokan a nagy kijelző láttán. Egy középkategóriás telefon, melyet jelenleg körülbelül 90 ezer forintért vásárolhatunk meg. Hozza azt, amelyre a mindennapok során szükségünk lehet, és teszi ezt úgy, hogy közben nem üríti ki teljesen az ember pénztárcáját. Igen, vannak hibái – én egy fém házat, és nagyobb beépített memóriát azért vártam volna – de azok, akiknek nem lényeg a csúcs hardver, csak szeretnék élvezni a nagy kijelző előnyeit, biztosan nem fognak csalódni. Az LG ezt most megcsinálta.