Számhordozásom története – félúton

Számhordozás IV.
Miután kedden újabb nekifutásra hordozást jóváhagyó nyilatkozatot kértem a Vodafone-tól, szerdán érkezett egy SMS, melyben az állt: „Tisztelt ügyfelünk! Kérésére a számhordozási engedélyt kiállítottuk és postáztuk. Az engedély bármelyik értékesítési ponton átvehető.” A rövid szöveges üzenet végén még üdvözöltek is. Kezdett úgy tűnni, hogy a Vodafone-nak tényleg célja egy olyan hordozási szabályozás és eljárás, amely a lehető leggyorsabb, legegyszerűbb és leginkább ügyfélbarát. A hangsúly az ügyfélbaráton van. Elvégre kipostázták. Bár, a keddi szőke Vodafone-os szerint megvan az esélye annak, hogy a boríték sosem érkezik meg, de nem kell mindig rosszra gondolni.

Délután egy általam ismeretlen 70-es számról érkezett hívás. Egy barátságos férfihang érdeklődött, hogy miért viszem el a számom: talán a szolgáltatásunkkal nincs megelégedve – hangzott a kérdés. Tétováztam, végül igent mondtam. A GPRS-alapú Internettel kezdtük – megértett, de nem találta elegendő oknak. Említettem az eltűnt roamingot – sajnálatát fejezte ki, és tudakozódott, hogy próbáltam-e manuálisan beállítani a mobiltelefonomat, mert lehet, hogy azzal volt hiba, és nem a Vodafone szolgáltatásával. Említettem neki, hogy feleslegesen próbáltam meg bármit is, mert az ügyfélszolgálat is megerősítette, hogy az bizony nem volt bekapcsolva. Elnézést kért, hogy így történt, de továbbra is azt éreztem a hangján, hogy ez azért még mindig nem ok egy többéves kapcsolat megszakításához.

Megemlítettem neki a T-Mobile hűségprogramját, ami tapasztalatból vonzó a számomra: egy alkalommal barátommal besétáltunk – az akkor még – Westelhez, bár sokan voltak, azért bepötyögtük a platinakártyás hívószámot, és leültünk várni. Nem telt bele öt perc, egy hölgy külön szólított minket, és azonnal az ügyünk intézésébe kezdett. A különbség letaglózott. A múltban való rövid utazásomnak végül a férfihang vetett véget. Emlékeztetett, hogy nyár elején megkerestek a Vodafone-tól egy igen vonzó ajánlattal: 70 forintért választhattam volna három készülék közül egyet, s nyomós érvnek tartotta a maradáshoz.

Említettem, hogy három előfizetéssel a T-Mobile-nál már vállalati csomagot ajánlottak, kedvezményes percdíjakkal, ingyenes egymásközti hívással. A szakember azonban rávilágított arra, hogy a Vodafone-nál erre már két előfizetés esetén is lehetőség van.

Nem volt mit tenni, elmondtam, hogy a pre-paid számaimat továbbra is Vodafone-nál hagyom, csupán az előfizetéseimet szeretném átcsoportosítani egy, azonban másik szolgáltatóhoz. A férfi megint sajnálkozott, és reményét fejezte ki abban, hogy nemsokára újra a Vodafone-t választom.

Mindemellett a Vodafone-os szakember cáfolta azokat a fórumtémákat, miszerint a telefonos ügyfélszolgálatosokat azért lehetetlen elérni, mert az ingyen hívható 1270-et csevegni vágyó barátaik, ismerőseik számára tartják fent. Mint mondta, ez lehetetlen, és ajánlott egy „trükköt”, amelyet a jövőben pre-paid kártyáim esetében alkalmazni fogok, ha a 1270-et hívom.

Félúton
Bár a Vodafone-tól elvihetem a számom, még nem jelenti azt, hogy célban lennék. A T-Mobile-nál a vörös molett ajánlotta, hogy intézzem a dolgot magam, mert amúgy „nagyon sokáig elhúzódhat” a szolgáltató-váltás. Gondolom, „beiratkozni” sem lesz könnyebb.

Megjegyzés
Sajnos, több félreértés végett, le kell szögeznem: történetem nem vádolja azzal a Vodafone-t, hogy a számhordozás során nem jár el megfelelően. Az anyag a gyakorlati tapasztalatokat mutatja be, emellett a felmerült kérdések esetében tartalmazza a megfelelő és szükséges információkat – például milyen papírokkal kell besétálni. Azt ugyanis egy szolgáltató sem várhatja el ügyfelétől, hogy minden témában, így a számhordozásban is jártas vagy szakértő legyen. A cikk a gyakorlati buktatókra próbál rávilágítani – arra, hogy az ügyfélszolgálaton nyújtott pontatlan tájékoztatás, vagy a beszerzett fél információk milyen kellemetlen helyzetbe hozhatják az ügyfeleket. Szolgáltatótól függetlenül.