Teszt: Sony Xperia L – ÍveLt

A Sony hosszú ideje készít mobiltelefonokat, hiszen az első modellek már az 1990-es évek közepén megjelentek. 2001-ben aztán úgy döntöttek, hogy közös erővel könnyebb, így az Ericssonnal együtt gyártották a készülékeiket egészen 2011-ig. Ekkor a japán vállalat kivásárolta a svédek részesedését a közös üzletből és újra saját lábra állt. A korábbi kusza modellkínálatot felváltotta az egyszerűbb, csak okostelefonokra épülő paletta.  2012-ben aztán megérkeztek az első, “újkori” Sony modellek, amelyek azonnal hatalmas sikert arattak a rajongók körében. Nem meglepő, hogy az idei évet egy abszolút csúcskészülékkel az Xperia Z-vel indították, amit azóta néhány olcsóbb telefon is követett. Jelen tesztünk alanya az Xperia L is ezek közé tartozik, a Sony legfrissebb újdonsága a középkategóriában próbál szerencsét.

Külső, miegymás

Aki már fogott kézben Sony-s csomagolást, az most is otthon érezheti magát, hiszen minden ábra, felirat ismerősen mutat. A környezettudatosság jegyében készült dobozból a használati útmutatót, a microUSB kábelt, a töltőfejet, a headsetet, az akkumulátort és persze magát a készüléket csomagolhatjuk ki.

Ez utóbbi amúgy meglehetősen szépre sikeredett, jólesik a szemnek ránézni. Az íves hátlap a korábbi nagy sikerű telefonra az Xperia Arc-ra emlékeztet, igaz itt már jobb az összeszerelési minőség. Középen a szolid Xperia felirat foglal helyet, a jobb felső szekciót a 8 megapixeles kamera és a hozzá tartozó LED villanó bérelte ki. Nagyon nem örültem, hogy a hátlap rendkívül nehezen leszedhető, igazán kényelmesen csak a műkörömmel rendelkező hölgyek tudják elválasztani a telefont és annak szerves tartozékát.

Márpedig erre az első indítás előtt is szükség van, hiszen az akkumulátor és a SIM kártya behelyezése mindenképp ajánlott. Logikátlannak találtam, hogy a microSD kártya csak az akkumulátor kivétele után cserélhető, a SIM viszont működés közben is, ennek fordítva kellene lennie.

Az előlapon szerencsére már nincs semmi zavaró, a 4.3″-es, 480 x 854 pixel felbontású LCD kijelző a meghatározó elem. Bevallom, az első bekapcsoláskor nagyon meglepődtem, mivel a száraz adatok alapján sokkal rosszabbra számítottam, ehhez képest az idei Sony mobilok egyik legjobb megjelenítőjével hozott össze a sors.

Fölötte a gyártó logóját, a hangszórót  és a VGA kamerát találjuk. Baloldalra került a microUSB csatlakozója, jobbra a kamera-, a bekapcsoló-, és a hangerőállító gomb került elhelyezésre.

Már csak a 3.5 mm-es jack hiányzik, ő a tetejére került. Első ránézésre nem tűnik fel, de az Xperia L-en körbefutó króm csík tartogat számunkra egy apró meglepetést. Csakúgy, mint nemrég tesztelt társa az SP, ez a modell is képes a fotók és a zenék borítójával megegyező színben világítani, illetve a zene ritmusára villogni.

Bekapcsolás és ami utána jön

Miután megnyomjuk az Xperia Z-éhez hasonló, a Sony állítása szerint különlegesen megmunkált bekapcsológombot, a szokásos Xperia animációk lejátszása után feltárul számunkra az Android 4.1 Jelly Bean. Mivel egy friss készülékről van szó, nem meglepő, hogy a legújabb Xperia felület található az L-en. Itt nincs szó a HTC vagy akár a Samsung mélyreható módosításairól, a Sony nem piszkált bele túlságosan az Androidba.

Ez azt is jelenti, hogy a sebesség rendben van, az 1 GHz-en működő kétmagos processzor és az 1 GB RAM kombinációja nem okoz csalódást. A gyári alkalmazások szintén ismerősek más Sony modellekből. A hordozható zenelejátszók ősének nevét viselő Walkman zenelejátszó remekül működik. Saját hangkiemelés beállítására is van lehetőség, de a ClearAudio+ bekapcsolása után a készülék automatikusan igyekszik megtalálni az adott dalhoz illő legmegfelelőbb beállítást. Zenélni szerencsére nem csak itt tudunk, hiszen a rádió is rendelkezésünkre áll, igaz ehhez szükség van fejhallgató csatlakoztatására is.

Akárcsak a legtöbb mobil esetében, most is azt tudom javasolni, hogy a gyárilag csomagolt headsetet kerüljük, olcsón sokkal jobb minőséget vásárolhatunk. Az alap androidos képnézegetőt a Sony mérnökei nem találták kellően jónak, így megalkották az Album névre hallgató programot. A képeket a mobil időpont szerint rendszerezi, de persze lehetőségünk van saját albumokat létrehozni, ezzel rendet teremtve a sok száz képre duzzadó gyűjteményünkben.

Alapértelmezésként a rögzített videók is itt foglalnak helyet, ám aki más eszközre szeretné továbbítani elkészült művét a DLNA segítségével, annak a Filmeket kell megnyitnia. Az adattovábbításba a beépített 4.0-ás Bluetooth, valamint NFC siet a segítségünkre. Egyfajta PlayStore utódként kíván funkcionálni a Select, mely a japán vállalat által érdekesnek talált applikációkat mutatja, igaz vásárláskor már a Google boltjába irányít minket.

Az Intelligens Csatlakozás segítségével hirtelen nagyon barátkozóssá válik a telefonunk, hiszen előre megadhatjuk, hogy egy tartozék csatlakoztatására milyen applikációt indítson el, így nem kell vesződnünk a számunkra fontos program felkutatásával. Sokat internetezők számára hasznos lehet az Xperia Link is, ezzel az alkalmazással a táblagépünket vagy a számítógépünket csatlakoztathatjuk az L-hez, így a külön nettel nem rendelkező készülék is használhatóvá válik útközben.

Ahogy a legtöbb, általam tesztelt Sony modell esetén is, az Xperia L-ből sem maradt ki a zenék felismerésére szolgáló TrackID, a QR kódok olvasását elősegítő NeoReader és a dokumentumok megnyitásában segítő OfficeSuite. Mivel a Sony nagy hangsúlyt fektett a közösségi médiára, így egy Facebook klienst is elhelyeztek a készüléken, ugyanakkor tény, hogy első indítás után már egy frissítésért könyörgött, vagyis ugyanúgy be kellett lépnem a Play áruházba, mintha ott sem lenne.Ha már a frissítéseknél járunk, akkor érdemes megemlítenem a Frissítési központot is, ez figyeli számunkra, hogy a telefonra milyen új szoftver érhető el.

Ne feledkezzünk el a mai mobilok leginkább használt szolgáltatásáról, a kameráról sem. A 8 megapixeles egység LED villanóval és Exmor RS szenzorral kombinálva igazán ígéretesnek tűnik. Sajnos azonban az elkészült fotók minősége messze nem olyan jó mint várnánk, sokszor túlexponálta a műveimet a telefon, illetve előfordult, hogy a fókuszt sem sikerült eltalálni. Nagyon zavart, hogy miután jó pár fotó elkészítése után vettem csak észre, hogy hiába 8 megapixel van beállítva, az elkészült képek mindössze VGA felbontásban készültek el, ami több mint gyalázatos.

Egy újraindítás megoldotta a problémát, de 2013-ban egy ilyen szintű telefon esetében ez a probléma számomra megengedhetetlen. Videókat 720p minőségben rögzíthetünk, és ha kedvünk úgy tartja, akár filmet is készíthetünk belőlük a Movie Studio segítségével. Akárcsak a legtöbb androidos készüléken, az Xperia L-en is a Google Chrome az alapértelmezett böngésző, amivel HSDPA sebességben szörfözhetünk az interneten. Megfelelőnek találtam a beépített WiFi-t is, a tesztkészülék gyorsan csatlakozott az otthoni hálózatomra és messzebbre sétálva sem vesztette el a jelet. Eltévedés esetén a beépített Navigációt használhatjuk, ami az A-GPS-nek hála hamar jelet talál. Ennyi funkció elemzése után térjünk rá a lényegre, vagyis, hogy milyen a készülékkel való telefonálás. Jelentem jó, a hangminőséget nem érheti probléma, és az én hangomat is kristálytisztán értették a vonal túloldalán. A sok nyomkodás megteszi a hatását, az Xperia L is töltőért rimánkodik a nap végére.

Milyennek találtam?

Alapvetően elégedett voltam az Xperia L-el, hiszen gyors szoftvere, szép külseje, és a jellegzetesen Sony-s felülete hamar belopja magát az ember szívébe. Nem tetszett viszont, hogy a kamerát ennyire félvárrol vették, egy fényképezőgyártás terén komoly tapasztalattal rendelkező vállalat esetében többet várnék. Akinek viszont kevésbé fontos ez a funkció, az vessen egy pillantást a Sony legújabb modelljére, úgy gondolom, hogy tetszeni fog neki.

A készüléket A VIP-Phone-tól kaptuk.

Köszönjük!