Teszt: Dell Inspiron 15z-5523 Touch – Mondjam vagy mutassam?

Bevezetés

A Dell notebookok mindig is a szívem csücskei voltak. A korábbi XPS-ek közül volt szerencsém a 17M-et nyúzni vagy egy évig, ami megjelenésekor a csúcsok csúcsa volt, ma már inkább csak belépőszintnek mondanám. De ezek a mai Dell dizájnerek igazán kitettek magukért. Meg kell mondanom, hogy a kerek forma, a keretek úgy összességében az, amivel először le tudjuk nyűgözni a másikat. „Csinos darab”- mondja a barátnőm, majd egyből kézbe is veszi. „Nehéz.” – mondja és igaza van. A 2.2 kg nem éppen a legkönnyebb ultrabook a világon, de én már tudom, amit ő még nem.

Mutatom neki a világító billentyűzetet, és hogy Windows 8 van rajta. Nem szereti, mert az asztali gépen is az van, előnyével pedig nem találkozott. Mondom neki, hogy ez más, nézze meg, milyen szép a Start menüje. „Látom.” – mondja. Mindezek után mint aki elfelejti, hogy nem egy tablet van a kezében, elkezdem a kijelzőn lapozni a menürendszert, az pedig engedelmesen megy arra, amerre húzom a lapot. A barátnőm arca megváltozik, keze kinyúlik. „Add ide.” – mondja és mielőtt bármit mondhattam volna, már ki is vette a kezemből a játékszerét.

A hardver és a tudás

Tulajdonképpen így is lehetne mondani azt a hatást, amit a Dell Inspiron 15z nevű érintőképernyős ultrabook okozott. Minekután még egyáltalán nem megszokott, pláne nem hétköznapi az ilyen eszköz, így tulajdonképpen még egy darabig mindenkit le tudunk nyűgözni az 5523-as ultrabookunkkal. Ami itt nálunk járt, az ráadásul m ég csak az alapgép, i3-as processzorral (1.7 GHz-es órajelen), Intel HD 4000 grafikus megjelenítővel és 6 GB RAM-mal (DDR3, egycsatornás, 1600 MHz).

A kijelzője azonban érintőképes, ami nagyban feldobja az amúgy teljesen hétköznapi gép használatát. Az egyetlen nagy különbség kinézetre a hagyományos és az érintőkijelzős notebookok között, hogy a kijelző zsanérja sokkal vastagabb és strapabíróbb, ami nem véletlen, mert ha tapizni kezdjük a kijelzőt, annak bírnia kell a hátrafelé nyomkodást és nem szabad eltörnie az illesztéseknél.

Portokban nincs hiány: 3 darab USB 2.0, egy darab USB 3.0m Ethernet csatlakozó, HDMI 1.4a és SD/MMC/MS/Pro kártyaolvasó és még egy teljes értékű DVD író is került bele.

A gép, amellett, hogy tényleg elképesztően szépre sikeredett, anyaghasználatban se marad el a nagyok mögött, ugyanis az alumíniumháza amellett, hogy elegáns, védi a belsejét is a külső behatásoktól. A touchpad-je hatalmas, majdnem akkora, mint a billentyűzet keresztben, vagyis jó nagy területet tudunk átfogni, nem kell „simogatni” a területet azért, hogy az egér átszenvedje magát a képernyő túloldalára.

A 15.6 hüvelykes HD WLED kijelző felbontása 1366×768, mely állítólag a világ egyik legtöbbet használt felbontása is egyben, engem abszolúte nem zavart. Ami inkább, hogy a hagyományos kezelőfelületen, vagyis az asztalon nem úgy működik az érintés, mint a Windows 8 felületen. Példának okáért vegyük a fotókat. Az új kezelőfelületen, akárcsak egy tableten, az ujjunk mozgatásával zoomolhatunk ki és be, ugyanazok a mozdulatok élnek, mint mondjuk egy Nexus 7-en.

De az asztalon ezek a lehetőségek megszűnnek. És bár van lehetőség rátapizni egy-egy programra vagy applikációra, az egeret sajnos nem tudjuk nélkülözni a műveleteknél. A Google Earth-öt például forgathatjuk, de ujjunk képernyőn való széthúzásával vagy épp összehúzásával nem zoomol ki és be, csupán koppinthatunk meg pörgethetünk. Ez csupán egy apró bosszúság, amit muszáj megemlíteni, de igazából senkit se fog nagyon zavarni.

A billentyűzet jobb felső része felett három gombot találhatunk. Ebből az első a Windows Mobilközpont, ahol szinte bármilyen rendszerdolgot könnyedén beállíthatunk. Mindemellett a laptop gyártói beállításait is állítgathatjuk kedvünk szerint, kivéve a billentyűzet háttérvilágítását, az valahogy nem elérhető funkció (bár ha épp nem babrálunk a gépen, akkor magától kialszik egy kis idő után). A középső gombbal a hangszínt állíthatjuk be a készüléken, ahhoz mérten, hogy épp filmet nézünk, játszunk vagy videóhívást intézünk.

Az utolsó gomb egy „kedvenc” gomb, melynek megnyomására egy általunk beállított program elindul. Én a Chrome-ot választottam, de az engem nem, így nyomkodhatom egész nap, sose indult el. Mint minden rendes laptopnak, ennek is van webkamerája, igaz, csupán 1 megapixeles, amit a gyártó valamiért Native HD-nak hív, fogadjuk el így.

Ami nagyon sokáig bírja, az az akkumulátora. Mindazok ellenére, hogy érintőképes modellről beszélünk, az akksija bőven kibírta a napot. Teljesen feltöltve 7 órát ígér a gép és még viszonylag hihető is a dolog, hacsak nem kezdjük el igazán használni is. A négy óra üzemidő garantált, de ha csak böngészünk rajta, akkor az ötöt-hatot simán kibírja.

Persze nem csak i3-as Ivy Bridge-el kérhetjük a gépet. Aki ismeri a márkát, az tudhatja, hogy a Dell gépeit mi magunk „rakjuk” össze egy weboldalon, mi dönthetjük el, hogy mi kell bele és mi nem. Az Inspiron 15z Touch esetében lehetőség van Core i5-tel és i7-tel is kérni a notit, persze minél durvább dolgokat kérünk bele, annál nagyobb lesz a végén kifizetendő összeg.

A legdrágább modell esetében például már nem Intel HD 4000 grafikus chip van benne, hanem NVIDIA GeForce GT-630M, melynek memóriája 2 GB DDR3. Memóriája nem egycsatornás, hanem kétcsatornás és 8 GB DDR3-as (1600 MHz).

Egyetlen negatívummal találkoztam a gépnél, ez pedig a hangja. A 2 Skullcandy hangszórótól nekem olyan érzésem van, mintha egy Szokol rádióból szólna a zene. Persze a hangjelent állítása sokat segít, de a mélyebb hangok hiányát ez se küszöböli ki igazán. A HD felbontású filmeket is gyönyörűen vitte, tényleg más panasz nincs a gépre.

Összegezve
Mindenképpen azt kell mondanom, hogy kellemes csalódás volt a Dell Inspiron 15z Touch ultrabook. Amíg nem tudtam, hogy érintőképernyős, mérsékelt volt az érdeklődésem, de ez a feature bizony nagyon sokat nyomott a latba, azaz egy középszerű hardverrel szerelt gép hogyan nyűgöz le mindenkit. Azt már el se merem képzelni, hogy milyen lehet a brutál harvderrel szerelt gép. Remélhetőleg abban jobb a hangszóró. A neten keresgélve árakat nehéz találni.

Az Egyesült Államokban 170 ezer forintról indul a licit, itthon negyedmillióról, de nehéz rájönni, hogy érintőképernyős vagy hagyományos modellről van-e szó, mivel ezt az eladók valamiért kifelejtik a felsorolásból. Gyaníthatóan itthon 300 ezer forintért juthatunk hozzá egy érintőkijelzős Dell Inspironhoz, míg a tengerentúlon körülbelül 195 ezerért, de már i5-ös processzorral (2.6 GHz).