Teszt: Toshiba Satellite U840W – széles ultra

Megmondom őszintén, eddig egy memóriabővítésen kívül egyáltalán nem volt dolgom Toshiba notebookokkal, valahogy kimaradtak az életemből a gyártó gépei. Ez valahol ugyanakkor szerencse, mert sokkal inkább érdeklődően és mindenféle előítélet, percepció nélkül vettem kézbe az UW840-es ultrabookot.

Arányok

A gyártó az UW840-es anyaghasználatát illetően tökéletesen kombinálja a praktikumot és a designt: a gép alja teljesen, és a tetejének egy része egy érzésre gumírozott, melyet fogva 100%-ig biztos lehet benne az ember, hogy nem csúszik ki a gép a kezéből. A fedlap másik része egy Samsungoknál, vagy Asusoknál látott fém borítást kapott, ezen van elhelyezve ízlésesen a Toshiba logó is. A gépet körbeforgatva a jobboldalon egy darab USB 3.0-ás, egy HDMI és két mini jack audio csatlakozót találunk, baloldalt pedig további két 3-as USB + egy nem szabványos Ethernet portot, melyet illetően csak remélni tudjuk, hogy a gyári csomagban a boltokban van átalakító, mellyel tudjuk használni vezetékes hálózathoz való csatlakozáshoz.

A gép az ultrabookokhoz méltóan hátul szellőzik, így akár ágyban is bátran rakható, mindenesetre érdemes azért itt is figyelni arra, hogy a ventilátor nyílásai kapjanak levegőt és ne melegedjen túl a gép. Na amúgy nem mintha nagyon melegedne: a HD videók nézése és az intenzív használat során sem tudtuk a gépet hosszabb zihálásra bírni: az i5-ös proci és a hozzá járó 4 GB RAM teszi a dolgát, ahogyan az Intel HD 4000-es videóchip is.

A fedlapot felnyitva tárul elénk a már-már zavarba ejtően széles kijelző, mely tessék kapaszkodni, 1792 x 768 felbontású. Ez már csak azért is furcsa első látásra, mert az a tény, hogy majdnem háromszor olyan széles a megjelenítő, mint magas, egészen más érzetet nyújt felhasználás közben. Semmi értelme nincsen innentől kinyitni teljes képernyőben a böngészőt, mert szinte nem létezik olyan website, vagy program, ami kihasználná ezt a szélességet, ellenben a nyitott aktív programok mellett bőven elférnek jobboldalt olyan szolgáltatások, mint például a Skype, vagy például a mail alkalmazásunk, állandóan nyitva.

A kijelző ugyanakkor amellett, hogy széles, tükröződő felületű és gyönyörű színekkel, színerővel rendelkezik, melyet ha úgy kívánunk, akkor a gép automatikusan hozzáigazít a környezeti viszonyokhoz. A fényes kijelzőt illetően nem bocsátkoznék se fejtegetésekbe, se vitába: engem azért ma még mindig kicsit zavar az, hogy munka közben a szemem fáradásával látom a kijelzőben a saját tükörképemet, szíve joga mindenkinek eldönteni, hogy éppen mire és hogyan használja majd a gépet

A szélesség azonban meglepő módon nemcsak a kijelzőt, hanem a billentyűzetet is érintette, ahol a rendelkezésre álló helyhez képest kicsik a gombok, téglalap alakúak (nem négyzet!) és az egymástól való távolságuk is mintha nagyobb lenne a megszokottnál. Éppen ezért, aki vakon gépel, annak okozhat komoly meglepetéseket a gép: jómagam gyakorlatilag krikszkrakszokat írtam az első órákban, amíg meg nem szoktam valamelyest az eltérő ergonómiát.

A billentyűzet két oldalán kapott helyet a két, szó szerint nagyon szépen, hangosan és tisztán muzsikáló Haman Kardon hangszóró, a megszólaló hangok videó nézés közben szinte majdnem, hogy teljesen feledtetik azt a tényt, hogy például Youtube full screenben a kijelző jobb- és baloldala teljesen üresen marad, ezzel mintegy 10 collosra redukálva a kijelzőn a hasznos területet.

Hétköznapi használat

Imádom azokat a notikat, amiknek kicsi a töltőjük, így van ez az UW840-nel is, a mindössze 45 W-os mini töltő gyakorlatilag szinte bármilyen zsebbe befér, így egy ízléses tokban hordva a gép nem követel meg tőlünk olyan kompromisszumokat, hogy a töltőt mondjuk külön táskában, vagy egy púpként a készülék mellé csomagolva kelljen magunkkal vinni. Na persze miért is kéne magunkkal vinni, amikor a gyári 4 cellás akksi – ami ahogy észrevettük csak a hátlap csavaros eltávolításával cserélhető – több mint 6 órát bír internetezés közben, a kihívást leginkább abban kell keresni, hogy ehhez a spéci mérethez passzintos skint, tokot, vagy táskát találjon az ember akkor, ha a gyári csomagban lévő szatén fekete szütyő nem lenne elég kúl.

Ha bár a billentyűzet véleményem szerint nem sikerült túl ergonómikusra, a touchpad azonban annál nagyobb és jobb: megkockáztatom, hogy mind méreteiben, mind tapintásában, mind funkcióiban az általam látott eddig legjobb. A gombok rejtve vannak a pad alatt, akárcsak az új Mac-ekben, és egyszerűen olyan az egész, mint amilyennek a kezdettől fogva lennie kellett volna valamennyi PC-s multitouch-os, gesztusokat és nagyításokat kezelő touchpadnek.

Nagyon örvendetes ugyanakkor, hogy a 300 megás belső vinyó mellé rakott a gyártó egy 32 gigás SSD-t is, mely tárhelyként ugyan nem használható, ellenben gyorsítótárként annál inkább, így csomó program a másodpercek töredéke alatt nyílik meg a gépen, ahogyan a gyárilag a gépen lévő Windows 7 is mindössze 20 másodperc alatt bootol hidegből.

Kinek ajánljuk?

Na ez egy jó kérdés, mert a jelenlegi bruttó 280 ezer Ft-os ára ár-értékben akár indokolt is lehetne, de ez a széles kialakítás megmondom őszintén, hogy nem tudom, hogy milyen felhasználásnál lehet praktikus. (UPDATE: mint megtudtuk a gépet kifejezetten mozizásra fejlesztette ki a gyártó). Hasonló érzésem van a géppel, mint például anno a Sony P sorozatával, vagy az UX sorozatú microPC-kkel, mintha a Toshiba kicsit a piac teszteléseként is szánná a gépet, nem feltétlenül már lekutatott piacra és célcsoportra pozícionálva. Ugyanakkor én ha ilyet vennék, akkor biztos csak akkor tennék ilyet, ha az elképesztően jól szóló Haman Kardon hangszórókba szerelmes zeneőrült lennék, bár ekkor is valószínű, hogy jobban preferálnék egy hasonló jó minőségű fejhallgatót és egy hagyományosabb kialakítású ultrabookot. Mindenesetre egy kalandnak számomra mindenképp érdekes volt, akit érdekel a gép, annak annyit tudok ajánlani, hogy mindenképp nézze meg élőben is és próbálja ki, mielőtt döntene. A minőséggel és a supporttal, garanciális ügyintézéssel – lévén a Toshiba azért ezekben elég jó Magyarországon – 100% biztos vagyok benne, hogy nem lesz problémája, ízlések és pofonok, ezek fogják eldönteni a vásárlást.