Rosszul vizsgázott a Galileo program

A Galileo program az Európai Unió és az Európai Űrügynökség (ESA) közös vállalkozása, melynek célja, hogy létrehozza az első olyan világméretű műholdas rádiónavigációs és helymeghatározó infrastruktúrát, amelyet kifejezetten polgári célokra terveztek.

Az európai globális navigációs műholdrendszer (GNSS) két programból áll: az Egnos-ból és a Galileóból. Az Egnos (European Geostationary Navigation Overlay Service) egy regionális rendszer, amely a az amerikai GPS-rendszer és az orosz GLONASS-rendszer által adott jeleket használja újra, és további jelekkel javítja a műholdas navigáció teljesítményét. A Galileo pedig 30 műhold és az ehhez kapcsolódó földi irányító infrastruktúra összessége.

A polgári célokra tervezett, és anyagi haszonnal is kecsegtető navigációs rendszer, mely az amerikai GPS dominanciáját hivatott megdönteni, a legújabb menetrend szerint 2009 helyett csak 2013-ra készülhet el, költségeinek finanszírozásából az EU 3,4 milliárd eurót áll. A Galileo program több tekintetben is első a maga nemében: most először működik szorosan együtt az Európai Űrügynökség (ESA) és a Bizottság egy ilyen nagyszabású űrprogramban, először irányítanak hasonló ipari programot európai szinten, és az első olyan köztulajdonú infrastruktúra, amely az európai intézmények tulajdonában van, írja az EUvonal.

A program megvalósításáról kiadott hétfői számvevőszéki jelentés azonban meglehetősen lesújtó, a dokumentum szerint “a program mögött nem állt erős stratégiai támogató és felelős: nem mondható, hogy a Bizottság tevékeny előrelátással irányította volna a programot, melyet így senki nem vezérelt”. A Bizottság mellett a revizorok kritikával illették a tagállamokat is: “mivel minden tagállam más elvárásokkal tekintett a programra, mindegyik a maga iparának védelmében lépett fel, és hátráltatta a döntéseket. A megszületett kompromisszumok csak nehezen, késedelmesen, végül költségtúllépések árán valósultak meg.”

A Számvevőszék vizsgálata szerint ahhoz, hogy a Galileo program tartani tudja a tervezett menetrendet, a Bizottságnak sokkal határozottabban kézbe kell vennie a program irányítását. A jelentés arra is figyelmeztet, hogy “amennyiben az unió a jövőben újabb nagyszabású infrastrukturális programba kezd, a Bizottságnak bizonyosnak kell lennie abban, hogy a rendelkezésére állnak a megfelelő irányítási eszközök.”