Pénzmosás: EU-s jogszabályok és hatékonyság

A Financial Times a Deloitte&Touche véleményére is hivatkozva arról írt, hogy Magyarország, Lengyelország és Litvánia a pénzmosás melegágya lehet az Unión belül, mert ezekben az országokban nem megfelelő a pénzmosás elleni szabályozás teljesítése. Az illetékesek szerint azonban Magyarország már a határidő előtt egy évvel teljes mértékben teljesítette a Bizottság előírásait.

Zimmer Márton, a KFKI Számítástechnikai Rt.-hez tartozó IQSYS Informatikai Rt. banki rendszerekkel foglalkozó szakértője úgy véli, hogy a vonatkozó törvények valóban megfelelnek az előírásoknak, és be is tartják őket, de a végrehajtás jelenlegi módszere nem hatékony.

Annak elbírálása, hogy az adott tranzakció pénzmosás gyanús-e vagy sem, nem a bank feladata, erre csak a rendőrség jogosult és képes, a bankokból érkező információ alapján, amely információkat természetesen meg is kapnak. Az „ördög”, mint mindig, itt is a részletekben rejlik. Ugyanis az eljárás csak annyiban egységes, hogy minden banknak jelentenie kell valahogyan. Egységes formátumról szó sincs, csak tartalmi megkötések vannak. Így azután van, aki táblázatot készít, van, aki valamiféle szöveget, van, aki csak a szükséges adatokat írja le – vázolja a probléma alapját a szakértő. A rendőrség ezzel a napi, alkalmasint több ezer, papír formátumú, csak tartalmilag hasonló jelentéssel kellene, hogy dolgozzon. A bankok pedig ontják magukból a beszámolókat, mert inkább fölöslegesen is jelentik a tranzakciókat, mintsem hogy kötelességet mulasszanak.

Ez a rendszer így nem sok mindenre használható, legfeljebb ha utólag gyanús lesz valami, akkor visszakereshető, hogy a bank annak idején egyébként jelentette-e vagy sem. A törvény passzusai alkalmasak a pénzmosás megelőzésére és megakadályozására, de a napi nagytömegű papírhalmaz feldolgozása lehetetlen.

Az ilyen jelentések hatékonyságát több lépésben, a következő módon lehetne növelni: első körben egységessé kellene tenni a jelentések – még mindig papír alapú – formáját, mondjuk egy erre a célra rendszeresített űrlappal. A második körben a rendőrség számára kiépíthető lehetne egy olyan informatikai struktúra – ennek persze már komolyabb költségei lennének – amely az egységes jelentéseket egy adatbázisban automatikusan feldolgozza. A harmadik lépésben, immár viszonylag egyszerűen össze kellene kötni a rendőrségi adatbázist a banki rendszerekkel, hogy a jelentések eleve elektronikus formában feldolgozva érkezzenek be a testület illetékeseihez. Ez sem ördöngösség, a PSZÁF jelentések tekintetében ez már egy jó ideje kiválóan működik.

Végül létre lehetne hozni egy országos, integrált adatbázist, ahol minden egyes tranzakciót átfuttatnak, és amely adatbázis még a tranzakció befejezése, tehát a konkrét kifizetés előtt értesíteni tudná az illetékeseket arról, hogy mi készül. Az ilyen intelligens, szűrő-osztályozó algoritmusok hatásfoka ma már nagyon jó. A rendszert persze később nemzetközi adatbázisokhoz lehetne kapcsolni, stb.

A szakember szerint biztos, hogy némi informatikai beruházás rengeteget javíthatna hazánk nemzetközi megítélésén, és még többet segíthetne a rendőrség munkáján.