Teszt: Nokia E7 – az utolsó cserkész

Amikor a szerkesztőségünkbe érkezett az E7, azonnal lecsaptam rá, de ezzel a lendülettel majdnem ki is csúszott a kezemből, ugyanis nincsen tapadása, köszönhető a simára csiszolt fém burkolatnak. A telefon már a Symbian 3. generációs operációs rendszerét használja, az Anna-t. Ez az a verzió, amiből a gyártó szoftvermérnökei tényleg kihoztak mindent, amit csak tudtak, de a telefon hétköznapi használatakor még mindig érezhető az a fajta maradiság, amit szoftver terén a Nokia nem tudott átlépni. Mintha nem vennék tudomásul, hogy ahhoz, hogy ergonómiailag jó legyen egy menü, nem lehet a 10 éves megoldásokból kiindulni, nulláról el kell kezdeni egy új kezelőfelület tervezését. Na de már mindegy is, a Windows Phone jöttével a Symbian úgyis megy lassan a süllyesztőbe.

A doboz

Az E7-et leginkább üzleti telefonnak szánták a készítők és a régen oly népszerű kommunikátorok formavilágát is igyekszik moderné tenni. A klasszikus kék Nokiás dobozban – amibe elfér akár 15 millió forint is – egy igen hosszú kábellel rendelkező egyrészes töltőt találunk. A hozzáadott fülhallgató egyben sztereó headset is, de USB-kábelt és HDMI toldót is adtak a telefon mellé, amivel nem is tudok mit kezdeni így hirtelen, mivel nincs olyan kábelem, ami jó volna hozzá. Ez van, ennyi fért a dobozba.

 A külsőségek

A telefon szép és nehéz is egyben, köszönhető a teljes alumíniumborításnak, a hátlap is teljesen zárt, így egy-egy nagyobb fagyásnál bizony elgondolkodhat az ember, hogy hogyan is férjen hozzá az akkumulátorhoz. A készülék aljából elő lehet csúsztatni a teljes QWERTY billentyűzetet, minek köszönhetően egy pofás kommunikátort kapunk (ilyenkor a képernyő nem tud álló helyzetbe fordulni, csak elfektetett képet ad). A készülék tetején egy műanyag pöcök mögé van elrejtve a mini HDMI kimenet, közvetlenül a mini USB kimenet mellett, emellett itt találhatjuk a bekapcsoló gombot és a fülhallgató kimenetet is. A telefon bal oldalán található kapcsolóval lezárhatjuk a készüléket, melyet az előlapon alul található egyetlen nagy gombbal (ami egyben állapotjelző fehér ledes gomb is) vagy a ki/bekapcsoló gombbal feloldhatunk. A jobb oldalon található a fényképezőgomb, mellette egy kis pöcök, amivel zoomolhatunk a céltárgyra/személyre illetve kicsit feljebb helyezkedik, de egyben hangerő szabályozó gomb is. Itt találhatjuk még a SIM kártya helyét is, melyet egy kolléga azonnal ki is húzott, mert azt hitte, hogy memóriakártya hely. A hátlap puritán egyhangúságát a 8 MP-es fényképezőgép lencséje próbálja feldobni a kis LED vakuval karöltve. A hangszóró nyílása is itt található, a készülék alsó részén. Jó pont a finneknek, hogy semmilyen kábelt nem látni akkor, amikor a telefon billentyűzetét kivarázsoljuk a telefonból. A kijelzője hatalmas, de nem kiugróan nagy: 4 hüvelyk (10,16 cm) átmérőjű AMOLED, amely qHD, azaz negyed HD felbontású, 360×640 képpontos.

A billentyűzet

A klaviatúra egy teljes értékű QWERTY billentyűzet, mely természetesen támogatja a magyar ékezeteket (másodlagos billentyűként). Néha az az érzésem, mint ha ki akarna csúszni a kezemből, valószínű a fura súlypont elhelyezkedés miatt, de végül ott marad. Kellemes a fogása, néha lehet csak melléütni, igazán jó vele gépelni. A háttérvilágítása pedig a legnagyobb sötétségben sem zavaróan éles. Ilyennek kell lennie egy QWERTY-s telefonnak.

Belülről nézve – Szoftver és hardver

A telefon nem túl erős, nagyjából az immáron több mint 2 éve megjelent iPhone 3GS erejével vetekedhet, azaz egy 680 MHz-es processzort és 256 MB memóriát raktak bele, a grafikáért pedig egy Broadcom chip felel. A beépített 1 GB ROM mellé 16 GB belső tárhely is társul, így utóbbi egy jó ideig elégségesnek mondható, de ha kevés, akkor microSD kártyával feltornázhatjuk 32 GB-ra is. Az akkumulátora 1200 mAh-ás, ami nem túl erős, a telefon közepes használat mellett akár másnap reggelig is kihúzza egy feltöltéssel.

 A bekapcsolás után gyorsan betölt a Symbian. Amikor először bekapcsoltam, az tűnt fel, hogy akadozik a lapozás közben a háttér, plusz a netrádió elindítása után annak „tálcára rakása” után bármit csináltam, akadozott a lejátszás. Ez a probléma egy másfél megás frissítés letöltése után magától megszűnt. Pipa. Pár nappal később le szerettem volna frissíteni az OVI-t, de az valamiért nem sikerült, sőt, egy napig semmit se volt hajlandó feltelepíteni a telefon (holott letöltötte azt a piacteréről). Ez egy nap múlva magától megoldódott. A szolid erőforrás ellenére a Symbian teszi a dolgát, minden nagyon gyorsan indul el, több program fut egyszerre a háttérben és úgy viselkedik, mint egy két magos telefon 1 GB memóriával. Ez szintén jó pont a Nokiának és persze a Symbiannak, hiszen az OS-nek köszönhető, hogy ennyire tud gazdálkodni a meglévő hardverek ellenére is. A menüt előhozva, abban elveszve rengeteg beállítással találkozhatunk és sok olyan dolog köszön vissza, amiket már az XPress telefonomon is imádtam. A fájlkezelője puritánul egyszerű, van benne szótár, jegyzetfüzet és egy komplett irodai szoftvercsomag (Quickoffice), mellyel készíthetünk prezentációt, Excel-táblázatot és Word dokumentumot. Az emailben kapott Zip-tömörítésű fájlokat is ki tudjuk csomagolni a telefonnal, van rajta PDF olvasó és tűzfal is, amely egyben vírusírtó és betörés elleni védelmet is ad (F-Secure). A beépített GPS-nek köszönhetően a Nokia saját ingyenes térképszolgáltatása is fel van telepítve a készülékre, melyet az OVI-n keresztül bármikor frissíthetünk. Külön gyűjtőhelyet kapott a Social Media is, ezt egyszerűen Közösségi-ként találjuk meg a menüben (alapesetben a Facebook és a Twitter van beállítva, de könnyen adhatunk hozzá más közösségi hálót is).

A kezdőképernyőn keresztül közvetlen elérést kapunk email kliensünkhöz, térképünkhöz vagy az OVI-hoz, de a másik két lapon is bőségesen találunk a menüben található programok gyorsindítóiból, mint például a képnézegetőt, a webböngészőt, a YouTube-ot vagy a zenelejátszót. Emellett a wifit is könnyen konfigurálhatjuk alapesetben a kezdőképernyő harmadik oldaláról, de az egészet bátran átszabhatjuk, ha sokáig nyomjuk az ujjunkat valamelyik alkalmazáson. Fontos, hogy a képernyő stylussal nem tapizható, az egész ujj kell hozzá, a köröm vége is kevés.

Az N7 egyik gyenge pontja a böngésző. Annyira ódivatú, mint ha egy Netscape futna a telefonon, ráadásul a görgetés is eléggé nyögvenyelős, de legalább támogatja a Flash-t (bár az Indavideon a lejátszás ellenére is csak a hang jött át).

Multimédia

A telefon hangos, de nem torz, egy szem hangszórója kitesz magáért . A mély ugyan hiányzik belőle, de a headset ezt kompenzálja. A videók lejátszására sincs panasz, szépen és folyamatosan játssza azokat. Ami viszont bődületesen rossz, az sajnos a fényképezőgépe, a 8 MP-es képek egyszerűen életlenek. Villog-villog a LED, de nincs autófókusza. Nem is értem.  A videó rögzítés 25 képkocka/másodperces és 720p-ben történik. Itt jegyezném meg, hogy az első felvétel után annyira nekiiramodott a feldolgozásnak, hogy 10 percig se kép-se hangja nem volt a telefonnak (az akksit meg ugye le se lehet szedni). Majd egy egyperces kikapcsoló gomb lenyomás megtette a hatását és újra indult a gép.

Ilyen képeket készít:

A telefon tetején vagy egy HDMI kimenet, ez stimmel is, tévére köthetjük és mutogathatjuk HD videóinkat másoknak, ez is rendben van, e módon Dolby Digital Plus (többsávos) hangot is képesek vagyunk kijátszani a házimozi rendszerünkre, ez pláne nem semmi. De jó tudni, hogy a jack kimenet egyben AV kimenet is, így ha épp nincs nálunk HDMI kábel, de AV kábelünk van, akkor a hangkimeneten keresztül SD minőségben és sztereó hangban prezentálhatjuk ugyanúgy a dokumentumainkat, prezentációinkat és hallgathatunk zenét, nézhetünk filmet.

Tehát

Nagyon jó telefon lehetne az E7, ha nem fagyott volna ki ennyiszer, nem csúszna ennyire, ha nem fix fókuszos lenne a fényképezője, ha olvashatóak lennének alapesetben a weboldalak, ha teljesen jól játszaná a Flash-t (ha már..), ha a szoftvereken látszódna a fejlődni akarás, ha erősebb lenne a hardver.

Ugyanakkor nem rossz telefon az E7: megvásárlásával egy teljes QWERTY billentyűzetet kapunk, elegáns, nem karcolódik, szép a kijelző, kitűnő a zenelejátszója, megfelelően játssza a videókat, hangos, van benne irodai szoftvercsomag, mert energiatakarékos a Symbian és mert még így is jobb a kezelőfelülete mint a Windows Phone 7-nek. Így a tél közeledtével pedig már nem is drága, február óta nagyot zuhant az ára, ugyanis megjelenésekor 170 ezer forintot kértek el érte, ma már 81 ezerért utánunk vágják az interneten.