Connect with us

technokrata

Lenovo Thinkpad P15 Gen1 teszt

Tesztek

Lenovo Thinkpad P15 Gen1 teszt

Lenovo Thinkpad P15 Gen1 teszt

A Lenovo P-szériája okkal tudhatja magáénak a találó, “mobil munkaállomás” jelzőt, a sorozathoz tartozó egyes modellek kvalitásait ugyanis pontosan így lehetne a legközérthetőbb módon definiálni. A P-sorozat ugyanis még méreteihez képest sem túl nagy vagy nehéz, ellenben mindent tud, amit egy workstationnek tudnia kell.

Persze nem a P-sorozat volt a Lenovo első workstation szériája, a 2015-ben debütált P50-et ugyanis a 2008-ban indult W-sorozat előzte meg. A széria azonban 7 év szolgálatot követően leköszönt, a Lenovo workstationök pedig innentől kezdve már nem W, hanem P név alatt kezdtek el futni. Ennek egyik legújabb és minden túlzás nélkül legékesebb darabja pedig nem más, mint a Lenovo Thinkpad P15 Gen1. Érdekesség a P15 kapcsán egyébként, hogy közvetlen elődje bár a P53 volt, a Lenovo ezúttal mégis eltért a formulától és a P15 végül nem P54-re lett keresztelve.

Külcsín

A Lenovo Thinkpad P15 Gen1 külsőségeiben a gyártó üzleti modelleire jellemző vonásokat horodozza magában, így pedig már első ránézésre is egyértelmű, hogy egy felsőkategóriás Thinkpaddel van dolgunk. A P15 burkolata a szériára jellemző strapabíró magnézium-ötvözetből készült: a fedlap üvegszálas magnézium, az aljzata pedig magnézium-alumínium ötvözet. A laptop méreteit tekintve hű egy 15.6”-os darabhoz, így a 31.4 mm x 375 mm x 252 mm-es dimenzióihoz párosuló 2.7 kilogrammja teljesen természetes. Egy nagy fordulatszámon pörgő és komoly számítási feladatokat ellátó workstationt ugyanis hűteni kell, így egy ilyen darabnál a slim kialakítás nem is opció. Ennek okán a laptop nem egy nagy vagy két kisebb, hanem rögtön négy darab, az optimális mértékű légcserét elősegítő hűtőbordát is kapott, egyet-egyet a géptest két oldalán, kettőt pedig hátul. A nagyra szabott méretezés ugyanakkor egy percig sem érződik zavaróan ormótlannak, mindennek megvan a maga helye, így pedig a megfelelő funkcionalitást maga a formaterv hivatott kiszolgálni.

Kijelző, port kiosztás, billentyűzet és bővíthetőség

Mint ahogyan azt feljebb már említettük, a P15 15.6”-os kijelzővel érkezik, ami a szokásos 16:9-es képarányt és 1920×1080-as FHD felbontást kínálja, mindezt nyakon öntve az IPS technológia adta előnyökkel, a kategóriáján belül kiemelkedő 500 nites fényerővel, a 95%-os sRGB-vel, a HDR 400 támogatással és a 60Hz-es képfrissítéssel. A Lenovo hivatalos oldalának tanúbizonysága szerint, ez az 500 nites kijelző csomag a második a sorban, ezt ugyanis a FHD – IPS – 300 nites verzió előzi meg és az UHD – IPS – 500 nites követi. A kijelző 800:1-es kontrasztaránya kategóriáján belül ugyanakkor teljesen átlagosnak tekinthető.

Méretéből adódóan, a P15 szerencsére a szükséges portok és csatlakozók tekintetében sem szenved hiányt, erre pedig egy workstation esetén szükség is van, hiszen a különböző tervezői feladatoknál elengedhetetlen, hogy minden szükséges külső eszköznek meglegyen a maga a helye. A géptest bal oldalán találunk egy audio-jack csatlakozót, egy micro SIM tálcát, egy USB 3.0-át és egy HDMI csatlakozót, míg a jobb oldalra egy intelligens kártyaolvasó, egy SD kártyaolvasó, egy USB 3.0 és egy Kensington-zár került. A töltő csatlakozója, a három darab USB C-Type csatlakozó (amelyből kettő Thunderboltos), valamint az RJ-45-ös LAN bemenet pedig a géptest hátuljára, a két hátsó hűtőborda közé került. A Thinkpadek már jól ismert és méltán közkedvelt kiváló gépelési élménye természetesen a P15 esetén is fennáll, a billentyűzet egésze, így maga a klaviatúra, a touchpad, a trackpoint és trackpad használata is rendkívül kényelmes, a 15.6”-os méretnek köszönhetően a gép ráadásul még numerikus billentyűzettel is rendelkezik. Bővítési szempontból a Lenovo Thinkpad P15 Gen1 maximálisan felhasználóbarát, a belsőben négy darab memória bővítőhely is található, így pedig a P15 akár 64GB-ig is felbővíthető. A tárolóhelyeket tekintve is hasonló a bőség, az alap M.2-es SSD bővítőhelyen felül ugyanis van még egy plusz slot is, ennek köszönhetően pedig a már meglévőhöz akár még egy M.2-es SSD is hozzáadható, mellyel egyéni ízlés szerint, végeredményben akár 4TB tárhellyel gazdálkodhatunk.

Egyéb eszközök

A Lenovo Thinkpad P15 Gen1 további eszközei közül az első és legfontosabb, hogy a repertoárból természetesen az ujjlenyomat olvasó sem hiányozhat. Ha pedig van ujjlenyomat olvasó, akkor bizony már az IR kamera is a csomag része, amiből pedig egyenes arányosan következik, hogy a P15 természetesen a Windows Hello arcfelismerővel megtámogatott bejelentkezést is támogatja. Az eszközök között találjuk még továbbá a Bluetooth 5.1-et és a WIFI 6-ot (wifi 802.11ax) is, utóbbi előnye pedig nem más, minthogy a hálózaton belüli összteljesítmény kb. négyszerese a korábbi vezeték nélküli hálózatoknak, ami a gyakorlatban körülbelül negyed akkora késleltetést borítékol. Ez pedig zsúfolt hálózatokon belül is gyors internet használatot biztosít, nem zsúfolt hálózati környezetben ráadásul a teljesítménynövekedés nem csupán nem rosszabb, mint kellene, hanem látványosan jobb is. A Lenovo Thinkpad P15 Gen1 94 watt órás aksival rendelkezik, ami közepes fényerőt használva, netezés mellett nagyjából 8-10 órás akkumulátor működést biztosít. Egy workstation esetén a nagy akkumulátor persze alapvető szükséglet, hiszen a CAD és a különböző egyéb, erőforrás-igényes tervezői szoftverek bizony gyorsan eszik az aksit. A Dolby Atmos hangrendszer a célnak tökéletesen megfelel, a billentyűzet felső részének mentén végighúzódó hangszórók hangzása tiszta és torzításmentes, melynek köszönhetően a különböző multimédiás élmények, valóban élményszámba mennek.

Belbecs és teljesítmény

Csakúgy, mint egy gamer konfignál, a kompromisszummentes teljesítmény egy workstation laptopnál is legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, hiszen a komoly számítási feladatokat igénylő tervező-modellező szoftvereknek nagy az étvágyuk, így bizony erős vas kell alájuk. A Thinkpad P15-nél mindezt egy brutális erejű, 6 magos – 12 szálon futtató i7-10850H processzor és egy Nvidia Quadro T2000 (4GB GDDR6) grafikus modul együttes ereje biztosítja. Ez pedig, -kiegészítve a belsőben található 32GB DDR4 memóriával,- nem csupán a CAD és az egyéb hardverigényes feladatokhoz kiváló, de még videóvágáshoz is több, mint elég. A tavalyi év második negyedévében debütált i7-10850H processzor, 12Mb-os cache-el, turbo alatt pedig 5.1Ghz-es órajellel támad, átlag 45 W-s TDP-vel.

Az i7-10850H teljesítményét a házon belüli előd, i7-9850H-val érdemes elsőkörben összevetni, hiszen a generációk közötti különbségek és az ezzel járó, számokban kifejezhető fejlődés így mutatkozik meg igazán. A UserBenchMark eredményei alapján a különbség bár nem látványos, természetesen azért van. Ez talán a workstation feladatoknál mutatkozik meg leginkább, ott az előrelépés 3%-os, míg a különböző asztali feladatoknál, illetve a gaming performanszt tekintve a különbség mindösszesen 1%-os a 10850H javára. Az összteljesítményt tekintve ugyanakkor ez már látványosabb, amely a többmagos feladatokban mutatkozik meg csak igazán, ugyanis míg 1 magos feladatoknál ez még csupán 5%, addig ez 8 magnál már 9%-ot jelent. Mint ahogyan azt az imént bemutatott eredmények is jól szemléltetik, az i7-10850H már önmagában is erős darab, a Lenovo Thinkpad P15 Gen1 kompromisszummentes teljesítményéhez azonban nem csupán az Intel erős CPU-jára, hanem az Nvidia Quadro T2000 VGA-ra is szükség van.

Egy erős workstation alapja ugyanis egy erős videokártya, e tekintetben pedig a Quadro T2000-nél aligha találnánk optimálisabb megoldást. A Turing architektúrára, egészen konkrétan a TU117 chipre épülő grafikus modul teljesítménye nagyjából a GTX 1650 és 1660Ti közé pozícionálható, persze azzal a különbséggel, hogy míg az Nvidia azon megoldásai főleg a gamer szegmenst hivatottak kiszolgálni, addig a T2000-nek egyértelműen a különböző workstation feladatok ellátása a legnagyobb erőssége. A Turing architektúra előnye a korábbi, Pascal néven futó architektúrához képest, hogy a Turing volt az első széria, amely az RTX kártyák vizuális megjelenítésének mintegy tuningolása céljából kezdte el használni a Ray-tracing technológiát, ráadásul ezzel egyidejűleg mind a magok, mind pedig a gyorsítótárak architektúráját is optimalizálta. Persze a Ray Tracing avagy sugárkövető technológia nem konkrétan a teljesítményt növeli, hanem az olyan 3D-s grafikákban, mint amilyenek a játékok is, a fényhatásokat, a fény útját és a fény tereptárgyakra történő vetületét és tükröződését manipulálja úgy, hogy az a szemnek végül sokkal szebb és valósághűbb élményt nyújt. A magok és a gyorsítótárak optimalizációjának eredményeképpen pedig a Turing architektúrával felszerelt videokártyák, (mint amilyen a T2000 is) a nagy számítást igénylő műveletek esetén mintegy +50%-os hatékonyság érhető tetten, mindezt ráadásul jóval kevesebb, mintegy 40%-kal kisebb energiafogyasztás mellett képes abszolválni.

(Forrás: Notebookcheck.net. A 3DMark 11 összesített benchmark eredményei alapján, az összteljesítményt tekintve a Quadro T2000 a 1650 Ti és a 1060 Max-Q közé tehető.)

A Quadro T2000, így pedig a Thinkpad P15 erejét és a benne rejlő lehetőségeket talán két korábbi Quadro kártyával, nevezetesen a P1000-rel és az M1000M-mel való összehasonlítás mentén célszerű szemléltetni, hiszen az említett két VGA bár más és más architektúrára (Maxwell és Pascal) épült, a célterület ugyanaz.

A fenti képen a videocardbenchmark.net összehasonlító tesztje látható, mely jól szemlélteti, hogy a Quadro T2000, a két korábbi Quadro megoldáshoz képest már számottevő előrelépést és teljesítmény növekedést jelent, hiszen a G3D Mark tesztjén a T2000 már a P1000-hez képest is jelentősen nagyobb összpontozást ért el, az M1000M-hez képest ez a különbség pedig már több, mint kétszeres.

Bár egy workstation ereje nyilván a hagyományos benchmark programokkal is aránylag jól behatárolható, a releváns összértékelés érdekében célszerű még az erre a területre specializálódott szoftvereket is rá ereszteni az adott gépre. A SPECviewperf 2020 pedig éppen ezt a célt szolgálja, így természetesen mi sem feledkeztünk meg róla.

(A Lenovo Thinkpad P15 Gen1 általunk mért SPECviewperf eredményei)

A SPECviewperf 2020 eredményei így önmagukban véve még a szakavatott szemeknek is nehezen értelmezhetők, így ahhoz, hogy megértsük mit is látunk a képen, a Notebookcheck i7-10750H CPU-val és Nvidia Quadro T1000-rel felszerelt Thinkpad P15-ről szóló tesztjét kell alapul vennünk.

A mellékelt tesztek a Thinkpad T15g-t (Nvidia GeForce RTX 2070 Super Max-Q / i7-10750H) tették meg lehetséges maximumnak (100%), tehát az eredményeken jól látszik, hogy a T1000-rel felvértezett P15 eredményei hol helyezkednek el a T15g-hez képest. Persze az RTX 2070-ről fontos megjegyezni, hogy bár vitán felül csúcs széria, nyers erőben pedig párját ritkítja, elsősorban nem CAD-re, hanem gamingre van optimalizálva. Ez pedig leginkább a Siemens NX vagy snx-04 tesztje alatt a legszembetűnőbb, ahol a különbség óriási a T2000 javára. Mivel az RTX 2070 rendeltetésénél fogva nem CAD-re lett optimalizálva, a T2000 pedig igen, így míg előbbi csupán 19.52 fps-t tud felmutatni az említett tesztben, addig a T2000 165.4-et, vagyis több, mint a nyolcszorosát, pedig nyers erejét tekintve a T2000 a gyengébb kártya.

Így pedig a jelen tesztünkben szereplő és T2000-rel rendelkező P15 eredményeit, máris sokkal könnyebben tudjuk majd elhelyezni egy adott teljesítménybeli skálán. Csakhogy még közérthetőbb legyen: Például a solidworks-05 alatt, a 100%-nak tekinthető viszonyítási alap 152 fps-t hozott, a T1000-rel rendelkező P15 ehhez képest pedig 78-at, ami előbbihez képest 45%-kal kevesebb eredmény. A jelen tesztünkben szereplő és T2000-es VGA-val dolgozó P15 pedig ehhez viszonyítva 97 fps-t átlagolt a solidworks-05 alatt, vagyis azonos környezetben és azonos feltételek mellett, nem csupán a T2000 és a T1000 közötti teljesítménybeli különbség a jól látható, hanem a T2000 RTX 2070 Super Max-Q-hoz viszonyított ereje is.

A 3DMark 11 értékei is beszédesek, a 13219-es összeredményt ugyanis a VR Ready gaming PC-k, illetve a 4K-s PC-k közé skálázta be a program. Ez pedig még annak ellenére is szép eredmény, hogy a program mindig az adott kategóriának alsó határához viszonyít. És bár a Quadro T2000 alapvetően más célterület, az összesített eredmények alapján az ereje mégis nagyságrendileg az 1650Ti és a 1060 körülre tehető, így pedig a belőle kisajtolt fps-eket tekintve is valami olyasmit várhatunk, mint az Nvidia említett gamer megoldásaitól. A Notebookcheck összesített benchmark listája alapján, a T2000 összteljesítményt tekintve ráadásul az előző szériás P3200-őt is is lekörözni, ami már csak azért is szép eredmény, mert a P3200 eggyel magasabb kategóriába esik. Beszédes adat még továbbá az is, hogy a mellékelt benchmark eredményekben a T2000 61,2%-kal, vagyis számottevően erősebb, mint a P2000.

(Forrás: Notebookcheck.net)

Összegzés

Az Nvidia Quadro T2000 – i7-10850H párosával felvértezett Lenovo Thinkpad P15 Gen1 minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amiért már a Quadro T1000 – i7-10750H-s megoldást is szerettük, ám annak erényeiből ezúttal még többet és jobbat kapunk. A P15 egy erős, masszív és ízig-vérig workstation, ami a valóban hardverigényes feladatokat is könnyűszerrel kirázza a kisujjából. A belsőben helyet kapó 512GB-os NVMe SSD és 32GB DDR4 memória együttes ereje pedig ehhez remekül asszisztál, így sem a CAD és egyéb tervező-modellező, esetleg videóvágó szoftverek, sem pedig akár az újabb generációs játékok nem jelentenek gondot a P15-nek. És bár a közvetlen elődjéhez, vagyis a P53-hoz képest a CPU összteljesítményét tekintve nincs érezhető változás, a GPU-k közötti generációs különbségek ugyanakkor már számottevők.

Pro: erős hardver; kiváló workstation és korrekt gaming performansz.
Kontra: A Dolby Atmos hangrendszer hozza a kötelezőt, de az élmezőnytől elmarad. Az átlagnál valamivel hangosabb hűtés. Gépelés közben a billentyűzet bal alsó része kicsit zörög.

További Tesztek

Hirdetés

Népszerű

Technokrata a Facebookon

Hirdetés

IoT-Magazin.hu

Kütyük

Dotkom

Műszaki-Magazin.hu