Összeugrottak a mobilcégek a minisztériummal

A Nemzetgazdasági Minisztériumban lapunknak elmondták, a kérdésről három jogszabály rendelkezik: a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996-os törvény és a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi törvény.

A GKM jogértelmezése alapján nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak, amikor az adott áruk vagy szolgáltatások kizárólag digitális eszközök révén vehetők igénybe (például a tartalomszolgáltatás vagy a csengőhang), ahol egyben hozzáadott érték is van.

Pénzforgalmi szolgáltatásnak minősül ugyanakkor, amikor az adott szolgáltató az ügyfelek és az áru szállítója vagy a szolgáltatás nyújtója között kizárólag közvetítőként jár el.

Az elhatárolás szempontjából a GKM álláspontja szerint nem lényeges, hogy a hazai mobilcégek a parkolójegyet, autópálya-matricát megvásárolják és továbbértékesítik, az ügylet tartalmi megítélésekor az vizsgálandó, hogy az adott áru/szolgáltatás csak a mobiltelefonon keresztül vehető igénybe és/vagy olyan hozzáadott érték keletkezik-e, amelyet más – akár az adott mobilhálózat vagy más eszköz igénybevételével – nem tud biztosítani.

A GKM álláspontja szerint a fentiek megítélése jogalkalmazóként a PSZÁF-nek, valamint a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) a felelőssége.

Amennyiben az adott “mobilvásárlás” értelmezésük alapján tartalmilag is pénzforgalmi szolgáltatásnak minősül, 2011. május 1-jétől a mobilszolgáltatók a tevékenységet csak akkor tudják folytatni, ha engedélyt kaptak a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló jogszabály szerinti pénzforgalmi intézményként történő működésre.

Szakértők szerint a mobilcégek azon vélekedése, hogy ők megvásárolják és azt követően maguk értékesítik az adott árut/szolgáltatást, két ponton erősen vitatható.

A mobilcégek ugyanis az ilyen jellegű eljárásokért esetenként több száz forintos tranzakciós és egyéb elnevezéssel költséget számítanak fel, amelyet akkor, ha saját árut adnának el, nem lenne indokolt felszámítani – hiszen a “saját” árut a mobilcég saját értékesítési felületén, a mobilhálózaton adja el.

A fentiek nyomán nem lehet indokolt védekezés, hogy a felszámított pluszösszeg az sms-üzenet(ek) költsége, e tekintetben sokkal inkább pénzközvetítési díjról lehetne beszélni.

Ezt támasztja alá az is, hogy amíg egy 400 forintos parkolási díj esetén 75, a 4500 forintos havi autópálya-matrica megvásárlásához 160 forintos tranzakciós díj társul.

Amennyiben tényként fogadjuk el, hogy a mobilcégek saját maguk értékesítik a mobilvásárlás során az ügyfelek által megvett termékeket/szolgáltatásokat, abban az esetben az érintett termékkel/szolgáltatással kapcsolatos jótállási kötelezettség, illetve a fogyasztói panaszok ügyintézése is a mobilcégek feladata lenne.

Arról ugyanakkor, hogy ezt a feladatot ők végeznék, semmiféle tájékoztatást nem nyújtanak – például az autópálya-matrica megvásárlásakor az sms-visszaigazolásban az Állami Autópálya Kezelő rövidítése (ÁAK) található aláírásként.

A szakértők szerint ez is azt bizonyítja, hogy itt csak pénzügyi közvetítés történik, vagyis pénzügyi szolgáltatásról beszélünk.