Intel: újra elérjük a 3 GHz-et!

Már többször írtunk a 45 nanométeres gyártási eljárással előállítandó, következő generációs Core 2 processzorokról, amelyek a teljesítmény tekintetében amúgy is derekasan helyt álló jelenlegi változatok leváltására születtek. Még azonos órajelnél is nagyobb erő van az újabb lapkában, köszönhetően a megemelt cache méretnek vagy a szintén megnövelt FSB-nek. Természetesen az újonnan alkalmazásra kerülő (tervezési) technikák is jó hatással vannak a teljesítményre. Lássuk azonban részletesebben, hogy mi is a helyzet a Penrynnel!

A jelenlegi Core 2 Duo és Core 2 Quad órajeléhez képest magasabb, akár 3 GHz-et is elérő frekvencián fognak működni az új processzorok, köszönhetően a tovább csökkentett csíkszélességnek. 6 MB-nyi unified, azaz egyesített L2 cache-sel rendelkeznek majd ezek a CPU-k, és 1333 MHz-es frontoldali buszsebességre lesznek képesek. Az ugyanerre az alapra épülő Xeon, azaz szerverváltozatok 1600 MHz-es FSB-vel is megbirkóznak majd, közölte az Intel.

Emellett azt is bejelentette a chipgyártó gigász, hogy megnövelte az IPC (instruction per clock, azaz az egy órajel alatti utasítások) feldolgozásának teljesítményét. Ráadásul új utasításokkal is gyarapodik a lapka: az SSE4 készlet is hozzájárul a multimédiás alkalmazások teljesítményének növekedéséhez. Szót kell ejteni a 128 bites Super Shuffle Engine-ről, amely az SSE2, 3 és 4 utasításkészletek utasításainak teljesítményét növeli; illetve a Radix 16 technikáról, ami pedig az osztási sebességet duplázza meg a korábbi számításokhoz képest.

Nem marad(t) változatlan az egyre divatosabbá váló virtualizációs technika sem, mely szintén továbbfejlesztésre kerül(t), valamint az Intel kibővítette az úgynevezett dinamikus gyorsítási technológia képességeit néhány új funkcióval. A dynamic acceleration technology az egyszálas működésű alkalmazások teljesítményét hivatott fokozni többmagos chipek alkalmazása esetén.

Összesen 410 millió tranzisztorral büszkélkedhet a Penryn, ami jelentős lépés a kétmagos Conroe processzorhoz képest (ez utóbbinak 291 millió kapuja volt). Ahogyan azt már megszokhattuk, a növekvő tranzisztorméret nemhogy a chipfelület növekedésével járna, hanem egyenesen zsugorodásról kell beszámolni (a fokozatos csíkszélesség-csökkenés miatt) – most sem történt másképp. Mintegy 25 százalékkal lett kisebb a Penryn: a Conroe 155 négyzetmilliméteréhez képest immár csupán 107 négyzetmilliméterről beszélhetünk.

És ha az égiek is úgy akarják, az Intel be tudja fejezni munkálatait új chipkészletein is, amelyek így már a PCI Express 2.0-t és a DDR3 memóriatípust is támogathatják.