Teszt: HP Deskjet Ink Advantage 3525 – színesben a világ

A nyomtató maga egy régi mini fénymásolóra hasonlít: a tetején a sokszorosításra is szolgáló scanner felület, elöl pedig a papír betöltő található, baloldalt a készülék elején pedig a színes kijelző és az azon történő navigálást segítő gombok terpeszkednek. Jó esetben csak egyszer kell használnunk az alapcsomagban mellékelt USB nyomtató kábelt: ezzel és a HP gyári driverével körülbelül 2 perc beállítani a wifit, melynek köszönhetően innentől valamennyi azonos hálózaton lévő gép vezeték nélkül tud nyomtatni közvetlenül a nyomtatóra.

Sőt, ha már a beállításoknál tartunk: érdemes ebben a lépésben az eprint szolgáltatást is testre szabnunk. Ennek a segítségével adhatunk egy valami@hpeprint.com –os email címet a nyomtatónak, amire ha bármilyen képet, pdf-et, vagy office fájlt küldünk a címre, akkor azt automatikusan kinyomtatja a gép, ha az wifi hálózaton van. Ráadásul iPhone és Android app is van hozzá: beállítva a nyomtatót közvetlenül tudunk bármit kinyomtatni a telefonunkról, vagy tabletünkről. A spam-ektől való védelmet a gyártónál úgy oldották meg, hogy csak azon emaileket nyomtatja ki a gép, amiknél a címzett csakis önmaga, maximum 5 megabájt, és egyszerre maximum 10 csatolmányt képes így papírra vetni.

De minek kinyomtatni?

Tettem fel a kérdést, mint a papírmunkák és az adminisztráció ősellensége, hiszen itt a táblagép, a számítógép, fenének szennyezni a környezetet, színes nyomtatásokkal. Erre a HP központjában megkaptam a választ: merthogy mennyire más érzetet kelt a felhasználóban egy színes logós papír, és hogy sem tipográfiailag, sem sehogy nem mindegy, hogy színes, vagy nem színes például egy szerződés, vagy a számlán a logó. Hát a felől, hogy ma ez az, ami számít, semmi kétségem: napjaink gyönyörű kontraszelektív világban nyilvánvalóan többet ér egy színes-szagos, alápapírozott több száz milliós mutyi, mint bármilyen kézzel fogható produktum.

Visszatérve a géphez: a nyomtató optikája az első használatát követően már megadta magát. Ugyan kérdeztem a HP hazai képviselőjétől, hogy történt-e valami drasztikus változás a HP-kba épített optikát illetően, de elmondása szerint az mindig is rendben volt. Saját tapasztalataim azt mutatták, hogy az elmúlt években akárhány HP multifunkciós géppel volt dolgom, annak vagy előbb, vagy utóbb, de teljesen megadta magát a scanner része, ez a 3525-nél állítólag egyedi hiba. Ezt igazolta, hogy a gyártótól második nekifutásra egy tökéletes gépet kaptunk, mellyel megkezdődött a már másfél éve őrizgetett képkeretekbe való fényképnyomtatás projekt, amire a gép igencsak kapóra jött.

Kinyomtatni a családi képeket

„Minden nyomtató a saját papírjára nyomtat a legszebben” – kaptuk az ukázt a nyomtató átvételekor. Megkaptuk a színenként cserélhető patronokat, a papírokat, aztán nekiálltunk a nyomtatásnak. Azaz nekiálltunk volna: első körben kiderült, hogy a tesztre kapott 180 grammos HP prémium papírt nem bírja a gép, majd az általunk már régóta őrizgetett, hasonló vastagságú fotópapírra is nemet mondott, melyet követően megállapítottuk: azért ez nem egy Photosmart, hiába hivatott az új széria felváltani a gyártó kis fotónyomtatóit. Maradt hát – egyéb papírok híján – a sima papírra való nyomtatás, mellyel a képek szépek ugyan nem lettek, de legalább funkcionálisan teljesítettük a projektet. „Majd egy újabb és jobb típussal újranyomjuk a képeket” – mondtam kedves feleségemnek, aki némileg csalódottan vette ezt tudomásul és aggatta fel a képeket lakásunk falaira.

Körülbelül 50 db képet nyomtattunk ki, ebben nyilván benne voltak rosszabbul sikerült darabok is, főleg A5-ös méretben, színesben. Ez azért fontos információ, mert 50 képpel a lila, cián és sárga patronok körülbelül 25%-kal jeleznek kevesebbet a gyári programban.

23 Ft / lap

Ezt követően átvittem az irodába a gépet, ahol szintén kapóra jött: az évek óta nyüstölt Xerox lézernyomtatóból elég masszívan fogy ki a tinta, gondoltam hát beállítom munkába a gépet, hadd dolgozzon addig is, amíg megjön az utántöltő ember. Khm, illetve az új patron.

Tapasztalataim szerint a nyomtató bár szépen nyomtat, de egészen lassú: egy 3 példányos számlánál valamikor a 2. példány után fél percet is időzik valamiért, mire a harmadiknak nekikezd. Nagy mennyiségű dokumentumnál ezek az időkülönbségek összeadódnak, és ha bár jól hangzik, hogy színesben nyomtathatunk 23 Ft-ért per lap, háromszor annyi idő alatt, mint lézerrel, de én arra jutottam, hogy inkább feléért, háromszor olyan gyorsan megoldom ezt fekete-fehérben a jövőben is. Ha hozzávesszük, hogy körülbelül 50-60 szürkeárnyalatos oldal – és az otthoni ámokfutást – követően a fekete patronból már mindössze 50% van, akkor ezen verdiktem még inkább határozott és megfontolásra javallott.

Otthoni felhasználásra azonban a maga 22.000 Ft körüli árával ár/értékben elég jó kis gép, van benne wifi, eprint, hobbi-célra megfelel. Mindennapi professzionális, nagy terheléses használatra a gyártó magasabb típusszámaik javallottak amúgy is, melyeket reméljük a jövőben lesz alkalmunk kipróbálni.