Teszt: Sony VAIO SB1 – a helyes út

Meglehetősen sok noti megfordult már a kezeim között, ezek közül egy márka van, amihez rendszeresen visszatérek: a Sony. Évekkel ezelőtt az első Vaio C2Z márkájú laptopom volt az első szerelem, ezt követte egy Sony Vaio TZ, majd egy TT széria, melyek közül az utóbbi már több mint fél éve szolgál a mindennapokban. Összességében elmondható, hogy keresem a jó hardver architektúrával ellátott gépeket, és ez – mint tudjuk – nem feltétlenül márka kérdése.

A Vaio nálam a PC-k Macbook-ja, már abban az esetben persze, ha éppen nem szeretne fiatalos lenni és egy narancssárga túlárazott szériával meggyőzni arról, hogy az egyszerű és elegáns vonalvezetés helyett valami frissebbre, látványosabbra lenne szükségem. Persze nem feltétlenül engem akar meggyőzni erről, de azért – akármilyen konzervatívnak is tűnik – a notebook legyen munkaeszköz, ne pedig a túlcsorduló önkifejezés egyik újabb formája.

Külső

A Vaio pedig hagyományosan ebben nagyon jó: az elegáns, minimalista design már régen is nagyon ment a gyártónak, és ez az S szériában is visszaköszön: a gyártó egy olyan gépet dobott a piacra, mely alapvetően mindenki kezében jól áll. Egyszerű fekete, de nem egy halálosan unalmas IBM, vagy Lenovo, 13 collos, de miután a fekete slankít, talán kisebbnek is tűnik, és minden kézre áll rajta.

Minden csatlakozó a gép jobboldalán van, a baloldalon csupán a CD/DVD olvasásra és írásra szolgáló optikai meghajtó és a fejhallgató miniJack csatlakozója kapott helyet. A DVD olvasó olyannyira minimalistára sikerült, hogy még a kinyitó gombot is lefelejtették róla, ezt a billentyűzet felső részén találjuk egyébként. A jobboldalon a töltő mellett a LAN, 3 USB (ebből egy 3.0-ás), HDMI, VGA csatlakozókat találunk, illetve a memóriakártya olvasókat és a Kensington zár helyét. A készülék elülső lapján egy, a vezetéknélküli funkciók ki- és bekapcsolására szolgáló gombot, illetve az akku és a vinyó működését visszajelző ledeket találjuk.

Az S-sorozatú Vaio kinyitva is egy rendkívül patent gép benyomását kelti: minden anyag nagyon kellemes tapintású, a végre háttérvilágítással is rendelkező billentyűzet a szokásos kifogástalan Vaio-minőséget hozza, a kijelző pedig ragyogó, bár meg kell, hogy mondjam, hogy ez anno a TZ és TT – sorozatú Vaio-kban is így volt már. Csak mondjuk akkor nem 300.000 Ft bruttóért, hanem 5-6-700.000 Ft-ért kaptuk meg ezt a minőséget. Mert egyébként igen, tesztünk alanya körülbelül ennyiért már elhozható újonnan, garanciával, de találtunk már olyan boltot, ahol bruttó 270.000 Ft-ért volt fent a kínálatban a gép.

Visszatérve a külsőre: az egyébként mindössze 1366 x 768 pixeles felbontást támogató kijelző felett a szokásos webkamerát találjuk, illetve az F1-F2-F3 gombok felett különféle dedikált billentyűket kapunk, melyek a böngésző közvetlen indításán és az akku kímélésére szolgáló módon túl a Vaio speciális szoftvereihez való közvetlen hozzáférést segítik. Ezeket egyébként reményeim szerint lassan ki fogja nőni a gyártó: az eddigi tapasztalataim szerint a spéci, géppel érkező Vaio szoftverek ugyan az átlagfelhasználó dolgát megkönnyítik, de nem feltétlenül lassítanám velük a Windowst. Emellett a dedikált gombok használatára vonatkozóan is készítenék egy kutatást: nem vagyok abban biztos, hogy azokat rendszeresen nyomkodják a felhasználók. De persze lehet, hogy tévedek.

Használat közben

Az S-sorozatú Vaio-t második generációs, 2,3 GHz-es i5-ös procival szerelték, 4 GB RAM-mal, mely utóbbi 8-ig bővíthető. Videokártyából fél gigás AMD Radeon 6470 HD-t kapott, mely hardver így meglehetősen erős és gyors a mindennapokban. Sajnos a boot-időről nem feltétlenül tudok releváns információt adni, mert a tesztgépünkön a Windows 8 bétája fut, ami már az első teszteredményeink szerint is sokkal jobban van megírva erőforrás-hatékonyság szempontból, mint az előd 7-es. Ha mégis valakinek lenne összehasonlítási alapja, akkor íme: a Windows 8-as 35 másodperc alatt bootol, a gépen a Photoshop CS6-os bétája – merthogy ezt is éppen teszteljük – hideg indítás újabb 30 másodperc, mely utóbbi adat vélhetően a mindössze 5400-as fordulatszámú vincseszternek köszönhető. Mondjuk amellett, hogy a laptopot nyilván nem grafikusi mindennapi munkákra találták ki, ez még akkor is talán egy kicsit sok, de mentségére legyen mondva a gépnek, hogy szinte kivétel nélkül béta szoftverekkel volt dolgunk a teszt során.

Az egyéb teljesítményeket illetően intenzív telepítés, közben 10 gigák másolása és Youtube HD videók 5-6- perces nézése kell ahhoz, hogy a gépet zihálásra bírjuk, mellyel kapcsolatban csak annyi észrevételünk lenne, hogy a gép alul-hátul hűt a kijelző alatt, ezért használata során fokozottan ügyelni kell arra, hogy ágyban, párnák közt, puha felületre helyezve még véletlenül se tömítsük el a lélegző nyílását a gépnek, mert ekkor túlmelegedhet és kikapcsolhat. Tesztünk során ilyen persze nem fordult elő, de erre – lévén nem oldalt szellőzik a gép – érdemes odafigyelni majd a leendő tulajdonosoknak.

A gép akkumulátora intenzív netezéssel, telepítgetéssel, folyamatos használattal, teljes kijelző fényerővel 3 órát bír egy feltöltéssel, ez az idő ha jegyzetelünk, Wifit kikapcsolunk és a fényerőt is levesszük, úgynevezett „Stamina módban” használva a gépet akár 6 óráig is kitolható, ez egész jó. A gép nem nehéz, mindössze 1,7 kiló, tehát hordozhatóság szempontjából sem lehet rá panasz. Egyedül talán a multitouch-os gesztusok érzékelésére nem képes touchpad az, ami miatt a fancy felhasználók panaszkodhatnak, illetve az az ergonómiai issue, miszerint a touchpad két gombja közé elhelyezett ujjlenyomat-olvasóhoz akarva-akaratlanul hozzáér az ember használat közben, így sokszor kéretlenül indítva el az azt meghajtó Authentec szoftvert. Még szerencse, hogy egyébként ez utóbbi – minden ujj érintésre előjövő popup – kikapcsolható, így az első pár bosszús perc után ez a probléma egyszerűen orvosolható.

Összegezve

Az S-sorozatú Vaio, tekintve, hogy nettó 200 körül már hozzá lehet jutni, egy nagyon jó választás, ha nem lenne a már általam sokadszorra magasztalt TT Vaio gépem, akkor komolyan elgondolkoznék rajta. Sőt, a minap az egyik éppen laptopot kereső ismerősömnek, barátomnak is ezt ajánlottam, mert ár-értékben, minőségben és teljesítményben egy nagyon jó választás lehet mind otthoni, mind irodai felhasználásra. Ha ugyanakkor magamnak venném, akkor nem állnám meg, hogy darabokra szedjem és kicseréljem a vinyóját SSD-re, de én már csak ilyen vagyok.