Teszt: ASUS ZenBook UX31e – Kúl, kúlabb, legkúlabb

A ZenBook a gyártó első ultrabookja, mely a bevezetőben említett termékekhez hasonlóan rendkívül vékony kiszerelésben kínál igen komoly teljesítményt. Olyan ez, mint anno a mobiltelefonoknál a Motorola RAZR-őrület: az elmúlt évek „minél kisebb, annál jobb” laptop tendenciáit követve mindenki megbékélt az ideális 13 collos, illetve 11 collos mérettel, és a vékony design az, ami most kúl.

Design mindenek felett

A ZenBook tehát a maga 3 mm-es vastagságával nem is lehetne kúlabb, és ezt most félig szó szerint is érdemes érteni: egyrészről ugye a designban igencsak odatették magukat a tervezők, másrészről pedig a fém ház miatt a gép téli mínuszokban bizony olyan szinten ki tud hűlni, hogy komoly perceket kell / érdemes várni a használat előtt.

Merthogy a notebook háza szinte teljes egészében fém, ráadásul a legvastagabb pontokon nincs egy centi vastag. Ennek ellenére a gép nagyon szilárd, nyoma sincs semmilyen illesztési hibának, műanyag ropogásnak, netán oda nem illő élnek: egy, az utolsó tizedmilliméterig átgondolt design remekműről van szó, melyet bizony meggyőződésem, hogy Cupertinóban is egy elismerő biccel fogadnának az almás gyártó designerei.

A másolás ugyanis elismerés: a Macbook Air teremtette ultrabook kategóriát a Samsung és az Asus viszi tovább a PC piacra, annak ellenére, hogy könnyű és vékony gépeket már azért láttunk évekkel ezelőtt más gyártók portfoliójában is. Maximum azok a gépek nem voltak ennyire – vagy egyáltalán – szépek.

A ZenBook fém házát a kijelző rész borítása teszi egyedivé: egy nagyon ízléses, szürke, szintén fém hátlapot kapott a gép, melyen természetesen az ASUS felirat ékeskedik: ha már vonzza a szemet, tudják meg a többiek is, hogy ki gyártotta a szépséget.

A készülék két oldalán 1-1 USB port található, miniHDMI és Firewire portok, miniJack csatlakozó, az SD kártya, illetve a töltő bemenete. Ennyi, nem is kell igazából több: mindezeken kívül egy apró kis led tanúskodik jobboldalt arról, hogy a gépben van élet, más fizikai visszajelzést – se hangot, melegedést, vinyó kerregést (hála az SSD-nek) – nem kapunk a használat során arról, hogy itt bármi működne. És ez így is van jól.

15 másodperc bootolási idő

A Windows 7 15 másodperc alatt bootol be, azt hiszem ez elég sokat elmond. Nyilván ha telerakjuk Skype, MSN, egyéb induláskor automatikusan elinduló programmal, akkor ez a szám akár 20-ig is felmehet, de ez az idő mindenképpen igen komoly eredmény. Hogy érzékeltessük: a Windows 7 bootolásakor megjelenő Microsoft animációnak nincs ideje arra, hogy egyszer is összeálljon a Windows logó: mire ezt megtenné, már fel is állt a rendszer.

A gép első használatakor – ahogy valamennyi laptop esetében érdemes ezt tennünk – mindenképp érdemes felkeresni az ASUS weboldalát és letölteni a legfrissebb drivereket. A beépített Intel HD videókártya, illetve a touchpad volt az, amiben észrevehetően javult a gép teljesítménye a driverek frissítésekor: a HD Youtube videók egyszer csak elkezdtek gyönyörűen menni, illetve elkezdett működni a multitouch: két ujjas görgetés, egyszerű nagyítás, és a már megszokott gesture-ök. A touchpad megfelelően nagy, nem látszanak rajta a gombok (de vannak, csak elrejtve, ki lehet őket tapintani), a billentyűzet pedig kellően nagy, jól használható, és még a hosszú ű-nek is jutott hely. A hosszú í-nek azonban a nálunk járt, nem magyar billentyűs verziónak nem, gondolom a végleges magyarországi verziónál majd a baloldali Shift méretét lecsökkentik, és ide rakják a plusz gombot. Addig marad az ALT + J.

A billentyűk amúgy ezüst színben pompáznak és kissé dőlten vannak rajta a karakterek, talán ez az egyetlen, amit megfontolásra visszadobnék a designereknek: hiába a dőlt ASUS felirat a logóban, szerintem veszít az eleganciájából az efféle különcködés, ahogyan a használatóságot illetően is fekete pont, hogy nincs billentyűzet háttérvilágítás. Már ha az F2 és a bekapcsoló gombon lévő ledeket nem hívjuk annak. Mindezek ellenére a gombok egyébként nagyon jó nyomáspontúak, a méretük is el lett találva nem téveszt rajta az ember vakon sem, már ha képes így írni.

Teljesítmény

A ZenBookben lakozó i7-es proci, a 4GB-os memória és az SSD nagyon komoly összhangban teszi a dolgát: nem futtattunk le rajta teszteket, de a használat során nem igazán volt olyan helyzet, amikor különösebb erőlködésbe kezdett volna. Külföldi lapok azonban lefuttattak rajta egyet s mást, és arra jutottak, hogy a hasonló architektúrájú Macbook Air ha csak egy picivel is, de jobban teljesít grafika terén a ZenBook-nél, minden másban a ZenBook viszi a pálmát.

A hangminőségről is kell ejtsek pár szót: a beépített Bang & Olufsen technológia nagyon jól teljesít: szépen, megfelelő hangerővel szól a gép, melynek hangszórója egyébként a kijelző és a tasztatúra között kapott helyet, ezáltal akusztikailag is megbolondítva az egész konstrukciót.

Mélyek ugyan nagyon nincsenek, de magas és középtartományban kiemelkedően szépen szól a ZenBook, az Air és a Series 9 ebben mindenképp alulmarad. Ahogyan az utóbbi processzorteljesítményben is, de állítólag idén az új S9-es már fel fogja venni a kesztyűt az i7-es családdal.

A gyári Lithium Polymer akksi állítólag akár 9 nap késZenBooklétet is kibír, nekünk a teszt során 6 órát ment egy feltöltéssel, ami jó érték. A ZenBook ugyancsak veri a versenytársakat a kijelző felbontásban: az 1600 x 900-as felbontás azért sokkal emberibb 13 collon, mint a mindenki más által preferált 1366 x 768 pixel.

Összegezve

Kéne. A design elsőrangú, a teljesítmény nagyon meggyőző, a kijelző nagyobb felbontása és a rendkívül jó hangminőség igen dicséretes, ahogyan az sem maradhat szó nélkül, hogy a pénzünkért a gyári csomagban egy igen ízléses tokot is kapunk az Asustól a géphez, mely szokást több konkurens gyártó átvehetne. Összességében egy hibátlan géppel volt dolgunk a ZenBook kapcsán, és őszintén sajnáljuk, hogy vissza kell adnunk. A gépből létezik 11 collos változat is, reméljük hamarosan azt is kipróbálhatjuk.