Teszt: Samsung 300V5A – Retro laptop

Fura fazon

A néhány napig nálam vendégeskedő Samsung 300V5A laptop erősen megosztó darab. A külseje vonzza a tekintet, ez tény. Azonban, hogy milyen gondolatot vált ki a tekintet gazdájából, az már személyenként eléggé eltérő lehet, az elmúlt napok tapasztalatai alapján. Számomra a készülék egy afféle retro artdeco masinának tűnik – legalábbis a megjelenést illetően. Mintha egy 80-as évekbeli készüléket pofoztak volna ki egy kicsit és láttak volna el a legmodernebb belvilággal. Az ilyesmi pedig mindig nagyon kényes dolog. Volt, akinek pont e reneszánsz hatás miatt tetszett, megint mások azt mondták, olyan mintha valami régi gagyi cucc lenne. Jómagam – mint a letisztult formák és a könyörtelen modernizmus elkötelezett híve – bevallom a Samsung 300V5A megjelenését kevésbé szívlelők táborába tartozom. A megjelenés mókás, de nem nagyon vennék ilyen gépet magamnak. Persze, ha a gyártó célja elsősorban az volt, hogy beszéljünk róla (vagyis ugye a figyelemfelkeltés), akkor az eléggé bejött, mert bárhol megfordultam a készülékkel, szinte mindenütt beszédtéma lett. Tetszésüket a kevésbé átlagos, egyedibb dolgokért rajongó, már-már elvontabb fazonok nyilvánították ki inkább. A Samsung hivatalos sajtóközleménye szerint megcélzott réteg – a fiatalabb generáció – tagjai viszont többnyire pont fanyalogva méregették a gépet. „Nagyon kocka, nagyon fehér és nagyon fura is” – mondták és hát mi tagadás, tényleg az.

Paraméterek

A megjelenés másik pontja a paraméterek eloszlása, ami szintén kicsit felemásra sikeredett. A készülék sajtóanyaga büszkén hirdeti, hogy a kijelző keretének vastagsága a korábbi modellekhez képest 55-60 százalékkal csökkent, ami nyilván helytálló. Cserébe a klaviatúra rész kb. ennyivel robosztusabb az elvártnál. Kicsit fura a vékony, filigrán kijelző és az igen vaskos alsó rész kontrasztja: összecsukva nem sok kecsességet mutat a masina – kinyitva már valamivel többet. Ami viszont egyértelmű pozitívum az a gép tömege, azt ugyanis – a vaskos megjelenés miatt – sokkal nagyobbra saccolnánk, mint 2,45 kg, pedig pontosan ennyi.

Az anyagminőség közepeden erős, nincs recsegés, ropogás; egyetlen pontot leszámítva: az érintőpad gombjait. Ezek viszont leginkább a hulladékanyag szót jutatják az ember eszébe, amint hozzáér a szó szerinte lötyögő billentyűkhöz. Az aszimmetrikusan helyet foglaló egérpad felett azonban megint kellemes az érzet: a fedlapon megjelenő színháttéren elhelyezkedő billentyűzet rendkívül jó. Egyrészt a nagy hely miatt kellően szellős a gombok egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, másrészt nagyon rendben van a nyomáspont is, borzasztó kényelmes a gépelés még hosszabb távon is a hófehér klaviatúrán. A gyártó állítólag kemény tesztelésnek is alávetette e billentyűket, amelyek szerint akár 10 millió leütést, azaz kb. 6 évnyi (ezt lövésem nincs, hogy számolták ki) használatot is gond nélkül elviselnek a masszív gombok.

Villámgyors

A felemás küllem mellé egyértelműen korrekt belső tartozik. A legnagyobb meglepetést akkor nyújtja a Samsung 300V5A, amikor először élesszük fel hibernált állapotból. Merthogy az ébredés az majdhogynem átmenet mentes: csak felnyitjuk a kijelzőt és kb. 3 másodperc múlva már dolgozhatunk is. Ez egy nagyon tuti dolog, amikor valamit SOS meg kell csinálni a gépen, akkor az ilyen munkatempó megfizethetetlen segítség, ezért óriás piros pont jár.

A készülék ezen képességéből talán kikövetkeztető, hogy nem egy gyönge netbook hardver lapul a különös burkolat alatt. A kiindulópont egy Intel Core i3 2310M processzor, ami 2,4 GHz-en pörög, 3 giga DDR3-as memóriával és mintegy 320GB háttértárral együttműködve. A 1366×768 pixel felbontású, 15,6 colos megjelenítő meghajtásában pedig egy ugyancsak kellően erős, 510MB memóriával ellátott, Nvidia GT 520MX grafikus kártya segédkezik. Utóbbi az Nvidia jól ismert Optimus technológiája révén egyébként csak a hardverigényesebb feladatoknál kapcsolódik be a munkába; az általános munkavégzésre az automatika csak a jóval kisebb teljesítményű – és persze fogyasztású – integrált grafikus meghajtót fogja be. Ezzel együtt az akkumulátort így is ki lehet nyírni egy 4-5 óra alatt (hiába ír a gyártó 7 teljes órát), de hát ebben a szegmensben egy ekkora monitor mellett ez nem számít különösebben kritikus adatnak.

Csatlakozók tekintetében átlagosnak mondható a felhozatal, hiszen 3 db (2.0-ás) USB nyílással, a szokásos LAN bemenettel és egy SD olvasóval gazdálkodhatunk. Egyetlen számottevő extraként a hangbemenetek társaságában helyet kapó HDMI nyílást említhetjük meg, ami a külső megjelenítő csatlakozást teszi könnyebbé a szintén jelen levő VGA lehetőség mellett.

Summa

A mintegy 150ezer forint körüli árért a Samsung 300V5A által képviselt erő mindenképpen tetszetős és talán ez a legjobb pont a Samsung új masinája kapcsán, hogy igen jó ár/érték arányt képvisel. Sőt, a még valamivel erősebb Core i5-ös processzorral szerelt változat is a lélektani 200 ezer forintos határ alatt van, ami ugyancsak nem tekinthető túlárazásnak.
Az erősebb hardvernek köszönhetően a Samsung újdonsága korlátozottan még játékra is alkalmas és a remek klaviatúra miatt egy nagyon kényelmes munkaeszköz is lehet egyúttal – de elsősorban csak azok számára, akik viszonylag keveset kívánják mobilizálni munkaállomásukat és szívügyük az egyedi megjelenés.

Feketében egész szolid