Fogyasztóvédelem: a lakosság a legkiszolgáltatottabb csoport

A versenyjog másként határozza meg a fogyasztót és a rá irányuló védelmet, mint a fogyasztóvédelmi törvény. A versenytörvény szerint a megrendelő, a vevő és a felhasználó is fogyasztónak számít, függetlenül attól, hogy magánszemélyről, vállalkozásról vagy társadalmi szervezetről van szó, viszont a lakosság a piaci szereplők legkiszolgáltatottabb csoportja ezen a területen.

A fogyasztókat közvetlenül érintő cselekmények közül erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, ha egy vállalat a vételi vagy eladási árakat tisztességtelenül állapítja meg, vagy más módon indokolatlan előnyt köt ki; hátrányos feltételek elfogadására kényszerít; a fogyasztók kárára korlátozza a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlődést; indokolatlan előnyszerzés céljából befolyásolja a másik fél gazdasági döntéseit; indokolatlanul kivonja, illetve visszatartja a forgalomból az árut az áremelést megelőzően vagy az áremelkedés előidézése céljából; más áru szolgáltatásától, átvételétől teszi függővé az áru szolgáltatását, átvételét, vagy a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától teszi függővé, amelyek nem tartoznak a szerződés tárgyához; vagy indokolatlanul megkülönbözteti az üzletfeleket azonos értékű vagy jellegű ügyleteknél.

Gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt a legtöbb telekommunikációs szolgáltató fizetett már bírságot. Idén januárban a Matáv kapott 70 millió forintos pénzbüntetést. A Gazdasági Versenyhivatal 40, illetve 8,5 millió forintos bírságot rótt ki a UPC Magyarországra, illetve az Egyesült Magyar Kábeltelevízióra tavaly nyáron, március elején harmincmillióra büntettek egy győri kábeltévét, és az Invitel Rt. sem maradt le. A vállalat ugyanis – az egykori Hírközlési Felügyelet szerint – jogszabályokban foglaltaktól eltérően nyújtott távbeszélő szolgáltatást, valamint engedély nélkül, illetve engedélyben foglaltaktól eltérően használt korlátos erőforrást, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt így 55 millió forintot kénytelen fizetni.

A Hírközlési Területi Hivatal 2003. augusztus 28-ai határozatában állapította meg a jogsértést, és a szolgáltatót tizenkettő-, valamint négymillió forint összegű piacfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. A határozat ellen fellebbezést nyújtott be a cégnév változása következtében az Invitel Rt. Elsődleges kérelme a HTH határozatának jogszabálysértés hiányában történő megsemmisítésére irányult. Másodlagosan – a bírság összegének jelentős mérséklésével – az elsőfokú határozat megváltoztatását kérte.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) gazdasági erőfölénnyel való visszaélés gyanúja miatt indított versenyfelügyeleti eljárást az Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. (korábbi nevén Vivendi Telecom Hungary Rt.) ellen. A GVH Versenytanácsa a 2004. március 11-én megtartott tárgyaláson megállapította, hogy az Rt. széleskörű kampánya ellenére, az előfizetők túlnyomó többsége, korábbi hívásszokásainak megfelelően viselkedve automatikusan nem tárcsázta az előhívószámot, holott nem kívánt élni az akció által kínált átalánydíj lehetőségével, hiszen a beszélgetések tényleges hossza számottevően rövidebb volt annál, amely mellett az előfizetőnek megérte volna az átalánydíj használata. Az Rt. az akció ideje alatt kezdeményezett hívásokért egységesen 45 forintot számlázott ki az előfizetőnek. A 45 forintban megállapított átalánydíj az Rt.-nek 18 millió forint többletbevételt eredményezett ahhoz az állapothoz képest, amelyben az előfizetőknek az ezen időszak során lebonyolított hívásaikért a szerződésük szerinti díjcsomag alapján számlázott volna.

Az akció időtartama alatt az Rt. koncessziós területén élő lakossági előfizetők által a 2003. július 19. és 2003. augusztus 31. közötti időszakban hétvégenként és augusztus 20-án kezdeményezett, a primer körzeten belülre irányuló, úgynevezett helyi és helyközi I. típusú hívásokért – azok hosszától függetlenül – egységesen bruttó 45 Ft-ot számított fel. Amennyiben az előfizető nem kívánt élni az akciós feltételekkel, a hétvégi akciós irányokba kezdeményezett hívásai előtt a 1767-es előhívószámot kellett tárcsáznia. Ebben az esetben a hívás díja a normál – az előfizető korábban választott díjcsomagja szerinti – díjszabás alapján került számlázásra.

A fentiek szerinti úgynevezett „45 forintos nyári akció” a Versenytanács határozata szerint gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, mert a szolgáltatásért felszámított díjat az Rt. tisztességtelenül állapította meg. Ez által nem csak indokolatlan előnyhöz jutott, de előfizetőit hátrányos feltételek elfogadására is kényszerítette.

A Versenytanács a bírság összegének megállapításánál alkalmazta a bírság megállapítása antitröszt ügyekben című, a GVH elnökének és a VT elnökének 2/2003. számú közleményében megfogalmazott azon bírságkiszabási elvet, miszerint ha egy jogsértéssel kapcsolatba hozható gazdasági előny számszerűsíthető, a bírság összegét a jogtalan előny háromszorosában kell meghatározni. (Említett közlemény 22. pont.) Ennek megfelelően az Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.-t 55 millió forint bírság megfizetésére kötelezte.

Talán ezért is számít fontos eseménynek, hogy a Gazdasági Versenyhivatal és a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) együttműködési megállapodást kötött. A tervek szerint egységes jogalkalmazások segítik majd a fogyasztók, a szolgáltatók, a piaci szereplők, a hatóságok és a szabályozó intézmények működését.