A vesztesek Twitterének is nevezik azt a webes szolgáltatást, ami Nyugat-Európa után már Amerikában is több ezer embert vesz rá arra, hogy életük rosszul sikerült eseményiről rövid szöveges üzenetben számoljanak be, ezzel is igazolva, hogy a létezés nem valami kellemes dolog.

Franciaországban a tavaly januári indulása óta a tíz legnépszerűbb honlap közé verekedte be magát a VieDeMerde.fr, melynek az jelenti a neve, hogy rossz az élet. A franciák millióinak az önsajnálatba merülés lehetőségét megadó oldal olyannyira népszerűvé vált azóta, hogy több másolója is akadt. Ezek egyike az RaterSaVie.com (elhibáztam az életem), melyet az után hoztak létre, hogy Nicolas Sarkozy egy tanácsadója és közeli barátja közölte: ha valakinek nincs egy Rolexe ötven éves korában, akkor elhibázta az életét.

A pesszimizmus meglepő módon Amerikában is rendkívül népszerűvé tett egy hasonló szolgáltatást és egymillió olvasó látogatja naponta a F… My Life nevű honlapot. Az oldal üzemeltetői szerint a felhasználók vigasztalást kaphatnak, mások balszerencsés történeteinek olvasásából, és az Egyesült Államokban sem mindenki hiszi azt, hogy bármit megvalósíthat, csak akarnia kell.

A szolgáltatást feltaláló franciák nemzetkarakteréről azt mondják a pszichológusok, hogy nagyon sötéten gondolkodnak a jövőről és a társadalomról, de valójában a világ egyik legboldogabb népének számítanak. A magyar gondolkodásmódból kiindulva, szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy nálunk is lenne igény egy hasonló szolgáltatásra.

Az alábbi idézeteket pesszimista honlapokról válogattuk:

“Egy sportcsarnok tömött mellékhelységében végeztem a dolgomat, amikor a hat éves fiam felém fordult és azt mondta: “Apu, a melletted állónak sokkal nagyobb van.” Utána mindenki engem nézett.”  

“Elejtettem a lakáskulcsomat egy kávézóban. Ahelyett, hogy lehajoltam volna, rámutattam és azt mondtam: Accio. Később rájöttem, hogy a Harry Potter könyveken szereplő varázsigét  próbáltam nyilvános helyen használni.”

“Anyunak ma kávéra volt szüksége ezért elmentem érte a Starbucksba. A Poschét is kölcsönadta, amit korábban soha nem vezethettem. Hazafelé a kezemben hoztam a kávét, hogy ne ömöljön ki, de amikor vibrálni kezdett a telefonom zsebemben kiöntöttem a kávét és nekimentem egy garázsnak.”

“Ma egy nagyon vonzó nő, akit évek óta ismerek azt mondta, hogy lefeküdne velem, ha tudnánk állva szeretkezni. Tolókocsis vagyok.”

“Felfedeztem egy kis boltot, és úgy gondoltam, hogy benézek venni egy farmert. Még be se léptem az ajtón, amikor az eladó elküldött azzal, hogy túl kövér vagyok az összes mérethez, amit kapni lehet.”

“A pasim az orgazmus pillanatában azt kiáltotta, hogy Britney.”

“Ebédelni szerettem volna a feleségemmel utoljára, mielőtt felkészülök egy műtétre, amit lehet, hogy nem élek túl. Ő úgy döntött, hogy az, hogy levágassa a haját fontosabb. Egyedül ettem.”

A bejegyzések olvasói általában két féle üzenetet küldhetnek a szerzőknek. Az egyik az, hogy “igen, a te életed el van ba..va”, a másik pedig az, hogy “ezt megérdemelted”.

A vesztesek Twitterének is nevezik azt a webes szolgáltatást, ami Nyugat-Európa után már Amerikában is több ezer embert vesz rá arra, hogy életük rosszul sikerült eseményiről rövid szöveges üzenetben számoljanak be, ezzel is igazolva, hogy a létezés nem valami kellemes dolog.

Franciaországban a tavaly januári indulása óta a tíz legnépszerűbb honlap közé verekedte be magát a VieDeMerde.fr, melynek az jelenti a neve, hogy rossz az élet. A franciák millióinak az önsajnálatba merülés lehetőségét megadó oldal olyannyira népszerűvé vált azóta, hogy több másolója is akadt. Ezek egyike az RaterSaVie.com (elhibáztam az életem), melyet az után hoztak létre, hogy Nicolas Sarkozy egy tanácsadója és közeli barátja közölte: ha valakinek nincs egy Rolexe ötven éves korában, akkor elhibázta az életét.

A pesszimizmus meglepő módon Amerikában is rendkívül népszerűvé tett egy hasonló szolgáltatást és egymillió olvasó látogatja naponta a F… My Life nevű honlapot. Az oldal üzemeltetői szerint a felhasználók vigasztalást kaphatnak, mások balszerencsés történeteinek olvasásából, és az Egyesült Államokban sem mindenki hiszi azt, hogy bármit megvalósíthat, csak akarnia kell.

A szolgáltatást feltaláló franciák nemzetkarakteréről azt mondják a pszichológusok, hogy nagyon sötéten gondolkodnak a jövőről és a társadalomról, de valójában a világ egyik legboldogabb népének számítanak. A magyar gondolkodásmódból kiindulva, szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy nálunk is lenne igény egy hasonló szolgáltatásra.

Az alábbi idézeteket pesszimista honlapokról válogattuk:

“Egy sportcsarnok tömött mellékhelységében végeztem a dolgomat, amikor a hat éves fiam felém fordult és azt mondta: “Apu, a melletted állónak sokkal nagyobb van.” Utána mindenki engem nézett.”  

“Elejtettem a lakáskulcsomat egy kávézóban. Ahelyett, hogy lehajoltam volna, rámutattam és azt mondtam: Accio. Később rájöttem, hogy a Harry Potter könyveken szereplő varázsigét  próbáltam nyilvános helyen használni.”

“Anyunak ma kávéra volt szüksége ezért elmentem érte a Starbucksba. A Poschét is kölcsönadta, amit korábban soha nem vezethettem. Hazafelé a kezemben hoztam a kávét, hogy ne ömöljön ki, de amikor vibrálni kezdett a telefonom zsebemben kiöntöttem a kávét és nekimentem egy garázsnak.”

“Ma egy nagyon vonzó nő, akit évek óta ismerek azt mondta, hogy lefeküdne velem, ha tudnánk állva szeretkezni. Tolókocsis vagyok.”

“Felfedeztem egy kis boltot, és úgy gondoltam, hogy benézek venni egy farmert. Még be se léptem az ajtón, amikor az eladó elküldött azzal, hogy túl kövér vagyok az összes mérethez, amit kapni lehet.”

“A pasim az orgazmus pillanatában azt kiáltotta, hogy Britney.”

“Ebédelni szerettem volna a feleségemmel utoljára, mielőtt felkészülök egy műtétre, amit lehet, hogy nem élek túl. Ő úgy döntött, hogy az, hogy levágassa a haját fontosabb. Egyedül ettem.”

A bejegyzések olvasói általában két féle üzenetet küldhetnek a szerzőknek. Az egyik az, hogy “igen, a te életed el van ba..va”, a másik pedig az, hogy “ezt megérdemelted”.